Páncélosok a mocsárban 2022.08.30. 14:04

A tél közeledtével téli álomra húzódnak a mocsári teknősök is. Azt is tudjuk, hogy hosszú hónapokra az iszapba, a kihűlő tavak, holtágak aljzatára merülnek és jöhet a zimankó, a jég, ők tavaszig az orrukat sem dugják ki a páncéljuk alól.

Fotó: Fitala Csaba

De belegondoltunk valaha is abba, hogy miként tudnak az egyébként szabad levegőt lélegző teknősök túlélni hónapokon keresztül a fagypont körüli, vagy épp jégpáncéllal borított vizek alján? Hogy nem fulladnak meg? Hisz’ még csak nem is kétéltűek – mondhatnánk viccesen. A kérdésre a választ javarészt az ektoterm kifejezés rejti. Az ektoterm – vagy pontatlan, ám közkeletű kifejezéssel élve hidegvérű – állatok ugyanis a testhőmérsékletüket nem tudják belsőleg fedezni, hanem a külvilágból nyelik el hőt a testük felmelegítésére, azaz testszöveteik hőmérséklete változó, szinte teljes mértékben követi a külvilág hőmérsékletét. Magyarán, ha holtág vize +3 Celsius fokos, akkor bizony az aljzaton pihenő teknősünk sem lesz ennél melegebb. A víztér alján nyugvó teknős minél kihűltebb lesz, annál jobban lelassul az anyagcseréje, ezáltal alacsonyabb lesz az energia- és az oxigénigénye is. De ez még édeskevés lenne ahhoz, hogy ne fulladjon meg. Ám nagy trükkösen a mocsári teknősök ezt is megoldják, ugyanis bár alapvetően tüdővel lélegző állatok, a téli hibernáció folyamán a vízben oldott oxigént hasznosítják. Méghozzá oly’ módon, hogy a kloákájukon – itt egy anális hólyag található, amely rendkívül sűrűn van átszőve hajszálerekkel – mint egy másodlagos tüdőfelületen, fel tudják venni a vízben oldott oxigént, legalább olyan mértékben, hogy az elég legyen számukra ebben a hideg környezetben. A tudomány ezt a képességet kloakális légzésnek nevezi.

Mocsári teknős az Oldalvölgyi-halastóban Fotó: archív/Fitala Csaba

Ám, ha már azzal kezdtük ezt az írást, hogy teknőseink tavaszig ki sem dugják az orrukat a páncéljuk alól, ismerkedjünk meg kicsit részletesebben ezzel a mell- és hátvérttel. Ugyanis megkülönböztetünk haspajzsot, amit plastron-nak és hátpáncélt, ami carapax-nak neveznek. S ha irodalmi emlékeinkből ismerős a plastron elnevezés, ne csodálkozzunk, hisz Móricz Zsigmond Rokonok című regényében Kopjáss Pista keményített ingelejét is eképp’ nevezte az író: „Pista szeme összekapcsolódik a Magdalénáéval, a kezében levő pohár pezsgő remegni kezd, és rálöttyen a plasztronjára.” De Szentkálnay Magdaléna tekintetétől visszakanyarodva teknőseinkhez, a domború hátpáncél az irharétegben fejlődő bőrcsontokból és az ebbe beolvadt csigolyákból, bordákból, valamint a felszínen lévő szarulemezekből épül fel, míg a haspajzs, vagy mellvért főleg bőrcsontokból és szarurétegből áll. Érdekessége a haspajzsnak, hogy a hímek esetében ez látványosan homorúbb, így illeszkedve kicsit jobban párzáskor a nőstény hátpáncéljának domború ívéhez, bár így is gyakorta legurul róla. A carapax és a plastron rostos szalagokkal kapcsolódik össze és meglepő módon a haspáncél az úgynevezett csukló előtti és a csukló utáni csontlemezek mentén még egy kicsit mozgatható is. Hogy mennyire tökéletes mérnöki tervezés eredménye a páncélzat, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a csontlemezek és a külső szarupajzsok határvonalai nem esnek egybe, ezzel is fokozva annak szilárdságát. A szarupajzsok évről évre növekszenek, így azon növekedési vonalak, tulajdonképpen évgyűrűk alakulnak ki. Éles szemű és türelmes természetbúvárok ennek alapján meg is tudják becsülni egy-egy termetes teknőspéldány korát. Mindenféle történetekkel és városi legendákkal ellentétben azonban a teknőseink páncélja nem bír el jelentős súlyt vagy terhelést, ennek szomorú bizonyítékát mutathatják a halastavak menti aszfaltutak mentén árválkodó, széttört páncélú, elgázolt példányok is.

