Iszaplakó törpék 2024.07.16. 09:19

2022-re sokan és sokáig fogunk emlékezni. Hogy ki miért, azt mindenki saját maga dönti el. A természetvédelemben – és nyilvánvalóan az élet számos terén – különlegesnek volt mondható, hiszen rettenetes meleg jellemezte és gyakorlatilag „mérhetetlenül” kevés csapadék hullott.

Rekordot döntött a szabadtéri tűzesetek száma, száradtak ez erdők és kiégtek a gyepek, kiszáradtak vízfolyások és a víz a talajból, a kutakból is elillanni látszott. Ezt követte a tavalyi év csapadékos időjárása és úgy tűnt kezdi a természet a vízraktárakat feltölteni. E sorok írója szerint nagy szerencse, hogy folytatódott a tendencia és a csapadék nem maradt el az idei év első felében sem. Annak ellenére, hogy 2024 is igen meleg volt, a belvízelvezető csatornák, az egykori ős-patakmedrek kanyarulatai, a mély állású lefolyástalan területek feltöltődtek vízzel, sőt, ki is tartottak a nyár derekáig. Az utolsó, legmélyebben fekvő területeken a napokban tűnik el a víz a nap perzselő sugarainak köszönhetően.

De miért is kezdtem ebbe bele? Mert a kialakult helyzetnek köszönhetően ezeket az időszakos vizes élőhelyeket olyan fajok foglalták el, melyek nem a legtipikusabbak térségünkben. Sőt!

A vizes szántók, vízállások körül már kora tavasszal kiabáltak a bíbicek. A Mátra déli előterében az erdei béka (Rana dalmatina) násza nagyon korán megindult, február közepétől már találkozhattunk lerakott petecsomóikkal. A vizek állása kedvezett a kétéltűek szaporodásának és a mocsarakat, sekély gázlókat, nedves iszapfelszíneket kedvelő vízimadaraknak is.

Frissen átalakult zöld varangy (Bufo viridis) példány

Számos helyen, főként Csány és Adács környékének mélyen fekvő részein találkoztunk költésbe kezdett gulipánnal (Recurvirostra avosetta), gólyatöccsel (Himantopus himantopus) vagy piroslábú cankóval (Tringa totanus). Nem is beszélve arról, hogy a nyíltvizű belvizek és idén jó állapotú mocsarak még több fajnak szolgáltak remek táplálkozóterületként. Láttunk rajtuk fekete gólyákat (Ciconia nigra), réti cankókat (Tringa glareola), de egy-két esetben szűrögető kanalasgémek (Platalea leucorodia) is szemünk elé kerültek.

Pihenő bíbicek (Vanellus vanellus) napraforgó vetésben kialakult belvízfoltban Csány mellett

Ez évben kelt fiatal gólyatöcs (Himantopus himantopus) belvizes szántón

Gólyatöcs fészek, körülötte leszáradóban lévő belvizes szántó

Számunkra mégsem ez volt a legnagyobb élmény, hanem az, hogy a nyárig kitartó vizes élőhelyeken néhány igazi növényritkaságot találtunk – legalábbis a mi vidékünkön mindenképp annak számítanak.

Főként a Tisza árterületén és nagy alföldi mellékfolyói mentén, hasonló élőhelyeken jellemző a „Nanocyperion” fajok megjelenése. Ezek a szabad felszíneken megjelenő, néhány faj által dominált, különböző „törpekákás” társulások. Lényeges számukra, hogy rendelkezésre álljon a hosszan tartó vízborítás következményeként változó vízellátottságú talaj/iszap felszín, valamint fontos a direkt napsugárzás megléte a csírázásukhoz. Mocsári növényzet uralta helyeken, például a széleslevelű gyékény (Typha latifolia) által eluralt árnyas iszapfelszíneken nem jelennek meg.

Apró iszapnövényzet (előtérben) és közönséges kakaslábfű (Echinochloa crus-galli) tömege nyílt felszíneken

A jó vízellátottságnak köszönhetően már a tavaszi időszakban előkerültek a törpe iszaprojt (Limosella aquatica) telepei, enyhén szikes foltokban az egérfarkfű (Myosurus minimus) apró termetű példányai bújtak elő.

Törpe iszaprojt (Limosella aquatica) virágzó példányai nedves felszínen

A henye pimpó (Potentilla supina) a gyakoribb fajok közé tartozik, lecsepült hajtásaiból rikítanak sárga virágai. Sokaknak nem szembetűnő, nem figyelemfelkeltő növény a henye káka (Schoenoplectus supinus), ám az ő jelenléte már arra utal, érdemes lehajolni és az iszapfelszínen nyitott szemmel keresgélni. Ez esetben rálelhetünk a védett magyar látonya (Elatine hungarica) aprócska telepeire. Ez az aprócska növényfaj a Tisza ártérén kedvező évben nagyméretű, akár fél méter átmérőjű telepeket hozhat létre. Jelen esetben a deciméteres foltoknak is rendkívül örültünk, bár a többségük csak pár centiméteres volt. Másik védett látonyafajunk, a pocsolyalátonya (Elatine alsinastrum) is előkerült. Ez a faj rokonaihoz képest egyébként termetes méretű lehet, akár 10-30 cm magasra is megnőhet, megtalálásakor még csak aprócska hajtásait láthattuk. Nem így volt a heverő iszapfűvel (Lindernia procumbens). A leszáradó felszíneken megjelenő aprócska növényfaj egészen nagy mennyiségben csírázhat és virágozhat, a mezőgazdasági parcella soraiban kisebb mezőket alkotó foltjai a laikusokkal is megszerettetik az iszapnövényeket.

