Bélapátfalva - Bél-kői Tanösvény

A tanösvény a Bél-kő környékének kultúrtörténetét, a hegy földtani felépítését, növénytársulásait és a sziklagyepek növény- és állatvilágát bemutató komplex-típusú tanösvény a ciszterci apátság középkori templomától indul és a Bél-kő megmaradt 815 m magas csúcsán kialakított kilátóhelyen végződik. Innen a sárga háromszög jelzésű turistaúton lehet tovább kirándulni a Bükk-fennsíkra, Szilvásváradra, Felsőtárkányba, Szarvaskőre vagy vissza Bélapátfalvára. A Bükk-fennsíkból félszigetszerűen kinyúló Bél-kő gerincén két növényföldrajzi körzet - a Délnyugati-Bükk és az Északi-Bükk - határa húzódik. Ennek megfelelően mindkét növényföldrajzi tartomány jellemző növényfajai megtalálhatók a mészkősziklán. A párnalávából felépülő Szász-bércen szilikát sziklagyep látható.

A 6 km hosszú, 7 állomásra felfűzött tanösvény bejárásához, az ismertető táblák megtekintéséhez 1,5-2,5 óra szükséges.

A tanösvény a ciszterci apátság épületétől indul és a Bél-kő megmaradt 815 m magas csúcsán kialakított kilátóhelyen végződik. Innen a sárga háromszög jelzésű turistaúton lehet tovább kirándulni a Bükk-fennsíkra, Szilvásváradra, Felsőtárkányba, Szarvaskőre, vagy vissza Bélapátfalvára (a Katona sírok és a Gyári-tó érintésével egy óra alatt lehet lesétálni a településre).
A tanösvény útvonala mentén előbukkanó változatos kőzetfeltárások, sziklák révén betekinthetünk a Bükk hegység földtörténetébe, szerkezetének kialakulásába, felszínfejlődésének titkaiba. Megismerkedhetünk a ritka és védett növényekkel, a növénytársulásokkal és az itt élő állatvilág képviselőivel, valamint a Bél-kő környékének kultúrtörténetével.

A tanösvény állomásai:

1. Ciszterci apátság műemlék temploma (13. szazad)

A Bükk hegység zömében idős üledékes kőzetekből épül fel, melyek a földtörténeti ókor karbon (kőszén) időszakának második felétől (330 millió év) a földtörténeti közeépkor jura időszakának végéig (150 millió év) képződtek. Az üledékek (mészkő, dolomit, agyagpala, racliolarit es homokkő)közé több helyen vulkáni (andezit, bazalt) illetve mélységi magmás (gabbró, dolerit) anyagok is betelepültek. A kréta időszakban alakult ■ A Bélapátfalvi apátság belső tere ki a Bükk hegység gyűrt -átbuktatott redős-pikkelyes - rátolódásos (takaróredős) szerkezete, majd a hegységképző mozgások hatására a bonyolult szerkezetű hegység kiemelkedett. A Bél-kő kőzettömegét alkotó Bükkfennsíki Mészkő Formáció a triász idején, mintegy 239-225 millió évvel ezelőtt képződött.
A honfoglalást követően az Eger-patak forrásvidékén a Bél vagy más néven Ug nemzetség települt meg, amely minden bizonnyal az Anonymus által említett cumanus (kabar?) törzshöz
tartozott. Emléküket középkori oklevelek, valamint földrajzi nevek ma is őrzik: Béli-medence, Bél-kő.
A Boldogságos Szűzről nevezett bélháromkúti ciszterci apátságot 1232-ben alapította II. Kilit (Cletus) egri püspök (1224-1245), aki a Bél nemzetségből származott.
A monostor történetében nevezetes dátum 1241. A vesztes muhi csatából menekülő IV. Béla királyt itt éri be egy üldöző tatár csapat, s az ütközetben - a király életét védve - megsebesült
„György fia Sándor mester." A 16. század közepén elnéptelenedett apátság rommá vált. Templomát a 18. században helyreállították, s azt 1744-ben Erdődy Gabor egri püspök újból felszentelte.
A román stílusú torony nélküli, háromhajós, keresztházas bazilika latin keresztet formázó központi épületteste a főhajót, a keresztházat és a főszentélyt foglalja magába. Ehhez kapcsolódik a két mellékhajó és két mellékszentély, valamint a sekrestye alacsonyabb tömege. A falsávokkal három részre osztott nyugati főhomlokzat kontúrja a bazilikális hosszház keresztmetszete.
A kétszínű kőből sávosan falazott homlokzaton egy nagyobb es egy kisebb félköríves záródású, bélletes kapu létható, a főhajó oromzatán pedig egy mérműves rózsaablak.
A szerzetesek lakhelye, a zárt négyszög alaprajzú - ma már csak alapfalaiból rekonstruálható - monostor a templom déli oldalához csatlakozott.
Az apátfalvi keménycserép- vagy kőedénygyárat 1834-ben alapította Schnier András fazekasmester az egri papneveldétől bérelt kolostori épületben. Az apátfalvi gyár 1927-ig működött.
A porcelánhoz hasonlító, az egyszerűbb vöröses cserépedényektől jóval keményebb, fehérre kiégetett, virágos díszítései, csillogó fehér mázas termékek kőedény néven a paraszti háztartásokban is keresettek voltak.