Egy gázolt teknős Fotó: Bakó Botond

A Vadonleső Programban immár tíz éve gyűlő mocsári teknős adatok mintegy ötöde olyan példányról jelent, ami gázolás áldozataként került szem elé. A kritikus időszak a tavaszi tojásrakás ideje, mikor a teknősanyák a megfelelő helyekre vonulnak gödröt ásni, gyakran keresztezve egy közutat, ráadásul ezt kétszer is megteszik. S ugyanez az útszakasz a frissen kikelő kisteknősökre is tömeges veszélyt jelenthet, mikor nyár végén, ősz elején a tavakhoz vonulnak. Mindenesetre vigyázzunk rájuk, s ha útra kerülő példánnyal találkozunk – természetesen a saját testi épségünk veszélyeztetése nélkül, de – segítsük át az útnak arra az oldalára, ahova eredetileg is igyekezett. A megfigyelési adatát pedig dobjuk át a www.vadonleső.hu oldalra, ezzel is segítve megőrzésüket. Ha még a kézben lévő mocsári teknősünk nemét is szeretnénk tisztázni, elég, ha mélyen a szemükbe nézünk. Ugyanis a hímek szivárványhártyája vörösesbarna, míg a nőstényeké sárgásfehér színben pompázik.

A Vadonleső adatai - mocsári teknős észlelések

Kapcsolódó

2022/1. - 6. Visit to Kiskunság National Park

2022/1. - 6. Visit to Kiskunság National Park

2022.08.23. 15:44
Austausch in einen anderen Nationalpark [07.06.2022-12.06.2022]Durch die Freiwilligen vor uns inspiriert, wollten auch wir einen Austausch mit den Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark machen. Somit sind wir am Dienstag, den 7. Juni nach Kunpeszér gefahren, ein Ort mit ca. 700 Einwohnern. Wir wurden von den Freiwilligen Lara und Jakob und ihrem Ansprechpartner Csaba abgeholt und mit dem Jeep zum fünf Kilometer entfernten Forsthaus gefahren. Dieses liegt mitten im Wald und dient als Unterkunft, Treffpunkt, um den Arbeitstag zu beginnen und Arbeitsplatz für Aufgaben am Computer. Am nächsten Tag zeigten uns Lara und Jakob die Umgebung und Orte, an denen sie bisher gearbeitet hatten. Im Allgemeinen ist die Region sehr flach und an vielen Stellen auch deutlich trockener als im Bükk. Großflächige Wälder gibt es kaum, die Landschaft ist vorrangig von Graslandschaften geprägt. Diese sind Teil der UNESCO Biosphärenreservate und beinhalten eine große Diversität an Fauna und Flora. Am Nachmittag hat Csaba uns dann noch ihm persönlich wichtige Orte im Nationalpark gezeigt und verschiedene Aspekte des Ökosystems erklärt. Der Kiskunság Nationalpark befasst sich weniger mit Tourismus und deutlich mehr mit dem Erhalt der Diversität. An den nächsten zwei Tagen waren wir unter anderem noch in Kecskemét, haben einen Ort für verletzte Schlangen besucht und haben uns ein Adlernest angesehen. Zwischendurch hat es in Strömen geregnet, weshalb wir drinnen Karten spielten.
Tovább olvasom