Ha június, akkor tarsza-nász! 2022.06.03. 09:22

A fürgeszöcskék (Tettigoniidae) családjába tartozó fokozottan védett magyar tarsza (Isophya costata) egy Kárpát-medencei bennszülött faj (endemizmus), amely elterjedési területén csak szórványosan, egymástól erősen izolált foltokban fordul elő.

Legtöbb populációját Magyarországról mutatták ki, elsősorban a Magyar Középhegység hegylábi dombjain és síkvidéken a Dél-Tiszántúlról. Magyarországon kívül kizárólag Erdélyben és Kelet-Ausztriában élnek kisebb állományai. Elsősorban kétszikűekben gazdag lejtősztyeppekhez, löszpusztagyepekhez, láp- és mocsárrétekhez, kaszálókhoz és sztyepprétekhez kötődik, ami talán nem is meglepő annak tükrében, hogy mind a lárvák, mind az imágók kétszikűek leveleivel táplálkoznak. Egyes elszigetelt állományai kis egyedszámúak, de szerencsére számos stabil, erős populációja is ismert az országban.

Hím magyar tarsza (Isophia costata) háttérben a Sár-hegy és a Mátra vonulataival

Kifejlett állapotban az egyedek hossza 20-30 milliméteres, színe zöld, teste erőteljesen szelvényezett, oldalirányban lapított. Csápjai hosszabbak a teljes testhossz felénél. Szárnyuk csökevényes, a tarszafajok habitusának további meghatározó vonása az állatok hatalmas potroha.

Mivel csökevényes méretű szárnyuk következtében repülésre alkalmatlanok, leginkább izmos ugrólábaikkal közlekednek, ezért gyenge helyváltoztató képességűek. Hazai vizsgálatok alapján a magyar tarsza naponta átlagosan 6–7 m-t (maximálisan 20–25 m-t) tett meg réti élőhelyen. Lábaikkal hangadásra is képesek, a hímek nászidőszakban ciripelnek. A talajban áttelelő petékből kora tavasszal bújnak elő a lárvák, amelyek májusban alakulnak át imágókká. A kifejlett egyedek július első felére befejezik a peterakást és elpusztulnak. Ebben a kb. 2 hónapnyi időben (május közepétől július közepéig) érdemes kutatni őket. A nősténynek feltűnő, felfelé ívelő, durván fogazott tojócsöve van. A nappalt jellemzően táplálkozással, napozással töltik. Késő délután, éjszaka válik mozgásuk élénkebbé, ilyenkor az egyik legfőbb tevékenysége a párkeresés. A párkeresés-párválasztás első szakasza akusztikus kommunikáción alapul, a hímek és nőstények duett-éneklést hajtanak végre. A hímek énekének ritmikus szerkezete szigorúan fajspecifikus, a nőstények válaszénekének pedig a híménekhez való időzítése a fajra jellemző (a hím innen ismeri fel, hogy neki szól az egyébként egyszerűbb felépítésű nőstény-hangszignál).

Nőstény magyar tarsza

Hím magyar tarsza

A magyar tarszára leselkedő veszélyek közül az élőhelyek megszűnése, az élőhelyszerkezet megváltozása (talajforgatás, az év nem megfelelő időszakában végzett kaszálás, illetve nem megfelelő mértékű legeltetés) a legkiemelkedőbb. Emellett számos olyan tényező van, ami erős negatív hatást gyakorol a meglévő állományokra, ilyenek a növényvédő szerek nem körültekintő használata, az emberi zavarás és a természetes becserjésedés nyomán jelentkező élőhely-zsugorodás is. Bár a lokálisan megjelenő fenyegetésekkel szemben gyakorlatilag teljesen védtelen, van egy „mentőkártya” a tarsolyában: petecsomói akár 2-4 évig is életképesek maradnak (diapauzálnak) a talajban, így az esetlegesen elpusztult felszíni populáció legalább részben pótlódhat a következő évben, abban az esetben, ha a talajban lévő peték nem károsodtak.

A hímek énekének ritmikája igen változatos és szigorúan fajspecifikus, így az azonosítás énekjellegek alapján könnyebb és biztonságosabb. A hang alapú felmérés további előnye, hogy alacsony egyedszám esetén a fajokat könnyebben detektálhatjuk a hímek éneke alapján. Fűhálózás során kisebb eséllyel találjuk meg az egyedeket, mint hallgatózás útján. További előnye még, hogy ez a módszer nem jár az állatok zavarásával, mivel nem kell begyűjteni őket. Hátránya, hogy csak a hím egyedek hangjait tudjuk könnyen detektálni, azonban a hím egyedek jelenlétéből is tudunk következtetni a populáció méretére.