2. Bükkerdő a Bél-kő északnyugati oldalában

A Bél-kő zonális erdőtársulásai közül a középhegységi, vagy szubmontán bükkös érdemel emlitést, mely a sziklakibukkanásos magasabb térszínek alatt önálló tömböket alkot. A dél-nyugati, nyugati kitettségben tipikus gyöngyperjés típusúak az állományok, míg északias kitettségben a bükkösök sziklai bükkösökbe mennek át, ahol a fajkészlet jórészt hegyvidéki (montán), helyenként magashegységi (dealpin) fajokkal gazdagodik.
A tipikus állományokban megtaláljuk a névadó egyvirágú gyöngyperjét, a szagos mügét, a bükksást és az enyhén
kilúgozott talajt jelző erdei madársóskát. A lombkoronaszintben helyenként egyeduralkodó bükk mellett - részben
a folyamatos erdészeti beavatkozások eredményeként - csak elvétve fordul elő más fafaj, mint például a korai- es hegyi
juhar, a magas kőris és a hegyi szil. A sziklai bükkösök állományai az északi kitettségű meredek sziklaéleken fordulnak
elő és számos értékes növényfajt őriznek: pl. a bennszülött (endemikus) magyar nyúlfarkfüvet, a hármaslevelű macskagyökeret, a bérei rózsát és a tarka nádtippant.
Az 1950-es evekig a sziklai bükkösökben meg előfordult a hegyi fehérlepke, azonban az ezredfordulóra gyakorlatilag a
Bükk teljes területéről eltűnt. A Bel-kő északi előterében levő idősebb bükkösök legjellegzetesebb lepkéje a nappal is röpülő T-betűs pávaszem.
A sziklás hegyormot körülvevő erdőkben a harkályfélék szinte összes hazai fajával találkozhatunk. Ritkán pillanthatjuk meg,
de gyakrabban hallhatjuk a hamvas küllő folyamatosan lassuló „panaszos" füttysorát, vagy a fekete harkály éles nászhangját.
Faodvakban, ritkán sziklarepedésekben fészkelnek a cinegék, légykapók és a csúszka. Árnyas, nedves élőhelyeken
főleg eső után bukkanhatunk nagy termetű barna békánkra, a gyepi békára, a kisebb erdei békára, a lomha mozgású barna
varangyra és a jellegzetes sárga-fekete mintázatú foltos szalamandrára.

3. János-hegy

A Bél-kő fehér mészkőszikláinak kőzete a triász földtörténeti időszak középső-felső részében (239-225 millió éve)
sekély tengerben keletkezett. A Bükk kőzetei sok millió éven át hegységképző hatásoknak voltak kitéve, melyek eredményeképpen a Bel-kőt alkotó mészkő eredetileg vízszintesen lerakodott rétegei erősen meggyűrődtek és a gyűrődési tengelyfelületekkel párhuzamosan palásodtak, lemezes elválásúvá váltak. Ezek az élére állított kőlapok szépen kirajzolódnak a Bel-kő délnyugati ormán.
A Bel-kő, mint a Bükk-fennsík legnyugatibb pontja, szigetszerűen emelkedik ki környezetéből. A földrajzi helyzetéből
adódóan két növényföldrajzi körzet - a Délnyugati-Bükk és az Északi-Bükk - határán helyezkedik el. Ennek megfelelően
mindkét növényföldrajzi tartomány jellemző növényfajai megtalálhatók a mészkősziklán. Láthatunk itt havasi, alhavasi
fajokat - mint pl. a havasi ikravirág, a havasi iszalag, a korai szegfű, a hármaslevelű macskagyökér, a buglyos kőtörőfű
- , amelyek az északi falakon kialakult magyar nyúlfarkfüves sziklagyepekben és a kárpáti hatásokat tükröző kárpáti mészkősziklagyepben, valamint hársas-berkenyés sziklaerdőkben, sziklai cserjésekben lelhetők fel. Továbbá találkozhatunk itt a délnyugat felől felhatoló melegkedvelő (xerotherm) kontinentális, szubmediterrán növényfajokkal is
- mint pl. a cserszömörce, a gérbics, a völgycsillag, a tarka imola, a borzas vértő - , melyek pedig a deli fekvésű, erős
napsugárzásnak kitett sziklakon levő mészkősziklagyepekben, Iejtősztyepprétekben, sajmeggyes bokorerdőkben és
melegkedvelő tölgyesekben élnek.
A Bükk hegység egyik legritkább egyenesszárnyú faja a szerény tarsza. Egyetlen bükki előfordulási adata a Bél-kőről
ismert. A gyöngyvessző-cserjések feltűnő nappali lepkéje a nagy fehérsávoslepke. A fehér sávokkal tarkított sötétbarna
lepke a gyöngyvesszőhöz kötődik: petéit a cserjére rakja,a hernyó a cserjét fogyasztja és télen az összesodort, száraz
levelek közt telel át.A fali gyík a mészkősziklak repedéseiben rejtőzködik, az erdei siklóval a gazdag cserjeszintű melegkedvelő erdőkben találkozhatunk. Tavasszal a hegy minden szintje madárdaltól hangos. A hegyláb leirtott, cserjásedő területein gyakran felcsendülnek a citromsármány, a zöldike, a kenderike, a barátposzáta strófái. Viszonylag gyakori itt legnagyobb hazai poszátánk, a karvalyposzáta is. A hegyláb egykori homokbányáiban időnként gyurgyalagok költenek.

