Lezárultak a 2020-as szöcskeegér felmérések: minden eddigi rekord megdőlt! 2020.09.25. 15:00

A Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzet területén elvégzett tavaszi és őszi szöcskeegér felmérések során 44 példány került elő ebből a fokozottan védett kisemlősből 2020-ban.

2006 óta folytatott élvefogó talajcsapdás mintavételek során ennyi szöcskeegér még egyetlen évben sem esett a kutatók csapdáiba, ami egyrészt a populáció magas egyedszámát, másrészről a felmérés intenzitását is jelzi. A mostani évben ráadásul 3 új élőhelyfoltban is megtalálták a szöcskeegeret a Borsodi-Mezőségen, ami fajmegőrzési szempontból nagyon fontos eredmény.

De mi is ez a szöcskeegér, miért fontos a rendszeres felmérés?

A magyar szöcskeegérnek (Sicista trizona) jelenleg egyetlen populációja ismert Magyarországon, a borsodi-mezőségi. A határon túl már csak Kolozsvár mellett találni magyar szöcskeegeret, amit viszont a kutatók egy másik alfajba sorolnak (S. trizona transylvanica). Korábban sokfelé előfordult ez az apró rágcsáló, a közelmúltig még a Hernád-völgyből is előkerült, mára viszont már csak a borsodi és a kolozsvári gyepterületek tekinthetőek a faj utolsó menedékeinek. Emiatt az IUCN a hazai emlősfajok közül elsőként vette fel a veszélyeztetett fajok listájára (ahova azóta az ürge (Spermophilus citellus) is felkerült). A szöcskeegér viszont a rejtőzködés igazi mestere (2006 előtt Magyarországon 70 éven át nem került szem elé, de Erdélyben még tovább, 110 évig bujkált a 2010-es megtalálás előtt), így nem zárható ki, hogy korábbi lelőhelyein a Kiskunságban és a Hortobágyon esetleg újra előkerül. Egy biztos, a kutatók és az igazgatóságunk szakemberei minden tőlük telhetőt meg fognak tenni, hogy a még esetleg fennmaradt további populációkat megtalálják.

A szöcskeegeret övező különlegességek sora ezzel nem ért véget. A szöcskeegér meglepően szelíd, kézbe véve jól bírja a simogatást és a felkínált szöcskét vagy sáskát is elfogadja, majd a tenyéren ülve jóízűen elfogyasztja. Ezt más rágcsálóval ne is próbáljuk ki! A szöcskeegér tehát magvak és más növényi részek mellett rovarokat is gyakran fogyaszt; a hernyókat, a pókokat és egyenesszárnyúakat óvatosan becserkészi, majd egy hirtelen mozdulattal elkapja, épp úgy, mint egy ragadozó. A telet viszont földalatti üregben alusszák át a szöcskeegerek, majd a tavaszi ébredés után a hím egerek a nőstények aktív felkutatásába kezdenek. Mindez így zajlik évmilliók óta, ugyanis a szöcskeegerek igazi élő kövületnek tekinthetők. Talán az utolsó pillanatban találták meg a kutatók a szöcskeegeret a Borsodi-Mezőségen és a Kolozsvár melletti gyepeken, és reméljük hosszútávon is sikerül megőriznünk füves területeink egyik legkedvesebb ékességét.

Zárjuk sorainkat talán a legfigyelemreméltóbb 2020-as rekorddal: előkerült mindenidők legkövérebb magyar szöcskeegere is: a hölgy 16,89 g-ot nyomott, ami átlagtömegüknek pontosan a duplája.

