Összefogás a tarnavidéki kis légykapókért 2026.04.10. 10:44

A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, az EGERERDŐ Zrt. Pétervásárai Erdészete, valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Bükki Helyi Csoportja terepi együttműködés keretében igyekszik elősegíteni az igen ritka és fokozottan védett kis légykapó sikeres költését a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet területén. Ennek jegyében került sor 2026. április 1-én Váraszón egy közös, vízvisszatartást célzó akcióra abban a szurdokvölgyben, ahol tavaly nyár elején Természetvédelmi Őrszolgálatunk nagyon sok év után először újra megtalálta a fajt.

Éneklő hím kis légykapó (Fotó: Tóth Péter)

A vízvisszatartás ebben a szurdokvölgyben több célt is szolgál: a kisebb, nyílt vizű foltok szaporodóhelyet biztosítanak számos repülő rovarfaj számára, amelyek táplálékot jelentenek a kis légykapónak a fészkelési időszakban, május-június folyamán. A vízmosás tartós vízellátottsága biztosítja azt a páradús, kiegyensúlyozott mikroklímát, amelyben a növényzet az egyre súlyosbodó aszályok ellenére is fejlődhet, növekedhet, így teremtve meg a kis légykapó által igényelt teljesen zárt, több szintes erdőállományt. A humid környezet ráadásul elősegíti a holt faanyag korhadási folyamatát, amely így további vízpufferként funkcionál. Végül, de nem utolsó sorban, maguk a vízfoltok és a korhadó faanyag is további ritka és védett fajok számára kínálnak táplálkozó- és szaporodóhelyet.

A közös terepmunka célja a vízmosásban áramló víz lelassítása volt: a természetes folyamatokat utánozva számos ponton kisebb rönkgátakat építettünk, megszüntettük a kialakuló mederbevágódásokat, amelyek gyorsítják a víz lefolyását, tereprendezéssel kisebb vízgyűjtő medencéket alakítottunk ki, illetve a vízfolyást meanderezésre kényszerítő törzseket helyeztünk a mederbe.

A kis légykapókért végzett együttműködés keretében további terepi akciókat is tervezünk, és ismét várjuk a faj előkerülését erről a területről.

Kapcsolódó

2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023.07.10. 16:00
Um ehrlich zu sein, haben mich Vögel im Allgemeinen noch nie so wirklich interessiert. Aber ich glaube, das liegt daran, da man sie sehr selten aus nächster Nähe zu Gesicht bekommt. Als ich mir die Vogelrettungsstation auf dem Gelände des Direktorats ansehen durfte, wurde mir klar, dass Vögel doch ganz interessant sind, wenn man sich näher mit ihnen beschäftigt!Als ich dann die Gelegenheit bekam, eine Gruppe von Rangern zu begleiten, welche die Adlernester und deren Eierbestand überprüfte, war ich natürlich sofort dabei. Wer möchte es sich schon entgehen lassen einen in freier Wildbahn lebenden Adler aus nächster Nähe zu sehen? Ich jedenfalls nicht.Genauer gesagt handelt es sich bei dieser Art um den Östlichen Kaiseradler (Aquila heliaca) (Für die Interessierten unter euch: https://de.wikipedia.org/wiki/%C3%96stlicher_Kaiseradler). Außerdem gibt es noch eine kleine Population an Seeadlern (Haliaeetus albicilla) in diesem Gebiet.An diesem Tag lag unser Fokus allerdings nur auf den Nestern des Kaiseradlers. Die Aufgabe bestand darin, den Bestand an Eiern in allen Nestern zu überprüfen, zu dokumentieren und anschließend abzuwarten, dass das Weibchen wieder zu ihrem Nest zurückkehrt. Es wurden zwei Gruppen gebildet. Gruppe Nr. 1 hatte die Aufgabe die Eier im Nest zu zählen. Dafür mussten wir (zum Glück) nicht etwa auf den Baum klettern, sondern bedienten uns modernster Technik in Form einer Drohne. Die zweite Gruppe beobachtete aus einer Entfernung von ca. 800 m das Nest per Fernglas und dokumentierte minutengenau, wann das Weibchen das Nest verließ und wann es, nachdem die Drohne wieder weg war, zu ihren Eiern zurückgekehrt war. Das konnte mal nur 15 Minuten dauern, mal mehrere Stunden. Zum Glück war ich in der ersten Gruppe. ;)Im Durchschnitt legen Kaiseradler 1-3 Eier. Bei unseren Nestern waren es meistens drei, also ein ziemlich guter Durchschnitt. Die kommende Kaiseradlergeneration ist somit gesichert. Bis wir die zehn Nester alle abgeklappert hatten, dauerte es eine Weile. Wir fuhren über endlose Felder und durch Niemandsland, wo sich unsere Wege immer wieder mit denen von Fasanen, Feldhasen und Rehen (ich habe noch nie an einem Tag so viele Rehe gesehen) kreuzten. Alles in allem ein sehr interessanter, tierreicher Tag, beendet natürlich mit einem obligatorischem Kaffee.
Tovább olvasom