Soros-teber

Kérjük görgess

A Bükk alaphegységi kőzeteit a középső miocénban a tenger, s e korszak végén a közeli és távolabbi tűzhányók kiszórt poranyaga teljesen befedte, ezért a csak oldással kialakukt töbrök ritkák. A Bükk.fennsík felszíni karsztalakulatainak legjellemzőbb és leggyakoribb formái működő víznyelők és főleg egykori, ma már nem működő, oldással töbrösödő víznyelők. Az ún. „soros töbrök” a födött karsztról átöröklött sekély völgyek talpán sorakoznak. A pliocéntól napjainkig tartó emelkedés következtében a Középső-Bükk ma 600–900 m tszf-i magasságú felszínein a fokozatosan szétszakadozott fedőrétegeken a hátravágódó vízfolyások mélybe-fejeződési „pontja” völgyükben – egy-egy gyorsabb emelkedési szakasznak megfelelően – „lépésről-lépésre” a völgyfőhöz majd a völgyfőbe került. Az alsóbbak és idősebbek, ahogy a függőtöbrök is, vizüket veszítve eltömődtek, s már csak a csapadékvíz mélyíthette, szélesíthette a töbröket tovább. A nemkarsztos felszínről átöröklött sekély völgyek talpán sorakozva, azokkal együtt segítenek megrajzolni az egykori fedett karszt – hajdan összefüggő, azóta többszöri mélybe-fejeződés szétszaggatta – völgy- és vízhálózatát. E töbörsoros völgyek legszemléletesebbje a Kis-fennsíkon lévő, a nyolc töbör vonulatából álló „Soros-töbör”

Kapcsolódó