Ha június, akkor tarsza-nász! 2022.06.03. 09:22

A fürgeszöcskék (Tettigoniidae) családjába tartozó fokozottan védett magyar tarsza (Isophya costata) egy Kárpát-medencei bennszülött faj (endemizmus), amely elterjedési területén csak szórványosan, egymástól erősen izolált foltokban fordul elő.

Legtöbb populációját Magyarországról mutatták ki, elsősorban a Magyar Középhegység hegylábi dombjain és síkvidéken a Dél-Tiszántúlról. Magyarországon kívül kizárólag Erdélyben és Kelet-Ausztriában élnek kisebb állományai. Elsősorban kétszikűekben gazdag lejtősztyeppekhez, löszpusztagyepekhez, láp- és mocsárrétekhez, kaszálókhoz és sztyepprétekhez kötődik, ami talán nem is meglepő annak tükrében, hogy mind a lárvák, mind az imágók kétszikűek leveleivel táplálkoznak. Egyes elszigetelt állományai kis egyedszámúak, de szerencsére számos stabil, erős populációja is ismert az országban.

Hím magyar tarsza (Isophia costata) háttérben a Sár-hegy és a Mátra vonulataival

Kifejlett állapotban az egyedek hossza 20-30 milliméteres, színe zöld, teste erőteljesen szelvényezett, oldalirányban lapított. Csápjai hosszabbak a teljes testhossz felénél. Szárnyuk csökevényes, a tarszafajok habitusának további meghatározó vonása az állatok hatalmas potroha.

Mivel csökevényes méretű szárnyuk következtében repülésre alkalmatlanok, leginkább izmos ugrólábaikkal közlekednek, ezért gyenge helyváltoztató képességűek. Hazai vizsgálatok alapján a magyar tarsza naponta átlagosan 6–7 m-t (maximálisan 20–25 m-t) tett meg réti élőhelyen. Lábaikkal hangadásra is képesek, a hímek nászidőszakban ciripelnek. A talajban áttelelő petékből kora tavasszal bújnak elő a lárvák, amelyek májusban alakulnak át imágókká. A kifejlett egyedek július első felére befejezik a peterakást és elpusztulnak. Ebben a kb. 2 hónapnyi időben (május közepétől július közepéig) érdemes kutatni őket. A nősténynek feltűnő, felfelé ívelő, durván fogazott tojócsöve van. A nappalt jellemzően táplálkozással, napozással töltik. Késő délután, éjszaka válik mozgásuk élénkebbé, ilyenkor az egyik legfőbb tevékenysége a párkeresés. A párkeresés-párválasztás első szakasza akusztikus kommunikáción alapul, a hímek és nőstények duett-éneklést hajtanak végre. A hímek énekének ritmikus szerkezete szigorúan fajspecifikus, a nőstények válaszénekének pedig a híménekhez való időzítése a fajra jellemző (a hím innen ismeri fel, hogy neki szól az egyébként egyszerűbb felépítésű nőstény-hangszignál).

Nőstény magyar tarsza

Hím magyar tarsza

A magyar tarszára leselkedő veszélyek közül az élőhelyek megszűnése, az élőhelyszerkezet megváltozása (talajforgatás, az év nem megfelelő időszakában végzett kaszálás, illetve nem megfelelő mértékű legeltetés) a legkiemelkedőbb. Emellett számos olyan tényező van, ami erős negatív hatást gyakorol a meglévő állományokra, ilyenek a növényvédő szerek nem körültekintő használata, az emberi zavarás és a természetes becserjésedés nyomán jelentkező élőhely-zsugorodás is. Bár a lokálisan megjelenő fenyegetésekkel szemben gyakorlatilag teljesen védtelen, van egy „mentőkártya” a tarsolyában: petecsomói akár 2-4 évig is életképesek maradnak (diapauzálnak) a talajban, így az esetlegesen elpusztult felszíni populáció legalább részben pótlódhat a következő évben, abban az esetben, ha a talajban lévő peték nem károsodtak.

A hímek énekének ritmikája igen változatos és szigorúan fajspecifikus, így az azonosítás énekjellegek alapján könnyebb és biztonságosabb. A hang alapú felmérés további előnye, hogy alacsony egyedszám esetén a fajokat könnyebben detektálhatjuk a hímek éneke alapján. Fűhálózás során kisebb eséllyel találjuk meg az egyedeket, mint hallgatózás útján. További előnye még, hogy ez a módszer nem jár az állatok zavarásával, mivel nem kell begyűjteni őket. Hátránya, hogy csak a hím egyedek hangjait tudjuk könnyen detektálni, azonban a hím egyedek jelenlétéből is tudunk következtetni a populáció méretére.

Orci Kirill Márk és munkatársai 2008-as „A magyarországi tarszafajok” című kutatásában leírja, hogy a fokozottan védett magyar tarsza hangja jól elkülönül a többi tarszafajtól. A terepi munkavégzés során a hallott tarszahangokat audio detektorokkal rögzítjük, de akinek jó füle van, az jó eséllyel technikai eszközök nélkül is meghallhatja a magyar tarsza ciripelését. Az alábbi ábrán a Kárpát-medencében előforduló tarszafajok hangjainak képi ábrázolását láthatjuk (E betűvel jelölve a magyar tarszát).