Henye káka (Schoenoplectus supinus) kiszáradt talajfelszínen

Magyar látonya parányi (Elatine hungarica) telepe friss iszapfelszínen

Pár centiméteres pocsolyalátonya (Elatine alsinastrum) növényke nedves felszínen

Virágzó heverő iszapfű (Lindernia procumbens)

Az itt előforduló fajok esetében jellemző, hogy magjaik igen hosszú ideig megtartják csírázási képességüket. Ez kiemelkedően fontos, hiszen az ideihez hasonló adottságú, erősen csapadékos évek egyre ritkábbak. A talaj magkészletében - vagy mondhatjuk „magbankjában” - megbúvó túlélő képletek évekig várnak, hogy a kedvező körülmények beköszöntekor tömegesen fejlődésnek indulhassanak.

Valószínűleg a Mátra déli előterében – mely inkább már a Tiszántúl flórajárásba tartozik – a vízrendezések előtt rendszeresebben és nagy kiterjedésben fordultak elő ezek az élőhely-fragmentumok, így a magkészlet biztosított volt. Napjainkban sokat segít terjedésükben az, hogy apró magvaik a vízimadarak lábára tapadva, illetve a bélcsatornájukban szállítva is képesek életben maradni és megfelelő körülmények között ki tudnak csírázni.

Iszapfű, magyar látonya és henye káka csíranövények

A ritka iszapnövények megjelenésekor Igazgatóságunk munkatársai kiemelten kezelik az ilyen élőhelyek felmérését és dokumentálják az eredményeket, mert a vizes élőhelyek – még ha a fent bemutatottak ideiglenesek is – a legérzékenyebb, védendő élőhelyek közé tartoznak. Bízunk benne, hogy az agrártámogatási rendszer új irányvonala (KAP) segít a kisléptékű vizes élőhelyek megőrzésében azáltal, hogy a mélyen fekvő, el nem művelt területek is támogathatóvá válnak. Így a gazdálkodókkal együtt dolgozhatunk az itt előforduló természeti értékek védelméért.


Fotók: Magos Gábor (BNPI)


Magos Gábor
Magos Gábor
tájegységvezető

Kapcsolódó

2022/1. - 7. Visitors from Kiskunság National Park

2022/1. - 7. Visitors from Kiskunság National Park

2022.08.23. 15:48
Besucher aus dem Kiskunság Nationalpark [13.06.2022-19.06.2022]Am Montag, den 13. Juni kamen Lara und Jakob dann mit nach Eger, um ein bisschen was vom Bükk Nationalpark zu sehen. Am ersten Tag bestiegen wir einen kleinen Aussichtspunkt in Szarvaskő und besichtigten das Western Gate Besucherzentrum.Dienstag unternahmen wir eine kleine Wanderung direkt vom Direktorat aus und am Mittwoch zum Tar-kő Aussichtspunkt. Auch für Marie und mich war dies einer der beeindruckendsten Orte, die wir im Bükk gesehen haben. Danach besichtigten wir gemeinsam mit einem Ranger das Plateau und er erklärte uns einiges über die vorkommenden Pflanzen und einen Schmetterling, der weltweit nur in einem sehr kleinen Umkreis auf dem Plateau zu finden ist. Anschließend fuhren wir zu einem sogenannten „Virgin Forest“, einem Wald, der weder von der Forstwirtschaft genutzt werden darf noch von Wanderern betreten. Somit soll der Wald sich ohne jeglichen Einfluss des Menschen entwickeln. Am Donnerstag fand eine Art Evaluation des Observatoriums und umliegender Attraktionen statt. Wir halfen bei der Vor- und Nachbereitung und nahmen an den Führungen teil. Am letzten Tag des Austausches besichtigten wir in Lillafüred die Szent István-Höhle und die Annahöhle. Bei der Szent István-Höhle handelt es sich um eine Tropfsteinhöhle, in der ein bestimmtes Klima herrscht, welches besonders gut für die Gesundheit sein soll. Deshalb ist ein bestimmter Bereich der Höhle für Touristen gesperrt. Hier haben Leute mit verschiedenen Krankheiten die Möglichkeit sich, mit Schlafsack oder Decke, für ca. drei Stunden täglich hinzulegen, um die Heilungsprozesse im Körper zu unterstützen.Nach diesen zwei gemeinsamen Wochen war der Austausch vorbei. In der Zeit konnten wir alle einiges über sowohl den anderen als auch den eigenen Nationalpark lernen.
Tovább olvasom