Ritka, téli énekesmadarak a Cserhátalján 2024.01.18. 15:50

Az idei télen hósármány (Plectrophenax nivalis), és sárgacsőrű kenderike (Linaria flavirostris) is megjelent a Cserhátalján. Néhány évvel ezelőtt sikerült felfedezni, hogy a térség mezőgazdasági területein rendszeresen telelnek hósármányok.

Jellemzően csak néhány példány jelenik meg, de kb. 70 példányos csapatát is sikerült már észlelni itt. Az idei tél szenzációja volt, hogy két példány sárgacsőrű kenderike is feltűnt, mely régiós szinten kiemelkedő ritkaság.

Sárgacsőrű kenderike Fotó: Molnár Márton

Mindkét faj szórványos téli vendég hazánkban, megjelenésük mindig örömmel tölti el a madarászokat. E két faj hazai helyzete azonban rendkívül sokat változott az elmúlt évtizedekben. Ma már szinte ritkaságszámba megy megfigyelésük, a múlt században azonban még rendszeresek voltak hatalmas, akár több százas, vagy ezer feletti csapataik is. A drámai változás egyértelmű, ezért is fontos figyelemmel kísérni mozgalmaikat.

A hósármány hatalmas elterjedési területtel bír, Észak-Amerika és Eurázsia tundráin fészkel. A legészakibb elterjedésű énekesmadarak közé tartozik, még Grönland északi részén, és a Spitzbergákon is költ. Télen délebbre vonul, Európában akár a Földközi-tenger partvonalát is elérhetik a telelő példányok. Magyarországon elsősorban az alföldi puszták téli madara, de kisebb csapatai szinte bárhol feltűnhetnek, például nagyobb vizek mentén, mezőgazdasági területeken, kőbányákban. Főként gyommagvakkal táplálkozik. Az Alföldön – elsősorban a Hortobágy szikes pusztáin – valaha több százas csapatokban tűnt fel. Az ilyen nagy csapatok mára nagyon megritkultak, és országosan is egyre kevesebb észlelése van a fajnak. Szembetűnő a változás.

Hósármány Fotó: Molnár Márton

A sárgacsőrű kenderike eurázsiai elterjedésű faj. Két jól elkülönült állománya létezik, az egyik a Kaukázusban és Közép-Ázsiában, a másik Észak-Európában (Skandinávia és Nagy-Britannia). Az európai állományok a hósármányhoz hasonlóan délebbre vonulnak, így hazánkat is elérik. Magyarországon elsősorban az alföldi pusztákon telel, de máshol is feltűnhet nyílt, gyepes élőhelyeken, vagy mezőgazdasági területeken.

Valaha szintén gyakori telelő faj volt hazánkban, ezer fölött példányszámú csapatait is lehetett észlelni. A hósármányhoz képest azonban még drasztikusabb csökkenésen ment keresztül magyarországi telelő állománya. Az elmúlt egy-két évben már csupán néhány megfigyelése volt az egész országban. A több százas csapatokból egy-egy kóborló példány, vagy néhány kisebb csapat maradt csupán.

Nehéz megmondani, hogy pontosan mi okozza a drasztikus csökkenést e két faj hazai telelőállományában. Az biztos, hogy összetett folyamatokról van szó, nem csak egy ok váltja ki a változást.

Hasonló életmódot folytatnak, fészkelőterületük is részben átfed, így valószínűleg ugyanazok a hatások érik a két fajt. Mindkettő fészkelőállományai globálisan csökkenő trendet mutatnak. Nyilvánvalóan ez is hozzájárul a nálunk telelő madarak számának összeomlásához. A fészkelőállományok csökkenése azonban nem olyan drasztikus mértékű, mint a hazai telelő madarak számának csökkenése. Emellett valószínűleg a klímaváltozás egyre inkább kézzel fogható hatásai jelentenek magyarázatot a drasztikus számbeli változásokra. A hómentes, egyre enyhébb telek valószínűleg kevésbé kényszerítik délebbre a madarakat.

Hósármányok párban Fotó: Molnár Márton

Felmerül a kérdés, hogy vajon mit tehetünk? Mivel szembetűnő negatív irányú változásról van szó, mindenképp' fontos az adatgyűjtés, a hazai telelő állományok nyomon követése. Emellett élőhelyeik általános védelmére is szükség van; fontos a természetes gyepek megőrzése, területük növelése, valamint a mezőgazdasági területek természetközelibb állapotának elérése (gyomsávok kialakítása, változatos tájszerkezet létrehozása, az extenzív gazdálkodás előtérbe helyezése).

Sajnos azonban úgy tűnik, hogy ezek a madárfajok is komoly vesztesei lehetnek a klímaváltozásnak, és a globalizáció okozta rendkívüli tájátalakításoknak.

Kapcsolódó

2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023/1 6. Eagle’s eggs inventory

2023.07.10. 16:00
Um ehrlich zu sein, haben mich Vögel im Allgemeinen noch nie so wirklich interessiert. Aber ich glaube, das liegt daran, da man sie sehr selten aus nächster Nähe zu Gesicht bekommt. Als ich mir die Vogelrettungsstation auf dem Gelände des Direktorats ansehen durfte, wurde mir klar, dass Vögel doch ganz interessant sind, wenn man sich näher mit ihnen beschäftigt!Als ich dann die Gelegenheit bekam, eine Gruppe von Rangern zu begleiten, welche die Adlernester und deren Eierbestand überprüfte, war ich natürlich sofort dabei. Wer möchte es sich schon entgehen lassen einen in freier Wildbahn lebenden Adler aus nächster Nähe zu sehen? Ich jedenfalls nicht.Genauer gesagt handelt es sich bei dieser Art um den Östlichen Kaiseradler (Aquila heliaca) (Für die Interessierten unter euch: https://de.wikipedia.org/wiki/%C3%96stlicher_Kaiseradler). Außerdem gibt es noch eine kleine Population an Seeadlern (Haliaeetus albicilla) in diesem Gebiet.An diesem Tag lag unser Fokus allerdings nur auf den Nestern des Kaiseradlers. Die Aufgabe bestand darin, den Bestand an Eiern in allen Nestern zu überprüfen, zu dokumentieren und anschließend abzuwarten, dass das Weibchen wieder zu ihrem Nest zurückkehrt. Es wurden zwei Gruppen gebildet. Gruppe Nr. 1 hatte die Aufgabe die Eier im Nest zu zählen. Dafür mussten wir (zum Glück) nicht etwa auf den Baum klettern, sondern bedienten uns modernster Technik in Form einer Drohne. Die zweite Gruppe beobachtete aus einer Entfernung von ca. 800 m das Nest per Fernglas und dokumentierte minutengenau, wann das Weibchen das Nest verließ und wann es, nachdem die Drohne wieder weg war, zu ihren Eiern zurückgekehrt war. Das konnte mal nur 15 Minuten dauern, mal mehrere Stunden. Zum Glück war ich in der ersten Gruppe. ;)Im Durchschnitt legen Kaiseradler 1-3 Eier. Bei unseren Nestern waren es meistens drei, also ein ziemlich guter Durchschnitt. Die kommende Kaiseradlergeneration ist somit gesichert. Bis wir die zehn Nester alle abgeklappert hatten, dauerte es eine Weile. Wir fuhren über endlose Felder und durch Niemandsland, wo sich unsere Wege immer wieder mit denen von Fasanen, Feldhasen und Rehen (ich habe noch nie an einem Tag so viele Rehe gesehen) kreuzten. Alles in allem ein sehr interessanter, tierreicher Tag, beendet natürlich mit einem obligatorischem Kaffee.
Tovább olvasom