A felmérés a talajcsapdák leásásával kezdődik (fotó: Cserkész Tamás)

Sokféle színárnyalatú lehet egy szöcskeegér bundája, a szürkéstől egészen a sárgásbarnáig. Ez a példány erősen sárgás árnyalatú és jól elkülönülnek a csíkok és sávok: a háti fekete csíkot világosabb sáv szegélyezi, amit az oldalon elterülő sötétebb barna folt követ. A has ismét világosabb színű. (Fotó: Sramkó Gábor)

A szöcskeegereket gyakran összegömbölyödve, alvó állapotban találják meg a csapdában. Ez a tulajdonságuk is a szélsőséges időjáráshoz való alkalmazkodást segíti elő: nagy hidegben, vagy melegben az egerek egyszerűen alszanak egyet, és fel sem ébrednek, amíg jobbra nem fordul az időjárás. Tenyérben tartva viszont gyorsan átmelegednek, és újra aktívak lesznek. (Fotó: Sramkó Gábor)

Minden egyes befogott szöcskeegér alapos vizsgálaton esik át. A múzeumi kutató kezében a valaha fogott legkövérebb szöcskeegér (fotó: Tóth Pál)


Sáskát majszoló szöcskeegér portréja (Fotó: Cserkész Tamás)

Egy bájos szöcskeegér mindenkit megnevettet (fotó: Tóth Pál)

A 2020-as szöcskeegér felmérések legaktívabb résztvevői: Balázsi Péter, Czabán Dávid, Cserkész Tamás, Dudás György, Enyedi Róbert, Godó Laura, Jordán Sándor, Katona Gergely, Kiss János, Kiss Csaba, Lakatos Zoltán, Malkócs Tamás, Moldován Orsolya, Puskás Gellért, Seres Nándor, Sramkó Gábor és Bendegúz, Szatmári Lajos, Szemeti Laborc, Szitta Tamás, Tóth Boglárka, Tóth Pál, Vajda Zoltán, Vig Zsófi, Vincze Orsolya


Szerző: Cserkész Tamás a GRASSLAND LIFE Program munkatársa

A LIFE IP GRASSLAND-HU projekt célja a füves élőhelyek és az ezekhez kötődő fajok természetvédelmi helyzetének javítása és hosszú távú megőrzése. A LIFE IP GRASSLAND-HU (LIFE17 IPE/HU/000018) projekt az Európai Unió LIFE Programjának támogatásával valósul meg. További infó: http://www.grasslandlifeip.hu



Kapcsolódó

2023/1 5. Butterfly studies

2023/1 5. Butterfly studies

2023.07.10. 15:54
Am heutigen Tage durfte ich zwei Ranger und einen aus Deutschland angereisten Forscher (juhuu) in ein Waldstück nahe Kerecsend begleiten. Der Forscher wollte die gefährdete Schmetterlingsart Maivogel (Euphydryas maturna) (Wikipedia-Link für die Interessierten: https://de.wikipedia.org/wiki/Maivogel ;) ) untersuchen, bzw. besser gesagt deren Raupen und Lebensraum.Der Maivogel kommt natürlicherweise in Ost- und Mitteleuropa vor, jedoch nur sehr lokal und die Populationen liegen weit verstreut. Leider ist er, wie so viele Arten, stark vom Aussterben bedroht (unter anderem aufgrund von Lebensraumverlust durch Forstwirtschaft und dem Einsatz von Insektiziden). In Deutschland gibt es beispielsweise nur noch vier verschiedene Populationen. In Ungarn gibt es noch eine etwas weitere Verbreitung (bei der letzten Zählung wurden etwa zwanzig Individuen festgestellt), unter anderem auf dem Gebiet des Bükk Nationalpark Direktorats in der Nähe der Kleinstadt Kerecsend. Aus diesem Grund ist der Forscher extra aus Deutschland angereist, um sich hier ein Bild der Lebensräume zu machen.Wir machten uns also auf die Suche nach den Raupen des Maivogels, welche für gewöhnlich an Eschen und Ligustern zu finden sind. Leider hat das Wetter mal wieder nicht mitgespielt (warum schneit es im April L ??) und die Raupen haben sich alle verkrochen, sodass nicht einmal der speziell darauf trainierte Artenspürhund die Raupen finden konnte.Alles in allem war es jedoch ein interessanter (wenn auch seeehr kalter) Nachmittag, bei dem ich wieder etwas Neues gelernt habe.Zum Abschluss haben wir uns noch bei einem Kaffee aufgewärmt und dann war es Zeit für den Feierabend!
Tovább olvasom