Egy fecskementés krónikája 2020.04.30. 17:15

Gyakori eset a nyár derekán, hogy a repülést éppen csak gyakorló fiókák kiesnek a fészekből.

Ilyenkor, ha lehet, megkíséreljük a visszahelyezést, vagy, ha sérülés következik be, a legközelebbi madármentő állomásra szállítjuk őket. Ilyesmi történt 2019 júliusában is, amikor egy speciális szociális intézmény területéről érkezett segítségkérés, mégpedig egy szerencsétlenül járt fecskefióka ügyében. A helyszínre érve egy kis molnárfecskét (Delichon urbicum) találtam.

Fészeképítéshez sarat gyűjtő molnárfecskék (Fotó: Fitala Csaba)

Nem akartam elvinni a madármentő állomásra a fecskét, mert éppen kirepülős fióka volt, ráadásul semmi baja, azt leszámítva, hogy picit korán ugrott ki, vagy kilökték a testvérei az eleség utáni tülekedésben – ki tudja? Ezért úgy döntöttem, visszateszem valamelyik fészekbe. Egyeztettem a munkatársammal, aztán nekiláttam egy megfelelő korú fiókákat tartalmazó fészket keresni, kezemben a doboz a fecskével, jó pár bentlakóval a kíséretemben. A hátam mögül izgatott hangok hallatszottak: "Milyen gonosz vagy! Meg akarod ölni azt a madarat?! " Az ápolónő kedvesen csitította őket, nyugodjanak meg, ellenkezőleg, éppen meg akarjuk menteni! Akkor miért nem engeded el, ha meg akarod menteni?! Nem szabad a kismadarakat bántani, az gonosz dolog! Megver majd az Isten!

Próbáltam egy viszonylag eldugott helyet keresni, ahol nem vagyok szem előtt, és elérhető magasságban fészek is van az eresz alatt. Végül nem lett szerencsém, ki kellett menni az egyik épület bejárati homlokzatához, mert ott voltak alkalmas fészkek, megfelelő korú fiókákkal. Közben kerítettek egy nem túl biztonságosnak kinéző falétrát, aztán az összegyűlt tömeg közepén és a pánikhangulat tetején el is kezdtem felfelé mászni a fészkekhez. Sűrű fohászkodás közben, hogy megtartson az a rozzant létra, visszatettem a fiókát. Földet érve hirtelen elém ugrott egy öreg bácsika, és közvetlen közelről az arcomba bámulva elhadarta: Ti, tudjátok, nagyon aranyosak vagytok, hogy megmentettétek azt a kicsi madarat, így biztosan a mennyországba fogtok jutni...

Frissen kirepült füsti fecske fiatalok (Fotó: Fitala Csaba)

Szívet melengető, hogy az otthonban lakók tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy nem szabad bántani, hanem épp ellenkezőleg, vigyázni kell a fecskéinkre. Magyarországon a füsti fecske (Hirundo rustica), a molnárfecske (Delichon urbicum) és a partifecske (Riparia riparia) még viszonylag nagyszámú fészkelő, míg a vörhenyes fecske (Cecropis daurica) ritka vendég, és ezidáig egy alkalommal, 2017-ben bizonyították költését hazánkban. Sajnos az összes rendszeresen fészkelő fajunk állománya erősen megfogyatkozott az elmúlt évtizedekben. Az 1999-2009 között végzett felmérések alapján a partifecskék állománya 30%-kal, a füsti fecskéké 44%-kal, míg molnárfecskéké 65%-kal csökkent 10 esztendő alatt! Épp ezért választották a fecskéket a 2010-ben az év madaraivá Magyarországon.

Partifecskék jellegzetes, partfalba vájt költőüregüknél (Fotó: Fitala Csaba)

Sajnos az azóta eltelt időszak megfigyelései is hasonló tendenciát sejtetnek. Mindhárom fajt nemcsak a környezetszennyezés, hanem a klíma- és élőhelyváltozás is veszélyezteti. Ráadásul még manapság is előfordulnak olyan esetek, mikor a fészkes épületek tulajdonosai nem tolerálják a fecskék jelenlétét. Jobb esetben csak megpróbálják elriasztani a madarakat, rosszabb esetben viszont le is verik a fészkeket, nem törődve a bennük rejtőző tojásokkal, fiókákkal. Pedig némi odafigyeléssel, a fészkek alá felszerelt ún. fecskepelenkákkal meg tudnák előzni a madarak okozta kellemetlenségeket.

Szerencsére még ma is az emberek többsége kedveli, félti a fecskéket, és ezért sokan szeretnének tenni a megóvásukért. Mi is segíthetjük megtelepedésüket sárgyűjtőhelyek létrehozásával vagy éppen műfecskefészkek kihelyezésével. És akkor talán mi is a mennyországba kerülünk.

Magyarországon minden fecskefaj védett, a madarak, tojások, költőhelyek zavarása, elpusztítása tilos, a fészkek eltávolítása csak hatósági engedély birtokában, költési időn kívül lehetséges!


A vörhenyes fecske csak néhány éve tagja Magyarország madárfaunájának (Fotó: dr Havasi Máté)

Felhasznált irodalom:

Barati Sándor
természetvédelmi őr
Balázsi Péter
Balázsi Péter
természetvédelmi őr

Kapcsolódó

2022/1. - 9. Tree studies

2022/1. - 9. Tree studies

2022.08.23. 15:57
Baumstudie[28.07.2022]Gemeinsam mit einer ungarischen Studentin haben wir in der letzten Zeit begonnen Bäume auf einer Weide zu tracken und nach einem ausführlichen Katalog zu beurteilen. Im Nationalpark sprechen wir immer von „Veteran Trees“, also besonders alten Bäumen. Bisher kann keiner Abschätzen wie viele es sind, es sind nur recht grobe Angaben von ca. 1000 Bäumen. Jedem Baum ist ein A4 Zettel gewidmet, auf dem erst Daten wie die Koordinaten, der lateinische Name und Maße wie z.B. die Höhe und der Umfang angegeben werden müssen. Für die Ermittlung der Höhe des Baumes wird eine Entfernung von 20m abgemessen. Von dort aus wird mit einem analogen Höhenmesser der Winkel zum Beginn des Stamms und der Winkel zum höchsten Teil der Baumkrone bestimmt. Die beiden Zahlen ergeben gemeinsam die Höhe. Danach kommen 36 Felder in denen unter anderem Angaben über Astlöcher, Kronen- oder Starkastabbrüche, Krankheits- oder Pilzbefall, Moos- und Flechtenvorkommen und Nester, die sich im Baum befinden. Zusätzlich kommen dann noch einmal 15 weitere Felder, wo z.B. nach anderen Bäumen in der direkten Umgebung gefragt wird. Die Aussagen, die wir über die Bäume treffen werden immer mit der Hilfe von für solche Studien angefertigte Kataloge getroffen. So sind in manchen Fällen verschiedene Bilder dargestellt und wir müssen entscheiden, welches dem untersuchten Baum am nächsten kommt. Zusammengefasst ist es eine sehr detaillierte Studie, weshalb wir am ersten Tag auch nur insgesamt 8 Bäume geschafft haben. Mit der Zeit wird man jedoch deutlich routinierter und muss nicht mehr alles erst im Katalog nachschlagen, wodurch die Arbeit deutlich schneller vorangeht. Insgesamt haben wir dennoch nur 60 von den ca. 1000 Bäumen tracken und beurteilen können.
Tovább olvasom