Érdekességek a denevérekről 2021.06.15. 14:55

A hozzájuk fűződő hiedelmek miatt az emberek többsége félelemmel, különleges képességeik miatt a barlangászok pedig tisztelettel vegyes irigységgel tekintenek a denevérekre.

De amíg a velük kapcsolatos babonák jórészt tudatlanságból fakadnak, addig bámulatos tulajdonságaik, ügyességük, amivel egy számunkra teljesen idegen környezetben mozognak, joggal vívták ki az őket megismerő ember csodálatát. Ismerjük hát meg őket egy kicsit közelebbről!

Fotó: Egri Csaba

A denevérek evolúciójáról az ásatag leletek ritkasága miatt elég keveset tudunk, kialakulásukra vonatkozóan főleg elméleti megállapításokat tehetünk. A biológusok egyetértenek abban, hogy őseik éjszakai életmódot folytató, kis termetű, fán lakó rovarevők voltak (erre utal több anatómiai és életmódbeli sajátosságuk, pl.: fogazatuk és hogy zömük a mai napig rovarokat fogyaszt), a leletek alapján pedig már igen korán áttérhettek az aktív repülő életmódra. A két forma közötti átmenetet mutató élőlényről azonban nincs ismeretünk. Az aktív repülésre képes, ultrahanggal tájékozódó denevérek valószínűleg már a késő kréta időszakban megjelentek. Eddigre elterjedtek a virágos növények, a velük párhuzamosan gazdagodó rovarvilág pedig kedvezett a denevéreknek. A legrégebbi ismert fosszília 52,5 millió éves, a wyoming-i Green River Formation lelőhelyről került elő. A németországi Messel melletti külszíni fejtésben talált fosszília korát 48 millió évesre becsülik és a koponyákon található jellegzetességek alapján már fejlett echolokációs szervekkel rendelkező éjszakai vadászok voltak. Evolúciós sikerüket bizonyítja, hogy az antarktisz kivételével minden kontinensen elterjedtek, a leghidegebb és legszárazabb területek kivételével mindenütt megtalálhatók. A világon közel 1100 fajuk ismert, ezzel a rágcsálók után az állatvilág második legnépesebb rendjét alkotják. Európában több mint 40 fajuk él, melyek közül 28 Magyarországon is előfordul.

Fotó: Egri Csaba

Az emlősök között a denevérek az egyedüli csoport, amely aktív repülésre képes. Ebben több anatómiai különlegesség segíti őket. A mellső végtagokon a hüvelykujjak a kapaszkodást szolgálják, a másodiktól kezdve azonban hosszúra nyúlnak az ujjak, köztük bőrvitorla feszül, mely kiterjed a törzsre és a lábak-farok közti régióra is. Ezek a bőrhártyák a levegő számára átjárhatatlanok, ezért röptük különbözik a madarakétól. Térdüket, az emlősök közt szintén egyedülálló módon mindkét irányba képesek mozgatni, ami a leszállásban és a függeszkedésben segíti őket.

Repüléshez tökéletesen alkalmazkodott testük kúp alakú, áramvonalas, sűrű bundájuk eltünteti a test egyenetlenségeit. Méretéhez képest nagy mellkasban erős szív és nagy teljesítményű tüdő biztosítja a repüléshez szükséges többletenergiát. Rövid nyakuk miatt úgy tűnik, mintha fejük törzsükkel egybenőtt volna.

Fotó: Egri Csaba

Koponyaformájuk az adott faj életmódjához idomult. Közismert képességük az ultrahangokkal való tájékozódás (echolokáció). A gégefőben létrehozott nagy rezgésszámú hangokat egyes denevérek a szájukon, mások (patkósdenevérek-Rhinolophus) az orrukon keresztül bocsátják ki. A környezetből visszaverődő hanghullámokat a fülek észlelik, és az agy egy háromdimenziós képpé formálja. Ily módon a denevér pontos képet kap, nem csak a tárgyak helyzetéről, alakjáról, távolságáról, de mozgásáról, sűrűségéről is.

Látásuk nem valami fejlett, de a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem vakok, sőt a szaglás mellett vadászat közben is használják, bár jóval kisebb mértékben mint hallásukat.

