Ürgesors és ürgeles

„Rágni jó és ásni jó!

Nem kell nekünk rádió,

a híreket úgyis tudjuk:

mindenütt csak lyuk, lyuk, lyuk, lyuk...”

E sorokkal kezdődik Szó T. Anna „Olyan fürge, az már kóros – így dalol az ürgekórus” című gyerekverse. S hogy jön ez a sok lyuk, lyuk, lyuk ennek a hírnek az elejére? Talán úgy, hogy aki ürgét akar számolni, leghelyesebb, ha azok szép kerek nyílású, majd függőleges lefutású föld alatti járatainak lyukait számlálja meg. Mert az ürge hol fenn van a felszínen, hol lent lapul a talpunk alatt (kis képzavarral mondhatjuk, hogy „talpunk alatt fütyül az ürge”), de a lyukakat a figyelmes szemlélő biztosan számba tudja venni. A szakemberek ugyanis egy ürge egyedhez 3-6 lyukat valószínűsítenek.

Fotó: dr. Takács András Attila

A történet ott kezdődött, hogy Igazgatóságunk 2019. nyarán a Miskolc és Szirmabesenyő határán található repülőtér és környékének ürgeállományát mérte fel a fent említett módszerrel. Mi is meglepődtünk, hogy a számolt ürgelyukak alapján mintegy ezer ürgét lehetett becsülni ezen a lakóterületekkel, ipari építményekkel, napelemparkkal körül határolt gyepterületen. Ez az adat arra utalt, hogy a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területének legnagyobb egyedszámú ürgeállománya él ezen az élőhelyfolton. Természetesen ebben az évben, történetesen az április 22-i, vagyis a Föld Napja hetében megismételjük az állományfelmérést, kíváncsiak vagyunk, hány ürge élte túl a téli hibernációt és jön most a felszínre? Ez a hét ugyanis az Országos Ürgemonitorozás Hete is egyben, ami azt jelenti, hogy a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszerben kijelölt sok ürgés élőhelyen ekkor szinkron felmérést végeznek a szakemberek és a lelkes önkéntesek a fent vázolt módszer segítségével. Az akcióhoz csatlakozni vágyók fel kell vegyék a kapcsolatot az igazgatósággal és az egységes protokoll alapján, illetve adatlapon tudják elvégezni az ürgelyukszámlálást. Ezek az adatok aztán bekerülnek a Természetvédelmi Információs Rendszerbe, ahol arról szolgáltatnak adatot, miként is alakul fűmagevő kisrágcsálóink sorsa hazánkban.

A protokoll itt érhető el, az adatlap innen tölthető le. Aki nem akar, vagy nem tud ehhez a központi monitorozó rendszerhez csatlakozni, pusztán csak látta ezeket a bájos rágcsálókat valahol és azt szeretné, hogy megfigyelése ne vesszen kárba, jelezheti a www.vadonleső.hu oldalon is, amely úgynevezett „közösségi tudomány, vagyis Citizen Science” program, melynek Igazgatóságunk is aktív részese tíz éve.

Fotó: dr. Takács András Attila

Térjünk vissza a Petőfi Sándor által rímelt „fürge ürgék”-hez, kik ők, hogy élnek, miért neveznek minket Európa ürgenagyhatalmának is? Az ürge természetvédelmi oltalom alatt álló, ráadásul fokozottan védett - pénzben kifejezett értéke 250 000 Ft - rágcsálónk, mely évente csak egyszer szaporodik. Nyár végétől egészen a tél legvégéig dermedt téli álmot alvó állatok hímjei már április elején, közepén felébredve „saját” területet foglalnak, hogy a később még álmosan előbújó nőstényeket már rendezett birtokviszonyok között várják. Bár kolóniában élnek, mégis minden egyednek külön földalatti járatrendszere van, így a párzás után a hímek magukra hagyják a nőstényeket, melyek így maguk szoptatják és nevelik fel a kölyköket. A nyílt, kimondottan rövid füvű pusztáinkon keresik elsősorban magvakból és más növényi részekből álló táplálékukat, de a tücsköket, cserebogarakat és más ízeltlábúakat is előszeretettel csemegéznek. A felszínen csak nappal figyelhetőek meg: a kora délelőtti órákban - amikor a reggeli harmat már felszáradt - tömegesen jelennek meg, majd a déli hőség idejére a legtöbben visszahúzódnak az üreg hűvösébe. Délután még, kedvük szerint, elő-elő merészkednek, hogy kipótolják a reggelit, vagy kitisztítsák járatrendszerük bejáratát. Veszély esetén a szemfülesebbek két lábra állva jellegzetes füttyöt hallatnak, mely menekülésre készteti környező fajtársaikat. Állományaik az ember tájátalakítótevékenységének következtében sajnos meglehetősen elszigetelődnek, így világviszonylatban a természetvédelmi helyzetük aggasztónak nevezhető, Magyarországon azonban egyelőre viszonylag jelentős nagy egyedszámú állományait találjuk. Európa ürgéinek törzsállománya hazánkban él, megóvásuk a mi feladatunk!

S ha már egy ürgeverssel kezdtük, fejezzük is be ezt a cikket egy újabb vidám kortárs ürgeverssel, Lackfi János Ürgesors című költeményével, hátha kedvünk támad az év során egy kis „ürgelesésre”:

Ürgesors

Ürgéből van hidegvérű,

olyan, mint egy maffiózó,

nulla fokra le van hűlve,

mozdulatlan ürgetorzó.

Heverész a föld mélyében,

elásta magát tavaszra,

alszik, mint egy minimedve,

mely éppen csak egy araszka.

Országunk nem épp Alaszka,

a telet meg lehet úszni,

az ürgevér hamar felforr,

az ürgefog magot pusztít.

Az ürgét meg csak pusztítja

lent a görény, fentről sólyom...

Reszkethet az ürgeféle!

Menedékbe hogy osonjon?

Hogy osonjon? Mi se könnyebb!

Földben cikáz alagútja,

hosszú járat, szűk bejárat,

ez a sztori le van futva.

Védve is van már az ürge,

reméljük, hogy egy se hull el,

kétszázötvenezer forint

egy együrgés ürgeburger.

Aki szeretné a Vadonleső Program felkérésére, Lackfi János által fent említett ürgeverset a Kaláka együttes általi feldolgozását meghallgatni, itt megteheti.

A fenti és más ürge költemények a Vadonleső Program oldalán, a hivatkozott link alján érhetők el: https://vadonleső.hu/evemlose/2015