A tanösvény a Bükk-fennsík különleges felszínalaktani formakincsei közül a Kis-kőháti-zsombolyt – vízgyűjtő területét vesztett, fosszilis víznyelőbarlangot – és a Nagymező fokozottan védett növényvilágát mutatja be.
A tetőközeli zsombolyok a hegység legidősebb karsztalakulatai, valószínűleg későpliocén korú vagy öregebb víznyelőbarlangok táplálóterületüket és tölcsérjüket vesztett maradványai, mint például a Kálmán-réti-, a Kis-Kőháti-, a Lyukas-gerinci- és a Mélysár-bérci-zsomboly. Ehhez a bükki viszonylatban idősebb, tetőközeli zsombolynemzedékhez tartozik, a tanösvény által érintett Kis-kőháti-zsomboly is, amely néhány százezer évvel korábban víznyelőként működött. A Bükk legnagyobb felszíni karsztformája a Nagy –mező poljéja (karsztvápája ): olyan nagy területű, karsztosodó kőzetbe mélyülő karszttál, amelynek alját töbrök, ikertöbrök (uvalák), víznyelők tagolják. A Nagy-mező sűrű töbörhálózatát a tetők felől lefutó völgyek egykori, többnyire időszakos vízfolyásai hozták létre.
A Nagymező hazai viszonylatban egyedülálló 900 méter tengerszint feletti magasságával. Megfigyelhetjük a karszthegységek jellegzetes víznyelőit. A túra érinti Három-kőt, ahonnan páratlan kilátás nyílik a Bükk déli részére, tiszta időjárás esetén a Tokaj-hegy és a Tisza-tó is látható.
Időtartam: 1 óra
Közepes nehézségű túra.
Állomások:
1. – Kis-Kőhát-nyereg (indítóállomás)
2. – Kis-kőháti-zsomboly (tábla) Bükki viszonylatban a legidősebb barlangok közé tartozik, amely néhány százezer évvel korábban víznyelőként működött.
3. – Nagy-mező (fokozottan védett terület) (tábla) A Bükk legnagyobb karsztvápája, amelynek alját töbrök, ikertöbrök (uvalák), víznyelők tagolják. Erdőirtás nyomán keletkezett hegyi rét számos növényritkasággal.
Vezetőfüzet:
bkk-fennsiki_tanosvenyek.7.pdf
fehér négyzetben átlós kék sáv
3