Ürgesors és ürgeles 2020.04.20. 13:32

„Rágni jó és ásni jó!

Nem kell nekünk rádió,

a híreket úgyis tudjuk:

mindenütt csak lyuk, lyuk, lyuk, lyuk...”

E sorokkal kezdődik Szó T. Anna „Olyan fürge, az már kóros – így dalol az ürgekórus” című gyerekverse. S hogy jön ez a sok lyuk, lyuk, lyuk ennek a hírnek az elejére? Talán úgy, hogy aki ürgét akar számolni, leghelyesebb, ha azok szép kerek nyílású, majd függőleges lefutású föld alatti járatainak lyukait számlálja meg. Mert az ürge hol fenn van a felszínen, hol lent lapul a talpunk alatt (kis képzavarral mondhatjuk, hogy „talpunk alatt fütyül az ürge”), de a lyukakat a figyelmes szemlélő biztosan számba tudja venni. A szakemberek ugyanis egy ürge egyedhez 3-6 lyukat valószínűsítenek.

Fotó: dr. Takács András Attila

A történet ott kezdődött, hogy Igazgatóságunk 2019. nyarán a Miskolc és Szirmabesenyő határán található repülőtér és környékének ürgeállományát mérte fel a fent említett módszerrel. Mi is meglepődtünk, hogy a számolt ürgelyukak alapján mintegy ezer ürgét lehetett becsülni ezen a lakóterületekkel, ipari építményekkel, napelemparkkal körül határolt gyepterületen. Ez az adat arra utalt, hogy a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területének legnagyobb egyedszámú ürgeállománya él ezen az élőhelyfolton. Természetesen ebben az évben, történetesen az április 22-i, vagyis a Föld Napja hetében megismételjük az állományfelmérést, kíváncsiak vagyunk, hány ürge élte túl a téli hibernációt és jön most a felszínre? Ez a hét ugyanis az Országos Ürgemonitorozás Hete is egyben, ami azt jelenti, hogy a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszerben kijelölt sok ürgés élőhelyen ekkor szinkron felmérést végeznek a szakemberek és a lelkes önkéntesek a fent vázolt módszer segítségével. Az akcióhoz csatlakozni vágyók fel kell vegyék a kapcsolatot az igazgatósággal és az egységes protokoll alapján, illetve adatlapon tudják elvégezni az ürgelyukszámlálást. Ezek az adatok aztán bekerülnek a Természetvédelmi Információs Rendszerbe, ahol arról szolgáltatnak adatot, miként is alakul fűmagevő kisrágcsálóink sorsa hazánkban.

A protokoll itt érhető el, az adatlap innen tölthető le. Aki nem akar, vagy nem tud ehhez a központi monitorozó rendszerhez csatlakozni, pusztán csak látta ezeket a bájos rágcsálókat valahol és azt szeretné, hogy megfigyelése ne vesszen kárba, jelezheti a www.vadonleső.hu oldalon is, amely úgynevezett „közösségi tudomány, vagyis Citizen Science” program, melynek Igazgatóságunk is aktív részese tíz éve.

Fotó: dr. Takács András Attila

Térjünk vissza a Petőfi Sándor által rímelt „fürge ürgék”-hez, kik ők, hogy élnek, miért neveznek minket Európa ürgenagyhatalmának is? Az ürge természetvédelmi oltalom alatt álló, ráadásul fokozottan védett - pénzben kifejezett értéke 250 000 Ft - rágcsálónk, mely évente csak egyszer szaporodik. Nyár végétől egészen a tél legvégéig dermedt téli álmot alvó állatok hímjei már április elején, közepén felébredve „saját” területet foglalnak, hogy a később még álmosan előbújó nőstényeket már rendezett birtokviszonyok között várják. Bár kolóniában élnek, mégis minden egyednek külön földalatti járatrendszere van, így a párzás után a hímek magukra hagyják a nőstényeket, melyek így maguk szoptatják és nevelik fel a kölyköket. A nyílt, kimondottan rövid füvű pusztáinkon keresik elsősorban magvakból és más növényi részekből álló táplálékukat, de a tücsköket, cserebogarakat és más ízeltlábúakat is előszeretettel csemegéznek. A felszínen csak nappal figyelhetőek meg: a kora délelőtti órákban - amikor a reggeli harmat már felszáradt - tömegesen jelennek meg, majd a déli hőség idejére a legtöbben visszahúzódnak az üreg hűvösébe. Délután még, kedvük szerint, elő-elő merészkednek, hogy kipótolják a reggelit, vagy kitisztítsák járatrendszerük bejáratát. Veszély esetén a szemfülesebbek két lábra állva jellegzetes füttyöt hallatnak, mely menekülésre készteti környező fajtársaikat. Állományaik az ember tájátalakítótevékenységének következtében sajnos meglehetősen elszigetelődnek, így világviszonylatban a természetvédelmi helyzetük aggasztónak nevezhető, Magyarországon azonban egyelőre viszonylag jelentős nagy egyedszámú állományait találjuk. Európa ürgéinek törzsállománya hazánkban él, megóvásuk a mi feladatunk!

