Az 1989-ben alapított, jelenleg 7785,2 ha területű Kelet-Cserhát Tájvédelmi Körzetben kialakított tanösvény a miocén középső szakaszának földtani formációit mutatja be. A kiindulópont Sámsonháza nyugati határában lévő felhagyott, rekultivált kőbánya udvarán van: itt tanulságosan tárul fel egy sztratovulkáni sorozat, mely andezitláva, tufa- és agglomerátum-rétegek váltakozásából áll (földtani alapszelvény). Innen a Vár-hegyet (tetején az Árpád-kori Fejérkő várának romjai láthatók) nyugat felől megkerülve, bő egy kilométeres séta után érkezünk meg a tulajdonképpeni tanösvény indítótáblájához. A Buda-hegy déli aljában kialakított (majd 2 km hosszú) ösvény 8 állomásából kettő a környék élővilágát mutatja be, a többi a középső-felső miocén földtani és őslénytani képződményeit: a Garábi Slírt, a Sámsonházai Formációt, a Rákosi Mészkőt, a Szilágyi Agyagmárgát és a Tinnyei Formációt.
A Sámsonháza környéki 15 millió éves vulkanizmus lávakőzetét jó hasadása, nagy szilárdsága miatt már a középkorban is bányászták. Az andezitet a XIX. századtól útépítésre használták. Az ország első kőbányakatasztere alapján az 1900-as évek elején 200 m3/év andezitet termeltek ki a bányából, melynek mennyisége az 1970-es évek elején (a bánya bezárása előtti időszakban) 2 200-11 800 m3/év között ingadozott.
A kőbánya híres geológiai bemutatóhellyé vált, a falában feltáruló, szórt vulkáni törmelékes és lávakőzetek, valamint a rájuk települő sekélytengeri mészkő rétegek látványos rétegződése miatt. A rétegek 20-25 o-os, DK-i irányú dőlésűek.
Az egykori környezet leginkább a jelenlegi is működő Stromboli vulkánéhoz hasonlítható.
A bányán belül 6 ismertető tábla részletezi az ősi vulkáni tevékenységet.
Az itt található andezit vulkanizmus során képződött lávakőzetet jó hasadása, ugyanakkor nagy szilárdsága miatt már a középkorban is bányászták. Ez a kőzet a 19. századtól útépítések alapanyagául szolgált és egészen a 1970-es évekig fejtették. A letermelésnek köszönhetően metszetként tárult fel előttünk a földtörténeti múlt, ami a napsütésben még elevenebb színekben tündököl.
A látványt fokozza a rétegződések 20-25°-os dőlésszöge. Ha ezeket a vegyes, hol tengeri üledéket, hol vulkanikus kőzeteket mutató rétegződéseket részleteiben vizsgáljuk, érdekes felfedezéseket tehetünk. Az alsó lávafolyamban például nem csupán apró, pár centis hólyagüregeket figyelhetünk meg, akár méteresek is előfordulnak. Ezek a látványos formák akkor jönnek létre, amikor a nedves környezet és a forró andezitláva érintkezik egymással és a keletkező gőz a kőzetbe hatolva gázhólyagokat alkot.
A vulkáni működés nyugodtabb szakaszát lávaömlések jellemezték. A 900-1200 °C-os andezit láva a sűrű, mézhez hasonlóan, lassan folyt alá a tengervízzel borított vulkáni törmelékre, ami az ekkor felszabaduló gőz hatására vált hólyagossá. A lávafolyás felső része törmelékes: felszíne már kihűlt, megdermedt, miközben a belső olvadt állapotban még mozgott, ezáltal darabokra szakítva, összetörve a felszíni kérget. A láva kihűlésekor fellépő zsugorodás következtében egy közel függőleges irányú töréses zónát is megfigyelhetünk. Ezt a törésvonalat csak a felette húzódó törmelékes részig követhetjük, ami azt bizonyítja, hogy nem tektonikai mozgásról (kéregmozgásból eredő elmozdulásról) van szó.
Láthatunk itt továbbá világosszürke rétegeket is. Ez a puhább kőzet az ősi tengerből szigetszerűen kiemelkedő vulkán kiszórt törmeléke (piroklasztikum), amely vízi környezetben ülepedett le. Lényegében a robbanásos kitörés során keletkezett hamu és törmelék keverékét látjuk.
A hamuból, törmelékből létrejött réteg felső részén látható vöröses elszíneződés a később ráfolyó felső láva hőhatásának következménye.
Az andezitláva, tufa- és agglomerátum-rétegek látványos váltakozását érdemes a bányaudvarral szemközti Csüd-hegy oldalából is megcsodálni. Az országúttal párhuzamosan folyó Kis-Zagyva fahídján kelhetünk át és a paddal ellátott pihenőtől lépcsővel és korláttal szerelt ösvényen kapaszkodhatunk fel a kilátóponthoz.
A Vár-hegyhez hasonlatosan a Csüd-hegy értékeit is a kőfejtés hozta a felszínre. A feltárásban 14-15 millió éve keletkezett mészkőpadot láthatunk, ami sekélytengeri körülmények hoztak létre. A tiszta és melegvizű tengerben igen gazdag élővilág alakult ki. Legfőképp kagylók és csigák népesítették be a tengerfeneket. Miután elpusztultak, a többségük felőrlődött a part menti hullámzásban, de az aljzathoz tapadó példányok épségben megőrződtek az utókor számára. Ha közelebbről szemügyre vesszük a mészkövet, nem az ősi csigaházakat és kagylóhéjakat látjuk, hanem azoknak csak a lenyomatait, ugyanis a meszes héjak a nedvesség hatására visszaoldódtak, és csupán az állatok maradványaik negatívja, felületi mintázatuk őrződött meg. Ez a folyamat gyakori, de a környék más lelőhelyein tökéletes épségben megmaradt héjmaradványa.
A Vár-hegy tetején található Fejérkő vára, ahová a kék romjelzéseket követve fel is kapaszkodhatunk.
Fejérkő várának történetéről keveset tudunk. A helyi hagyomány szerint a település II. Béla király alatt élt főúré volt, akit Sámsonnak hívtak, innen ered a hegy lábánál fekvő település neve is. Feljegyzések szerint Sámson 1132-ben Borisz trónkövetelő híve volt (Borisz Könyves Kálmán elzavart feleségnek a király által el nem ismert fia volt.) A 15. század elején már csak várhelyként említik Fejérkővet, amelynek neve a helyben bányászott, fehér, a környező vulkáni hegységben ritkának számító kőanyagból eredeztethető.
A meredek hegytetőn fák között álló vár romjaitól csak korlátozott kilátásban lehet részünk, de egy jelzetlen ösvényen átkaptatunk a szomszédos, a falu fölé közvetlenül magasodó kopár csúcsra, ahonnan már kiváló panorámában lehet részünk elsősorban déli és nyugati irányban. Ugyan ezt az ösvényt követve kényelmes ereszkedésben térhetünk vissza a falu határába, a túránk kiindulópontját jelentő földtani alapszelvényhez. Utunk során ne feledjük, a környék értékei természetvédelmi oltalom alatt állnak. Ne térjünk le az ösvényekről és ne rongáljuk a látványos sziklafalakat!