Orci Kirill Márk és munkatársai 2008-as „A magyarországi tarszafajok” című kutatásában leírja, hogy a fokozottan védett magyar tarsza hangja jól elkülönül a többi tarszafajtól. A terepi munkavégzés során a hallott tarszahangokat audio detektorokkal rögzítjük, de akinek jó füle van, az jó eséllyel technikai eszközök nélkül is meghallhatja a magyar tarsza ciripelését. Az alábbi ábrán a Kárpát-medencében előforduló tarszafajok hangjainak képi ábrázolását láthatjuk (E betűvel jelölve a magyar tarszát).

A hímek szokványos énekének oszcillogramjai. Az összes oszcillogramra a Bey-Bienko-tarsza énekénél megadott idõlépték érvényes. A: Bey-Bienko-tarsza – Isophya beybienkoi; B: kárpáti tarsza – I. camptoxypha; C: erdei tarsza – I. kraussii; D: szerény tarsza – I. modesta; E: magyar tarsza – I. costata; F: Stys-tarsza – I. stysi; G: illír tarsza – I. modestior; H: pienini tarsza – I. pienensis

Abasár, Tatár-mezőn felvett hím magyar tarsza (Isophya costata) hangjának spektrális és hullám formájú képi ábrázolása

Hallgassuk meg (kattints a szövegre), hogyan is udvarol a hím magyar tarsza (a meghallgatható hang ugyanaz a 3 syllabus, mint ami a képen látható):

A Mátra déli előterében a hegylábperemi gyepektől, egészen a Jászsággal határos területekig ismerünk szórványos magyar tarsza populációkat, azonban folyamatos felmérésük elengedhetetlen a populációk védelme szempontjából. A kevés ismert töredék populációból arra lehetett következtetni, hogy a tarsza-populációk sérülékenyek lehetnek, melyek komolyabb természetvédelmi kezelést, ökológiai folyosók kialakítását igényelhetik. A mezőgazdasági monokultúrák, és úthálózatok olyan akadályokat képeznek, melyek teljes mértékben elszigetelik az egyes populációkat. Ennek következtében két populáció egyedeinek találkozására, genetikai állományuk kicserélésére nagyon kicsi az esély.


A magyar tarsza a LIFE IP GRASSLAND-HU célfajai közé tartozik. A LIFE IP GRASSLAND-HU projekt célja a füves élőhelyek és az ezekhez kötődő fajok természetvédelmi helyzetének javítása és hosszú távú megőrzése.
A LIFE IP GRASSLAND-HU (LIFE17 IPE/HU/000018) projekt az Európai Unió LIFE Programjának támogatásával valósul meg. További infó: http://www.grasslandlifeip.hu

Kapcsolódó

2022/1. - 9. Tree studies

2022/1. - 9. Tree studies

2022.08.23. 15:57
Baumstudie[28.07.2022]Gemeinsam mit einer ungarischen Studentin haben wir in der letzten Zeit begonnen Bäume auf einer Weide zu tracken und nach einem ausführlichen Katalog zu beurteilen. Im Nationalpark sprechen wir immer von „Veteran Trees“, also besonders alten Bäumen. Bisher kann keiner Abschätzen wie viele es sind, es sind nur recht grobe Angaben von ca. 1000 Bäumen. Jedem Baum ist ein A4 Zettel gewidmet, auf dem erst Daten wie die Koordinaten, der lateinische Name und Maße wie z.B. die Höhe und der Umfang angegeben werden müssen. Für die Ermittlung der Höhe des Baumes wird eine Entfernung von 20m abgemessen. Von dort aus wird mit einem analogen Höhenmesser der Winkel zum Beginn des Stamms und der Winkel zum höchsten Teil der Baumkrone bestimmt. Die beiden Zahlen ergeben gemeinsam die Höhe. Danach kommen 36 Felder in denen unter anderem Angaben über Astlöcher, Kronen- oder Starkastabbrüche, Krankheits- oder Pilzbefall, Moos- und Flechtenvorkommen und Nester, die sich im Baum befinden. Zusätzlich kommen dann noch einmal 15 weitere Felder, wo z.B. nach anderen Bäumen in der direkten Umgebung gefragt wird. Die Aussagen, die wir über die Bäume treffen werden immer mit der Hilfe von für solche Studien angefertigte Kataloge getroffen. So sind in manchen Fällen verschiedene Bilder dargestellt und wir müssen entscheiden, welches dem untersuchten Baum am nächsten kommt. Zusammengefasst ist es eine sehr detaillierte Studie, weshalb wir am ersten Tag auch nur insgesamt 8 Bäume geschafft haben. Mit der Zeit wird man jedoch deutlich routinierter und muss nicht mehr alles erst im Katalog nachschlagen, wodurch die Arbeit deutlich schneller vorangeht. Insgesamt haben wir dennoch nur 60 von den ca. 1000 Bäumen tracken und beurteilen können.
Tovább olvasom