S ha már egy ürgeverssel kezdtük, fejezzük is be ezt a cikket egy újabb vidám kortárs ürgeverssel, Lackfi János Ürgesors című költeményével, hátha kedvünk támad az év során egy kis „ürgelesésre”:

Ürgesors

Ürgéből van hidegvérű,

olyan, mint egy maffiózó,

nulla fokra le van hűlve,

mozdulatlan ürgetorzó.


Heverész a föld mélyében,

elásta magát tavaszra,

alszik, mint egy minimedve,

mely éppen csak egy araszka.

Országunk nem épp Alaszka,

a telet meg lehet úszni,

az ürgevér hamar felforr,

az ürgefog magot pusztít.

Az ürgét meg csak pusztítja

lent a görény, fentről sólyom...

Reszkethet az ürgeféle!

Menedékbe hogy osonjon?

Hogy osonjon? Mi se könnyebb!

Földben cikáz alagútja,

hosszú járat, szűk bejárat,

ez a sztori le van futva.

Védve is van már az ürge,

reméljük, hogy egy se hull el,

kétszázötvenezer forint

egy együrgés ürgeburger.

Aki szeretné a Vadonleső Program felkérésére, Lackfi János által fent említett ürgeverset a Kaláka együttes általi feldolgozását meghallgatni, itt megteheti.

A fenti és más ürge költemények a Vadonleső Program oldalán, a hivatkozott link alján érhetők el: https://vadonleső.hu/evemlose/2015

Bakó Botond
gerinces-zoológiai szakreferens

Kapcsolódó

2022/1. - 6. Visit to Kiskunság National Park

2022/1. - 6. Visit to Kiskunság National Park

2022.08.23. 15:44
Austausch in einen anderen Nationalpark [07.06.2022-12.06.2022]Durch die Freiwilligen vor uns inspiriert, wollten auch wir einen Austausch mit den Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark machen. Somit sind wir am Dienstag, den 7. Juni nach Kunpeszér gefahren, ein Ort mit ca. 700 Einwohnern. Wir wurden von den Freiwilligen Lara und Jakob und ihrem Ansprechpartner Csaba abgeholt und mit dem Jeep zum fünf Kilometer entfernten Forsthaus gefahren. Dieses liegt mitten im Wald und dient als Unterkunft, Treffpunkt, um den Arbeitstag zu beginnen und Arbeitsplatz für Aufgaben am Computer. Am nächsten Tag zeigten uns Lara und Jakob die Umgebung und Orte, an denen sie bisher gearbeitet hatten. Im Allgemeinen ist die Region sehr flach und an vielen Stellen auch deutlich trockener als im Bükk. Großflächige Wälder gibt es kaum, die Landschaft ist vorrangig von Graslandschaften geprägt. Diese sind Teil der UNESCO Biosphärenreservate und beinhalten eine große Diversität an Fauna und Flora. Am Nachmittag hat Csaba uns dann noch ihm persönlich wichtige Orte im Nationalpark gezeigt und verschiedene Aspekte des Ökosystems erklärt. Der Kiskunság Nationalpark befasst sich weniger mit Tourismus und deutlich mehr mit dem Erhalt der Diversität. An den nächsten zwei Tagen waren wir unter anderem noch in Kecskemét, haben einen Ort für verletzte Schlangen besucht und haben uns ein Adlernest angesehen. Zwischendurch hat es in Strömen geregnet, weshalb wir drinnen Karten spielten.
Tovább olvasom
2023/1 5. Butterfly studies

2023/1 5. Butterfly studies

2023.07.10. 15:54
Am heutigen Tage durfte ich zwei Ranger und einen aus Deutschland angereisten Forscher (juhuu) in ein Waldstück nahe Kerecsend begleiten. Der Forscher wollte die gefährdete Schmetterlingsart Maivogel (Euphydryas maturna) (Wikipedia-Link für die Interessierten: https://de.wikipedia.org/wiki/Maivogel ;) ) untersuchen, bzw. besser gesagt deren Raupen und Lebensraum.Der Maivogel kommt natürlicherweise in Ost- und Mitteleuropa vor, jedoch nur sehr lokal und die Populationen liegen weit verstreut. Leider ist er, wie so viele Arten, stark vom Aussterben bedroht (unter anderem aufgrund von Lebensraumverlust durch Forstwirtschaft und dem Einsatz von Insektiziden). In Deutschland gibt es beispielsweise nur noch vier verschiedene Populationen. In Ungarn gibt es noch eine etwas weitere Verbreitung (bei der letzten Zählung wurden etwa zwanzig Individuen festgestellt), unter anderem auf dem Gebiet des Bükk Nationalpark Direktorats in der Nähe der Kleinstadt Kerecsend. Aus diesem Grund ist der Forscher extra aus Deutschland angereist, um sich hier ein Bild der Lebensräume zu machen.Wir machten uns also auf die Suche nach den Raupen des Maivogels, welche für gewöhnlich an Eschen und Ligustern zu finden sind. Leider hat das Wetter mal wieder nicht mitgespielt (warum schneit es im April L ??) und die Raupen haben sich alle verkrochen, sodass nicht einmal der speziell darauf trainierte Artenspürhund die Raupen finden konnte.Alles in allem war es jedoch ein interessanter (wenn auch seeehr kalter) Nachmittag, bei dem ich wieder etwas Neues gelernt habe.Zum Abschluss haben wir uns noch bei einem Kaffee aufgewärmt und dann war es Zeit für den Feierabend!
Tovább olvasom