4. Vasbánya-oldal

A Bél-kőt alkotó Bükkfennsíki Mészkő igen jól karsztosodik.A csapadékvíz a talajbol szén-dioxidot vesz fel, ezáltal enyhén szénsavas víz keletkezik, mely a mészkövet nagyon jól oldja.

A felszínen keletkező tarajos bemélyedéseket karrmezőnek, népiesen „ördögszántásnak" nevezik. Ennek szép példáját láthatjuk a Bél-kő délnyugati ormán.
A Bél-kő földrajzi helyzetéből fakadóan (gyakorlatilag minden oldalról nyitott) kedvező életteret biztosít a legkülönfélébb növényfajoknak, ugyanakkor – maradványőrző (refúgium) területként – különböző éghajlati korszakok növényfajait mentette át napjainkig. De a Kárpát-medence bennszülött fajai közül is jó néhány megtalálható itt: pl. a husáng, a magyar nyúlfarkfű, a pannon madárbirs és a Sadler-imola stb. A hegy kiemelkedő botanikai értéke a mediterrán hegyvidékek hangulatát idéző szirti pereszlény, amely csak itt fordul elő hazánkban. Összegezve: 3 fokozottan védett, 35 védett és 14 lokális értékű növényfaj található meg a hegy lejtőin.
A Bél-kő déli, meleg sziklagyepeiben és molyhostölgyes erdőszegélyeiben nyíló szurokfüveken él az égszínkék hangyaboglárka. A meleg sziklagyepek, kőtörmelékes, varjúhájakkal borított területek jellegzetes kis boglárkalepkéje a kisszemes csinosboglárka. A hegy sziklás élőhelyei több madárfajnak is otthont adnak. Leggyakoribb közülük a lakott területeken is megfigyelhető házi rozsdafarkú. Szintén a gyér növényzetű helyeket kedveli a feltűnő, fekete-fehér színezetű hantmadár és a barázdabillegető. A karsztbokor-erdők tisztásainak jellegzetes, ritka madara az elegáns bajszos sármány, mely fészkét fűcsomók alá rejti és hernyókkal, egyenesszárnyúakkal eteti fiókáit.

5. Palabánya (geológiai bemutatóhely)

A cementgyártás alapanyaga a mészkő mellett az agyag vagy agyagpala. E területen a középső-felső-triász korú sekély tengeri Bükkfennsíki Mészkő Formáció (239–225 millió éves) mellett közvetlenül a jóval később keletkezett jura időszaki mélytengeri agyagpala, a Lökvölgyi Formáció (157–154 millió éves) helyezkedik el. Egymás mellé kerülésüket a bányászat által kibontott kelet-nyugat irányú mészkőfal tektonikai felülete magyarázza: ennek mentén érintkezik a Nagy-fennsík és a Déli-Bükk szerkezeti egysége.
A mészkőfal nyugati részén látható hosszanti üreg a hajdani ejtőakna maradványa: ezen „ejtették” le az itt kibányászott agyagpalát a Palavágat szintjére, ahol előtörőben aprították, majd föld alatt, a vágaton keresztül lóvontatású csillékkel szállították ki a „napra”, a Bél-kő északi oldalára. Innen a mészkővel együtt kötélpályán jutott el a régi cementgyárba.Az út és a bányafal között a Bükkzsérci Mészkő Formáció látható: a jura időszakban keletkezett mészkőnek az alapanyaga sekély tengerben, normál sósvízi környezetben rakódott le.

