Az előző napok és az éjszaka frissen lehullott csapadéka, valamint az esőre álló, szürke idő ellenére a jelentkezett 40 főből 31 indulásra készen állt a kihirdetett 9:30-as időpontra – így aztán neki is vágott a csapat a hegynek.
A Bánya-hegyről indulva a Török út volt az első megálló, ahol is tájtörténetből kapott némi ízelítőt a társaság, majd a Sátai-lápánál a Kövek vonulatát megcélozva haladt tovább a következő pontig. Itt az erdők és a rájuk gyakorolt, a klímaváltozás előidézte folyamatokba, valamint az ezzel összefüggő és a Bükk hegységet (is) érintő változásokba nyertek a megjelentek betekintést.
A Három-kőn a hegység ki- és a Bükki Nemzeti Park megalakulása, a táj története, valamint a Természetvédelmi Őrszolgálat tevékenysége voltak az érintett tárgykörök. Innét a kilátásra kevésbé vágyók a Zsidó-réten keresztül, míg a kihívásokat jobban kedvelők a Tar-kő érintésével – ahol is a nagyragadozók és az erdőgazdálkodás kerültek fókuszba – jutottak el az Őserdő szélénél megjelölt találkozási pontig.
Innét immár ismét együtt lépett be a társaság a Bükk erdő-szentélyébe, ahol az Őserdő történetéről, növény- és állatvilágáról, illetve emberi kultúra lenyomatairól kaptak ismereteket – s a nap egyik fénypontjaként sikerült nemcsak alpesi gőte-lárvákat, hanem az egyik szülőt is megpillantaniuk.
Visszafelé a Zsidó-rét szegélyét is érintve a valamikori erdészeti kisvasúti nyomvonalon haladt a csapat és szerzett ismereteket a fennsíki rétek, s konkrétan e hely geomorfológiájáról és természetvédelmi jelentőségéről, valamint kapott első kézből információt a Mohos-töbörben zajló klímakutatásról az azt irányító Dobos Andrástól és kollegináitól.
Innét a Kőhátat megkerülve jutott a társaság egy választóponthoz, ahol is a még érdeklődésüket a fizikai megpróbáltatások fölé helyező részük a Kis-kőháti-zsombolyt kereste föl, s nyert betekintést magán a víznyelőn túl a Bükk barlangjaiba és azok élővilágába, míg a csapat másik fele az egyszerű visszaúton indult a Bánya-hegyre.
Végül mindenki - bár kissé megfáradva -, de mindenképp’ élményekkel (és legalább 1-2 kullanccsal) gazdagabban visszaért a kiindulási pontra, majd a szakvezetést lebonyolító természetvédelmi őreink a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság további programjaira történő invitálását követően indult onnét haza.
A szakvezetés résztvevőinek köszönjük, hogy eljöttek erre a Nemzeti Parkok Hetén immár klasszikussá vált szakvezetésünkre – s várjuk Önöket további programjainkra is!
P.S.: Külön szeretnék köszönetet mondani a tempót diktáló Kis Kék Emberünknek, valamint Barati Sándor természetvédelmi terület-felügyelő kollégámnak a sereghajtásért és a fényképekért!
Írta: Bartha Attila, MSc, Nyugat-Bükki Tájegység, tájegységvezető
