Jelzés:
Kiinduló pont:
A tanösvény a falu központjából felvezető vízmosás mellett haladó úton indul. A vízmosás feltárásai a Keselyű-bérc és a Majoroldal bazalt vonulatai között az üledékes környezet jura korú palaösszletébe engednek bepillantást.
Az üdülőtelep szélén egy felújított gémeskutat láthatunk, amely az Egerből Kassára vezető egykori országút egyik pihenő- és itatóhelyét jelzi. Az üdülőtelepen átvezető út mentén található a tanösvény első állomása, mely a területen lévő legfiatalabb kőzetet mutatja be.
Állomások száma:
10
Leírás:
A település központjából induló, 9 km hosszúságú körúton földtani és felszínalaktani érdekességekkel, jura korú palából, valamint tenger alatti vulkáni kitörések bazaltjából és az egykori tengerfenék üledékeiben megrekedt gabbróból felépülő terület szép feltárásaival találkozhatunk.
A falutól délre kijelölt körút érinti a Hegyes-kő-dűlő miocén kagylós homok-feltárását, a Denevér-tárót (wehrlit-test) és a Tó-bérci kőfejtőt. Ez utóbbi földtani bemutatóhely ismertetőtáblája a mintegy 166 millió évvel ezelőtt, a középső-jurában keletkezett mélytengeri üledék összletbe nyomult gabbró-intrúziót mutatja be. A 6., 7., 8. és 9. állomáspontok az Eger-patak szurdokvölgyének jellegzetes kőzet-feltárásait (agyagpala, diabáz, mélytengeri párnaláva) mutatják be, a 10. állomás a 13. században épült szarvaskői várból nyíló panorámára hívja fel a figyelmet. A 11. állomás ismertetőtáblája az Akasztó-hegy szilikát sziklagyepének élővilágát szemlélteti.
A tanösvény állomásai:
1. állomás: Miocén kagylós homok
Délkeletre, a Hegyeskő-dűlő felé kiágazó, az üdülők közt átvezető földúton kis bazaltcsúcshoz érünk, mely alatt a mélyre bevágott szakaszon a középső miocén tengerpart maradványa tárul fel. Az útbevágásban alul vegyes anyagú durvakavics látható, fölfelé egyre finomodik, majd agyaglencsés és aprókavicsos homok következik, melyben nagyon sok, part menti sekély tengerben élő vastaghéjú kagyló, Ostrea maradványa található. Az üledékösszlet záró tagja finomhomokos agyag.
2. állomás: Kilátópont – Hegyeskő
A Hegyeskő-dűlőről remek kilátás nyílik a Bükk hegységnek mészkőből és palából álló rögeire. Feltűnő a bervai mészkőbánya többszintes fejtése, amely a középső triászban sekélytengeri körülmények között képződött mészkövet tárja fel. Érdemes továbbmenni, ahol egy új kilátótoronyból gyönyörködhetünk a panorámában.
3. állomás: Denevér-táró
Az ösvényen délre fordulva a Vaskő-lápában jutunk el a következő bemutatóhelyhez. A szarvaskői gabbrótestek szegélyén különleges összetételű, jórészt csak színes ásványokat (olivin, amfibol, piroxén) és ilmenitet, magnetitet (vas- és titán tartalmú ércásványokat) tartalmazó kőzet, a wehrlit található. Viszonylag magas vas és titán tartalma többször is felkeltette a kutatók érdeklődését, de a szeszélyes kifejlődés és a kis készletek miatt kitermelésére nem került sor. Az 1938-as kutatás keretében építették a 32 m hosszú tárót a wehrlittest feltárására. Ma már nem járható, a 80-as évek végén beszakadt. A táró bejáratánál még gyűjthetők szívós, nagyon nehezen törhető, a törési felületen fekete, fémfényűen csillogó wehrlit-darabok. A táró ma védett denevérfajok kolóniáinak költő- és telelőhelye.
A meredek lejtőn leereszkedve az Eger-patak széles árterére jutunk. A tanösvény jelzését követve, a vízmű kékre festett hídján kelünk át a patakon. Az Eger-patak bal partján, a vasút melletti földúton megyünk észak felé. Az Újhatár-völgy torkolatának északi oldalán kezdődik a Tó-bérc bányába vezető út.
4. állomás: Tó-bérc bánya - földtani bemutatóhely
A felhagyott kőfejtő a mintegy 166 millió évvel ezelőtt, a középső jurában keletkezett mélytengeri üledékösszletbe nyomult gabbró intrúziót tár fel. Ezt bányászták út- és vasútépítési célokra.