Fotó: Egri Csaba

Kevés kivételtől eltekintve társas lények, kisebb-nagyobb kolóniákat alkotnak, amelyikük azonban magányos életet él, ádázul védelmezi vadászterületét (revír) a vetélytársaktól. A kolóniák egyedszáma fajonként változó, általában elmondható, hogy a barlanglakó fajoké jellemzően nagyobb. A hosszúszárnyú denevérek összes életciklusa a barlangokhoz kötődik. A XX. század elején még több tízezres kolóniái éltek a mai Magyarország területén is. A barlangi turizmus fellendülésével azonban számuk jelentősen megcsappant a folyamatos zavarásnak köszönhetően.

A hazánkban előforduló denevérfajok jellemzően rovarevők. Az egyik leggyakoribb magyarországi faj, a közönséges törpedenevér testsúlyának akár többszörösét is képes egyetlen éjszaka alatt elfogyasztani. A közönséges denevérek futóbogarakat zsákmányolnak a földről vagy épp az avar alól, amiben szaglásuk és kiváló hallásuk segíti őket. A vízi denevérek pedig boszorkányos ügyességgel vadásszák le a vízfelszíni és víz felett röpdöső rovarokat.

A hideg időszak beálltával a rovarok téli menedék után néznek és egészen tavaszig nem is jönnek elő. A denevéreknek két lehetőségük marad: Melegebb klímájú vidékekre vonulnak, vagy követik táplálékuk példáját és átalusszák a telet. Nyári táplálkozó területeikről augusztus 20-a után kezdik vonulásukat, többségük szeptember végére meg is érkezik téli szálláshelyére. Ez a legtöbb hazai faj esetén valamilyen barlang, felhagyott bányajárat vagy egy tágasabb faodú. Párzásuk is ekkor, a vonulás alatt, vagy a párzóbarlangokban történik, a megtermékenyülés azonban csak a tavasszal következik be. Az itteni körülmények - magas páratartalom ami a kiszáradástól, fagypont feletti állandó hőmérséklet, amely a megfagyástól és a zavartalan környezet, mely a ragadozóktól védi őket - csalja a denevéreket a barlangba. A téli álom (hibernáció) alatt szívverésük lelassul, testhőmérsékletük lecsökken, ilyenkor csak az előzőleg felhalmozott tartalékaikból tartják fenn magukat. Azonban, ha zavarás éri őket, felébrednek ebből a nyugalmi állapotból, az anyagcseréjük felgyorsul és gyorsan elhasználják tartalék tápanyagaikat, ez pedig gyakran a pusztulásukhoz vezet.

Március első felében, fagypont feletti éjszakákon a denevérek többsége már elindul táplálkozni, kicsivel később pedig megkezdi vándorlását a nyári kolóniái helyére.

Amint láthattuk, a denevérek életének egy igen fontos szakasza (párzás, téli álom vagy az ellés időszaka, egyes denevéreknél az egész életciklus) kötődik barlangokhoz. Ezért is kiemelt jelentőségű a látogatható, fokozottan védett barlangokban a barlanglátogatás szabályainak betartása, hogy a legkevesebb zavarásnak legyenek kitéve ezek a felettébb hasznos és rendkívül érdekes kis lények.

Ajánlott irodalom:

hunbat.hu

eurobats.org

lilieci.ro

Nature 2008 Feb. 14. (Vol.451) Primitive Earli Eocene bat from Wyomin and the evolution of flight and echolocation.

Majoros Pál Szabolcs
barlangi túravezető

Kapcsolódó

2022/1. - 9. Tree studies

2022/1. - 9. Tree studies

2022.08.23. 15:57
Baumstudie[28.07.2022]Gemeinsam mit einer ungarischen Studentin haben wir in der letzten Zeit begonnen Bäume auf einer Weide zu tracken und nach einem ausführlichen Katalog zu beurteilen. Im Nationalpark sprechen wir immer von „Veteran Trees“, also besonders alten Bäumen. Bisher kann keiner Abschätzen wie viele es sind, es sind nur recht grobe Angaben von ca. 1000 Bäumen. Jedem Baum ist ein A4 Zettel gewidmet, auf dem erst Daten wie die Koordinaten, der lateinische Name und Maße wie z.B. die Höhe und der Umfang angegeben werden müssen. Für die Ermittlung der Höhe des Baumes wird eine Entfernung von 20m abgemessen. Von dort aus wird mit einem analogen Höhenmesser der Winkel zum Beginn des Stamms und der Winkel zum höchsten Teil der Baumkrone bestimmt. Die beiden Zahlen ergeben gemeinsam die Höhe. Danach kommen 36 Felder in denen unter anderem Angaben über Astlöcher, Kronen- oder Starkastabbrüche, Krankheits- oder Pilzbefall, Moos- und Flechtenvorkommen und Nester, die sich im Baum befinden. Zusätzlich kommen dann noch einmal 15 weitere Felder, wo z.B. nach anderen Bäumen in der direkten Umgebung gefragt wird. Die Aussagen, die wir über die Bäume treffen werden immer mit der Hilfe von für solche Studien angefertigte Kataloge getroffen. So sind in manchen Fällen verschiedene Bilder dargestellt und wir müssen entscheiden, welches dem untersuchten Baum am nächsten kommt. Zusammengefasst ist es eine sehr detaillierte Studie, weshalb wir am ersten Tag auch nur insgesamt 8 Bäume geschafft haben. Mit der Zeit wird man jedoch deutlich routinierter und muss nicht mehr alles erst im Katalog nachschlagen, wodurch die Arbeit deutlich schneller vorangeht. Insgesamt haben wir dennoch nur 60 von den ca. 1000 Bäumen tracken und beurteilen können.
Tovább olvasom
2023/1. 7. HUMANITA Kick-off meeting