6. Szász-bérc

A jura időszak kimélyült üledékgyűjtőjében („mélytengerében”) nagy mennyiségű ősmaradvány-mentes finom törmelék, agyag halmozódott fel. (A földkéreg erőinek hatására – nyomás, hőmérséklet – ebből a vízdús, laza üledékből képződik majd az agyagpala.) Ezen a tengerfenéken különös jelenségek is lejátszódtak: a földkéreg hasadékain izzó bazaltláva ömlött ki. A Bél-kő fehérlő mészkőszikláitól merőben különböző sötétvörös, barnás, szürkés kőzet, az egykori bazaltlávából keletkezett. A geológusok párnalávának (pillow) hívják ezt a típusú kőzetet
A Szász-bérc délies kitettségű lejtőin a Bél-kő mészkőtömbjének sziklagyepjeitől lényegesen különböző növényzetet találunk, mely a Szarvaskő környéki vulkáni vonulat vegetációjával mutat rokonságot. A sziklahasadékgyepek, szilikát sziklagyepek, sztyepprétek, kontinentális sztyeppcserjések és a melegkedvelő tölgyesek szép mozaikja figyelhető meg a területen, melyek egy szukcessziós sorozat egy-egy elemét képviselik. A sziklahasadékgyepek karakterfaja az északi fodorka, mely a mohákkal, zuzmókkal erősen benőtt vulkáni kőtömbök repedéseiben található. A talajréteg vastagodásával a szilikát sziklagyepek állományai veszik át az uralmat. Jellemző fajai a kárpáti bennszülött magyar kőhúr, a sárga kövirózsa, a fehér- és borsos varjúháj, a sárga hagyma és a kék saláta A zártabb sztyepprétszerű állományokban megfigyelhető a leánykökörcsin, a közönséges napvirág, a borzas peremizs, az ágas homokliliom és a csilláros ökörfarkkóró. A terület sziklacserjéseinek karakterfajai a sziklai gyöngycserje és a piros madárbirs. A fás vegetációt a területen a cserjésekkel érintkező melegkedvelő tölgyesek képviselik, dús cserje- és gyepszinttel és sok kontinentális melegkedvelő (xerotherm) fajjal.

7. A Bél-kő csúcsa (kilátóhely)

A mára lebontott – a Bél-kő sebhelyét okozó – cementgyárat 1908-ban Wessely Károly osztrák nagyiparos alapította. Az építkezés 1910-re fejeződött be. Ekkor kezdte meg a kor színvonalához képest igen korszerű cementgyár a működését.
A napjainkra elbontott új cementgyárat – hat évig tartó építési és szerelési munkálatokat követően – 1980-ban helyezték üzembe.
A Bél-kő oldalában 1963-ig folyt a két mészkőbánya tölcséres művelése, ekkorra azonban a bányafal veszélyessé vált, ezért a kőzetanyag kitermelését a hegygerinc tetején folytatták. 730 méter magasságban megnyitották a felső kőbányát, amely 2002-ig – a cementgyár bezárásáig és lebontásáig és a kőfejtő rekultiválásáig – gyakorlatilag legyalulta a Bél-kő tetejét. Az 1979-es bányatelek fektetésekor a kitermelhető ásványvagyont 176,5 millió tonnára becsülték. A számítások szerint a Bél-kőből a közel száz év alatt 19 475 000 tonna mészkövet termeltek ki, ami azt jelenti, hogy a hegyből több mint 7 millió m3 hiányzik…
A hegytetőről minden évszakban megcsodálhatjuk legnagyobb hazai varjúfélénk, a holló különböző mozgásformáit, melyek közül a télvégi, műrepülőket megszégyenítő nászrepülés a legfeltűnőbb. Néha összetűzésbe kerül visszatelepülőben levő, erőteljes röptű vándorsólyommal és a környéken költő egerészölyvekkel. A szerencsés megfigyelő további ragadozó madarakat is láthat itt. Szürkületkor aktívak a hegység nagyemlősei is, melyek közül a gímszarvas és a tájidegen muflon még a bányászat által érintett, erodált felszíneken is szívesen mozog. Téli pihenőhelyük a déli oldal jól felmelegedő bokorerdeiben van.

Tájékoztató kiadvány, irodalom

• Baráz Csaba (szerk.): Tanösvény a Bél-kőn. Tanösvények a Bükki Nemzeti Parkban 3. Eger, 2003 (Írták: Baráz Csaba, Holló Sándor, Ilonczai Zoltán, Schmotzer András, Sulyok József, Szitta Tamás)