A hímek szokványos énekének oszcillogramjai. Az összes oszcillogramra a Bey-Bienko-tarsza énekénél megadott idõlépték érvényes. A: Bey-Bienko-tarsza – Isophya beybienkoi; B: kárpáti tarsza – I. camptoxypha; C: erdei tarsza – I. kraussii; D: szerény tarsza – I. modesta; E: magyar tarsza – I. costata; F: Stys-tarsza – I. stysi; G: illír tarsza – I. modestior; H: pienini tarsza – I. pienensis

Abasár, Tatár-mezőn felvett hím magyar tarsza (Isophya costata) hangjának spektrális és hullám formájú képi ábrázolása

Hallgassuk meg (kattints a szövegre), hogyan is udvarol a hím magyar tarsza (a meghallgatható hang ugyanaz a 3 syllabus, mint ami a képen látható):

A Mátra déli előterében a hegylábperemi gyepektől, egészen a Jászsággal határos területekig ismerünk szórványos magyar tarsza populációkat, azonban folyamatos felmérésük elengedhetetlen a populációk védelme szempontjából. A kevés ismert töredék populációból arra lehetett következtetni, hogy a tarsza-populációk sérülékenyek lehetnek, melyek komolyabb természetvédelmi kezelést, ökológiai folyosók kialakítását igényelhetik. A mezőgazdasági monokultúrák, és úthálózatok olyan akadályokat képeznek, melyek teljes mértékben elszigetelik az egyes populációkat. Ennek következtében két populáció egyedeinek találkozására, genetikai állományuk kicserélésére nagyon kicsi az esély.


A magyar tarsza a LIFE IP GRASSLAND-HU célfajai közé tartozik. A LIFE IP GRASSLAND-HU projekt célja a füves élőhelyek és az ezekhez kötődő fajok természetvédelmi helyzetének javítása és hosszú távú megőrzése.
A LIFE IP GRASSLAND-HU (LIFE17 IPE/HU/000018) projekt az Európai Unió LIFE Programjának támogatásával valósul meg. További infó: http://www.grasslandlifeip.hu

Kapcsolódó

2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023.07.10. 16:00
Um ehrlich zu sein, haben mich Vögel im Allgemeinen noch nie so wirklich interessiert. Aber ich glaube, das liegt daran, da man sie sehr selten aus nächster Nähe zu Gesicht bekommt. Als ich mir die Vogelrettungsstation auf dem Gelände des Direktorats ansehen durfte, wurde mir klar, dass Vögel doch ganz interessant sind, wenn man sich näher mit ihnen beschäftigt!Als ich dann die Gelegenheit bekam, eine Gruppe von Rangern zu begleiten, welche die Adlernester und deren Eierbestand überprüfte, war ich natürlich sofort dabei. Wer möchte es sich schon entgehen lassen einen in freier Wildbahn lebenden Adler aus nächster Nähe zu sehen? Ich jedenfalls nicht.Genauer gesagt handelt es sich bei dieser Art um den Östlichen Kaiseradler (Aquila heliaca) (Für die Interessierten unter euch: https://de.wikipedia.org/wiki/%C3%96stlicher_Kaiseradler). Außerdem gibt es noch eine kleine Population an Seeadlern (Haliaeetus albicilla) in diesem Gebiet.An diesem Tag lag unser Fokus allerdings nur auf den Nestern des Kaiseradlers. Die Aufgabe bestand darin, den Bestand an Eiern in allen Nestern zu überprüfen, zu dokumentieren und anschließend abzuwarten, dass das Weibchen wieder zu ihrem Nest zurückkehrt. Es wurden zwei Gruppen gebildet. Gruppe Nr. 1 hatte die Aufgabe die Eier im Nest zu zählen. Dafür mussten wir (zum Glück) nicht etwa auf den Baum klettern, sondern bedienten uns modernster Technik in Form einer Drohne. Die zweite Gruppe beobachtete aus einer Entfernung von ca. 800 m das Nest per Fernglas und dokumentierte minutengenau, wann das Weibchen das Nest verließ und wann es, nachdem die Drohne wieder weg war, zu ihren Eiern zurückgekehrt war. Das konnte mal nur 15 Minuten dauern, mal mehrere Stunden. Zum Glück war ich in der ersten Gruppe. ;)Im Durchschnitt legen Kaiseradler 1-3 Eier. Bei unseren Nestern waren es meistens drei, also ein ziemlich guter Durchschnitt. Die kommende Kaiseradlergeneration ist somit gesichert. Bis wir die zehn Nester alle abgeklappert hatten, dauerte es eine Weile. Wir fuhren über endlose Felder und durch Niemandsland, wo sich unsere Wege immer wieder mit denen von Fasanen, Feldhasen und Rehen (ich habe noch nie an einem Tag so viele Rehe gesehen) kreuzten. Alles in allem ein sehr interessanter, tierreicher Tag, beendet natürlich mit einem obligatorischem Kaffee.
Tovább olvasom