Az aktív természetvédelem egyik legrégebben alkalmazott módja a mesterséges madárodúk kihelyezése. A jelenlegi tájhasználat és erdőgazdálkodás mellett sajnos általános probléma az idős, és odvasodó fák hiánya Magyarországon.
Azaz odúlakó madárfajaink általános odúhiánnyal küzdenek, ezért van szükség mesterségesen segíteni fészkelésüket. Több madárfaj esetében sikerült már jelentős állománynövekedést elérni pusztán a mesterséges odúk kihelyezésével. Ezen fajok közé tartozik az uráli bagoly is.
Uráli bagoly
Az uráli bagoly középhegységi erdeink ritka, fokozottan védett faja. Mint a legtöbb ragadozó életmódot folytató madárfajnak, az uráli bagolynak is alapvetően két dologra van szüksége a sikeres költéshez. Ez a két dolog a táplálék és a megfelelő fészkelőhely. Táplálékát főleg az erdei rágcsálók teszik ki, ez a táplálékforrás általában rendelkezésre áll erdeinkben. Nagyobb problémát jelent azonban a megfelelő fészkelőhely megtalálása. Az uráli bagoly a fákban keletkező, nagyméretű odúkat szereti elfoglalni, ennek azonban erősen híján vannak hazai erdeink. Miért is? Középhegységi erdőterületeink szinte egésze gazdasági hasznosítás alatt áll. Ez azzal jár, hogy a faegyedek kivágásra kerülnek az úgynevezett vágásérettségi korban. Pont akkor, amikor elérhetnék azt a méretet és kort, hogy az uráli baglyoknak megfelelő odúk képződhetnének bennük. Ezen idős, odvasodó fák hiányában igen nehéz megfelelő fészkelőhelyet találniuk. Ezért segítjük őket nagyméretű, mesterséges költőládákkal.
Az uráli bagoly számára kihelyezett költőládák mélyek, nem látszódik, hogy mi van bennük. Az ellenőrizhetőség megoldására egy kis tükör szolgál a tető aljára erősítve, ezen keresztül lehet betekinteni a ládába. Mivel igen nagyméretűek ezek a ládák, ezért jellemzően csak két faj foglalja el ezeket, az uráli bagoly és a macskabagoly.
Kotló macskabagoly a költőládában
Idén tavasszal azonban egy meglepő faj szaporodását is sikerült dokumentálnunk egy ilyen költőládában a Mátrában. Április 4-én, a baglyok kotlási időszakában ellenőriztük először az egyik költőládát, amikor is nagy meglepetés történt. A tükrön keresztül nem tollas állat, hanem valamilyen szőrmés jószág körvonalai rajzolódtak ki. Az állat összegubózva feküdt, a feje nem látszódott. Csupán a szőrzet színezete, a hát mintázata, valamint a méret alapján lehetett következtetni arra, hogy ez bizony egy vadmacska.
Kifejlett vadmacska a költőládában
A baglyokhoz hasonlóan a vadmacskák is előszeretettel használnak idős, odvas fákat szaporodóhely, illetve nappali búvóhely gyanánt. Ekkor azonban még nem lehetett megállapítani, hogy az adott egyed mit csinál a költőládában. Azt sejtettem, hogy csak nappali búvóhelyként használja. Ugyanezt tapasztaltam május 4-én, a következő ellenőrzéskor. Ekkor már megmozdult egy kicsit a vadmacska, de továbbra sem látszódott egyéb. Még mindig arra gondoltam, hogy csak egy rendszeresen használt nappali búvóhelyről van szó.
Május 29-én azonban újra ellenőrzést tartottam, ekkor a kifejlett példány már nem volt bent a ládában, viszont vadmacska kölykök látszódtak. A ládában folyamatosan ficeregtek, néha fel-fel néztek. A kis tükrön keresztül nézve nehéz volt megállapítani az izgő-mozgó kölykökről, hogy pontosan hányan vannak, de három példány biztosan volt. Így bebizonyosodott, hogy szaporodóhelyül használta a vadmacska a költőládát.
Vadmacska kölykök a költőládában
Ez az érdekes adat is felhívja arra a problémára a figyelmet, hogy nagyon kevés az idős fa, és az idős erdő hazánkban. Bár a madaraktól lényegesen nehezebben kutatható fajról van szó, de sejthető, hogy a vadmacskák esetében is problémát jelent a megfelelő szaporodóhelyek hiánya az erdőkben.
Kifejlett vadmacska
Költőláda kihelyezése