Az egyes falszakaszok más-más látnivalót kínálnak. Az 1500 °C hőmérsékletű magma erősen felmelegítette a környezetet, az érintkezési zónában az üledéket megolvasztva különféle kőzeteket hozott létre. Az északi fal nyugati részén ‚S’ alakban meghajlott, kiálló taraj az érintkezés mentén megolvadt üledékből keletkezett plagioklászit. Az eredetileg sötétszürke ásvány a levegőn kifehéredik, ez a fehér szalag jelzi az északi és a keleti fal felső részén a gabbró határát. Az északi fal középső részén, a magmába bekeveredett és megolvadt fehéres szürke üledéktömb fő összetevője az albit és a kvarc, melyben apró vöröses-barna színű gránátkristályok (almandin) láthatók. Az északi fal középső és keleti részén, valamint a keleti falban különböző gabbróváltozatok láthatók. A keleti falban látható szívós, darabos törésű, zöldesszürke színű gabbró volt a bányászat fő nyersanyaga.
A bánya bejárati útjától az Eger-patak árterén, a kiskertek közt vezető úton térünk vissza a vasútállomáshoz. A vasútállomástól a Várhegy oldalában az országos kék jelzést követve a Lépcsős-lápában indulunk a szarvaskői várrom felé.
5. állomás: Pala és diabáz érintkezése
A völgy bejáratának nyugati oldalán levő kis, bozóttal takart szirtben lemezes elválású pala, alatta limonitosan mállott felszínű bazalttömb látható. Ez a feltárás a Várhegyet alkotó bazalt szélső határa.
Tovább haladva a vár felé a völgytalp kimosódásaiban, majd a hegyoldalban is előbukkan a Várhegy bazaltját körülölelő júra korú pala. Ez a kőzet agyag, kőzetliszt és finomhomok szemcsékből áll, az enyhe metamorfózis hatására tömörödött és palásodott.
6. állomás: Mangángumós pala
A régi út bevágódásában a palában mangángumók, mangánlencsék figyelhetők meg. A gumók néhány cm nagyságú, fényes külsejű, kavicsszerű alakzatok, míg a lencsék 10-20 cm vastagságúak és a 0,5 m hosszúságot is elérhetnek. Anyaguk eredetileg vas-mangán karbonát volt, ami a levegőn feloxidálódva sötétbarna-fekete színű limonittá és piroluzittá (vas- és mangán-oxiddá) alakult.
7. állomás: Pala-feltárások
A völgy felső részén újabb kőzetváltozat jelenik meg, sötétszürke – mállottan sárgásszürke – színű, finoman rétegzett pala, melyben a világosabb sávok finomhomokkő, míg a sötétebbek agyagos kőzetliszt anyagúak.
Az ösvényen tovább haladva a fekete pala gyufaszálszerű hasábokra esik szét. A fekete szín a bazalt közelségét jelzi. Az egykori forró láva kissé „megégette” az üledéket, a benne levő szerves anyag kokszosodott, így sokkal tovább ellenáll az oxidációnak.
8. állomás: Tenger alatti bazalt párnalávák
A gerincre kiérve bazalt jelenik meg a felszínen. A kőzet eredeti színe zöldesszürke, de felszíne a benne levő vasásványok mállása miatt rozsdásbarna. Éles, szilánkos törésű, igen finom szemcsézettségű.
Mielőtt felkapaszkodunk a várrom tetejére vezető lépcsőkön, sétáljunk végig a belső védőárokban. A 3 m-nél mélyebb belső védőárkot egy természetes repedés kitágításával alakították ki az egykori várépítők. Az árok ÉK-i falában a víz alatti gyors kihűlés miatt összerepedezett lávapadok láthatók. A K-i oldal már jórészt párnalávából épül fel. Ez az alak a víz alatti bazaltos lávafolyás jellegzetes képződménye.
A párnák keresztmetszetben az árok DK-i végén láthatók, míg a domború felszínek a toronyrom alatti, K-i sziklafalban jelennek meg. Az utóbbi megközelítése veszélyes!
9. állomás: Szarvaskői vár és panorámája
A szarvaskői vár első említése 1295-ből ismert, majd a XIV– XVI. században gyakran szerepel az oklevelekben. Mindig az egri püspök váruradalmának központja volt. 1596-ban török uralom alá került és csak 1687-ben szabadult fel, majd ismét az egri püspök birtoka lett. 1735-ig lakható volt, ezután elhagyták és romba dőlt.