2023/1. 7. HUMANITA Kick-off meeting

2023.07.10. 16:06
Mitte April durfte der Bükk Nationalpark als Gastgeber für die Auftaktveranstaltung für ein von der EU gefördertes Projekt fungieren. Genauer gesagt, handelt es sich hierbei um ein Interreg CENTRAL EUROPE Projekt namens HUMANITA (= Human-Nature Interactions and Impacts of Tourist Activities on Protected Areas). Das Projekt wird vom European Regional Development Fund gefördert.Das Ziel von HUMANITA ist es touristische Aktivitäten in Schutzgebieten zu überwachen und zu bewerten, sowie Lösungen und Instrumente zusammen mit Touristen und der lokalen Gemeinschaft zu finden, um die negativen Auswirkungen der Menschen auf die Natur, so gering wie möglich zu halten und das Bewusstsein für eine umwelt- und naturfreundliche Lebensweise zu schärfen. Meiner Meinung nach ein sehr wichtiges Thema, daher denke ich, dass die EU-Gelder hier ganz gut aufgehoben sind.Für die Interessierten unter euch:www.bnpi.hu/hu/hir/humanita-nyitomegbeszeles-bukkszentkeresztenwww.interreg-central.eu/projects/humanita www.bnpi.hu/hu/palyazat-2/humanita-hu Für das zweitägige Meeting wurden alle teilnehmenden Partnerorganisationen aus Österreich, der Slowakei, Italien, Kroatien und Ungarn in die Ortschaft Bükkszentkereszt, welches sicht neben dem Gebiet des Bükk Nationalparks befindet, eingeladen. Die Partner bestehen dabei zum Teil aus Universitäten und Forschungseinrichtungen, welche das benötigte Know-how mitbringen und zum anderen Teil aus sogenannten „Pilot Areas", in welchen die erarbeiteten Methoden getestet werden können, sprich Nationalparks und Schutzgebiete.Meine ehrenvolle Aufgabe während dieser zwei Tage bestand darin Protokoll zu führen. Gar keine so leichte Aufgabe, wenn man bedenkt, dass die Tage von früh bis spät mit Programm versehen waren und die Präsentierenden natürlich auch nicht extra langsam sprachen, damit man auch alles notieren konnte (das wäre ja viel zu einfach ;) ). Und das ganze natürlich auch noch auf englisch. Zum Glück gab es genügend Kaffeepausen und ich bekam außerdem Hilfe von unserer slowakischen Partnerorganisation. Für das erste Mal in meinem Leben Protokoll führen, habe ich meine Aufgabe dann doch ganz gut gemeistert (denke ich :D). Um den Kopf nach den Meetings wieder etwas freizubekommen, wurden außerdem noch zwei sehr interessante Ausflüge geplant. Am ersten Tag haben wir abends das Bükk Astronomical Observatory, also die Sternwarte im Nationalpark, besucht, inkl. geführter Tour und einen Blick auf den Sternenhimmel über dem Nationalpark (leider nur vom Planetarium aus, da für das Teleskop leider zu bewölkt war). Der zweite Tag wurde dann noch mit einer Führung in der Anna-Kalktuffsteinhöhle, sowie der St. Stephans-Tropfsteinhöhle in Lillafüred abgeschlossen.Es waren ereignisreiche zwei Meeting-Tage, bei denen ich wieder viel Interessantes mitgenommen und viel Neues lernen durfte!
Tovább olvasom