A várrom tetején kialakított kilátóból DNy-ra látható a 444 m magas Keselyű-bérc, hátunk mögött É-ra a Tardos-bérc 425 m magas gerince, a kettő között mélyül az Eger-patak kanyargós, szurdokszerű bevágása. A hegyoldalak 350 m magasság alatt hirtelen meredekké, helyenként csaknem függőlegessé válnak. A szurdok talpszintje 225–250 m között van. A völgy tisztán eróziós eredetű.
A földtani tanösvényen tett túránk ezen a ponton megszakítható. Aki nem akar tovább menni Tardos felé, visszatérhet a várról levezető úton Szarvaskőbe, ahonnan Eger és Szilvásvárad felé autóbusz és vonat közlekedik.
A tanösvény tovább követi a gerincet.
10. állomás: Kilátópont – Akasztó-hegy
A Tardos felé vezető utat választók a várból visszatérve a jelzett úton haladhatnak tovább ÉNy felé. Az enyhén emelkedő szakaszon a tanösvény ismét palás rétegeket keresztez. Az út egyre meredekebbé válik, a bazalt mállott felszínén jutunk fel az Akasztó-hegy lapos gerincére. Alattunk a meredek hegyoldal sziklái lávapárnákból állnak. A párnák közötti területeken kisebb-nagyobb darabokra széteső, víz alatt felrobbant, üveges lávakőzetet láthatunk.
Az Akasztó-hegyen a Bükk legszebb vulkanikus eredetű szikláin járunk, ahol a napsütésnek kitett oldalakon nyílt füves növényzetet, sziklagyepet találunk. A sziklagyepek számtalan növény- és állatfajnak adnak otthont, amelyekre jellemző, hogy jól tűrik a rideg körülményeket, a szárazságot és a nagy hőingadozást. Az itt található magyar kőhúros szilikát-sziklagyep névadó növénye a kis, fehér virágú, kárpáti-bennszülött növényfaj, a magyar kőhúr. A sziklagyepek főleg tavasszal színpompásak. Gyakoriak a pozsgás, vízraktározásra képes, és ezért a csupasz sziklákon is megélő kövirózsák, varjúhájak és kőtörőfüvek.
Ahol a sziklákon termőtalaj is kialakult, ott zárt gyeptakarót találunk, amelyet kisebb-nagyobb facsoportok tagolnak. A facsoportokkal és gyepterületekkel tarkított bokorerdő jellemző fafaja a molyhos tölgy. A vastagabb talajú területeken zárt erdőt, elsősorban tölgyeseket találunk. Az erdők és sziklagyepek határán – mint a Várhegy északi oldalán is – sziklai cserjések láthatók. Jellemző cserjefajuk a sziklai gyöngyvessző. A bazalt északias, hűvös és nedvesebb szikláin a Kárpátokra jellemző növényfajok is megjelennek. A leírt növénytársulások kiemelt értékei a Bükki Nemzeti Parknak, megóvásuk és védelmük mindannyiunk feladata, ezért kérjük, ne térjen le az útról, és ne szedje le a virágokat!
Az Akasztó-hegyről a Pyrker-szorosra letekintve láthatjuk a bazaltvonulatra jellemző párnás szerkezet legszebb előfordulását, a Pyrker-emléktáblától délre emelkedő sziklafalon. Távolabbról szemlélve jól látható, hogy a párnák 50–100 m átmérőjű kötegekbe rendeződtek, és az egykori lejtőn megcsúszva különböző irányokat vettek fel. Ez a sziklatorony is ilyen megcsúszott tömb, a déli oldalon a csúszási felület is megtekinthető.
A jelzett úton továbbhaladva az út kettéválik. Az egyik változatban a gerinc ÉK-i oldalán futó földúton leereszkedhetünk a Rocska-völgybe, és ezen keresztül visszatérhetünk a szarvaskői vasútállomásra. A mellettünk húzódó mély árok nem természetes képződmény, hanem évszázadokon keresztül használt, a taposóerózió által kimélyített szekérút. Ha átmegyünk a vasúti híd alatt, visszaérünk az állomás előtti rakodóra.
Ha végcélunk a tardosi sporttábor, letérve az országos kék jelzésről a K jelzésű útra, a Tardos-bércen folytatjuk utunkat ÉNy felé. Tanösvényünk az Eger-patakot keresztezve a tardosi sporttáborral szemben ér ki a közútra. A közelben autóbusz-megálló és vasúti megállóhely található.
Vezetőfüzet:
szarvaski-tanosveny-vezetfzet.pdf
Tájékoztató kiadvány, irodalom:
