Egy fecskementés krónikája 2020.04.30. 17:15

Gyakori eset a nyár derekán, hogy a repülést éppen csak gyakorló fiókák kiesnek a fészekből.

Ilyenkor, ha lehet, megkíséreljük a visszahelyezést, vagy, ha sérülés következik be, a legközelebbi madármentő állomásra szállítjuk őket. Ilyesmi történt 2019 júliusában is, amikor egy speciális szociális intézmény területéről érkezett segítségkérés, mégpedig egy szerencsétlenül járt fecskefióka ügyében. A helyszínre érve egy kis molnárfecskét (Delichon urbicum) találtam.

Fészeképítéshez sarat gyűjtő molnárfecskék (Fotó: Fitala Csaba)

Nem akartam elvinni a madármentő állomásra a fecskét, mert éppen kirepülős fióka volt, ráadásul semmi baja, azt leszámítva, hogy picit korán ugrott ki, vagy kilökték a testvérei az eleség utáni tülekedésben – ki tudja? Ezért úgy döntöttem, visszateszem valamelyik fészekbe. Egyeztettem a munkatársammal, aztán nekiláttam egy megfelelő korú fiókákat tartalmazó fészket keresni, kezemben a doboz a fecskével, jó pár bentlakóval a kíséretemben. A hátam mögül izgatott hangok hallatszottak: "Milyen gonosz vagy! Meg akarod ölni azt a madarat?! " Az ápolónő kedvesen csitította őket, nyugodjanak meg, ellenkezőleg, éppen meg akarjuk menteni! Akkor miért nem engeded el, ha meg akarod menteni?! Nem szabad a kismadarakat bántani, az gonosz dolog! Megver majd az Isten!

Próbáltam egy viszonylag eldugott helyet keresni, ahol nem vagyok szem előtt, és elérhető magasságban fészek is van az eresz alatt. Végül nem lett szerencsém, ki kellett menni az egyik épület bejárati homlokzatához, mert ott voltak alkalmas fészkek, megfelelő korú fiókákkal. Közben kerítettek egy nem túl biztonságosnak kinéző falétrát, aztán az összegyűlt tömeg közepén és a pánikhangulat tetején el is kezdtem felfelé mászni a fészkekhez. Sűrű fohászkodás közben, hogy megtartson az a rozzant létra, visszatettem a fiókát. Földet érve hirtelen elém ugrott egy öreg bácsika, és közvetlen közelről az arcomba bámulva elhadarta: Ti, tudjátok, nagyon aranyosak vagytok, hogy megmentettétek azt a kicsi madarat, így biztosan a mennyországba fogtok jutni...

Frissen kirepült füsti fecske fiatalok (Fotó: Fitala Csaba)

Szívet melengető, hogy az otthonban lakók tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy nem szabad bántani, hanem épp ellenkezőleg, vigyázni kell a fecskéinkre. Magyarországon a füsti fecske (Hirundo rustica), a molnárfecske (Delichon urbicum) és a partifecske (Riparia riparia) még viszonylag nagyszámú fészkelő, míg a vörhenyes fecske (Cecropis daurica) ritka vendég, és ezidáig egy alkalommal, 2017-ben bizonyították költését hazánkban. Sajnos az összes rendszeresen fészkelő fajunk állománya erősen megfogyatkozott az elmúlt évtizedekben. Az 1999-2009 között végzett felmérések alapján a partifecskék állománya 30%-kal, a füsti fecskéké 44%-kal, míg molnárfecskéké 65%-kal csökkent 10 esztendő alatt! Épp ezért választották a fecskéket a 2010-ben az év madaraivá Magyarországon.

Partifecskék jellegzetes, partfalba vájt költőüregüknél (Fotó: Fitala Csaba)

Sajnos az azóta eltelt időszak megfigyelései is hasonló tendenciát sejtetnek. Mindhárom fajt nemcsak a környezetszennyezés, hanem a klíma- és élőhelyváltozás is veszélyezteti. Ráadásul még manapság is előfordulnak olyan esetek, mikor a fészkes épületek tulajdonosai nem tolerálják a fecskék jelenlétét. Jobb esetben csak megpróbálják elriasztani a madarakat, rosszabb esetben viszont le is verik a fészkeket, nem törődve a bennük rejtőző tojásokkal, fiókákkal. Pedig némi odafigyeléssel, a fészkek alá felszerelt ún. fecskepelenkákkal meg tudnák előzni a madarak okozta kellemetlenségeket.

Szerencsére még ma is az emberek többsége kedveli, félti a fecskéket, és ezért sokan szeretnének tenni a megóvásukért. Mi is segíthetjük megtelepedésüket sárgyűjtőhelyek létrehozásával vagy éppen műfecskefészkek kihelyezésével. És akkor talán mi is a mennyországba kerülünk.

Magyarországon minden fecskefaj védett, a madarak, tojások, költőhelyek zavarása, elpusztítása tilos, a fészkek eltávolítása csak hatósági engedély birtokában, költési időn kívül lehetséges!


A vörhenyes fecske csak néhány éve tagja Magyarország madárfaunájának (Fotó: dr Havasi Máté)

Felhasznált irodalom:

Barati Sándor
természetvédelmi őr
Balázsi Péter
Balázsi Péter
természetvédelmi őr

Kapcsolódó

2023/1 5. Butterfly studies

2023/1 5. Butterfly studies

2023.07.10. 15:54
Am heutigen Tage durfte ich zwei Ranger und einen aus Deutschland angereisten Forscher (juhuu) in ein Waldstück nahe Kerecsend begleiten. Der Forscher wollte die gefährdete Schmetterlingsart Maivogel (Euphydryas maturna) (Wikipedia-Link für die Interessierten: https://de.wikipedia.org/wiki/Maivogel ;) ) untersuchen, bzw. besser gesagt deren Raupen und Lebensraum.Der Maivogel kommt natürlicherweise in Ost- und Mitteleuropa vor, jedoch nur sehr lokal und die Populationen liegen weit verstreut. Leider ist er, wie so viele Arten, stark vom Aussterben bedroht (unter anderem aufgrund von Lebensraumverlust durch Forstwirtschaft und dem Einsatz von Insektiziden). In Deutschland gibt es beispielsweise nur noch vier verschiedene Populationen. In Ungarn gibt es noch eine etwas weitere Verbreitung (bei der letzten Zählung wurden etwa zwanzig Individuen festgestellt), unter anderem auf dem Gebiet des Bükk Nationalpark Direktorats in der Nähe der Kleinstadt Kerecsend. Aus diesem Grund ist der Forscher extra aus Deutschland angereist, um sich hier ein Bild der Lebensräume zu machen.Wir machten uns also auf die Suche nach den Raupen des Maivogels, welche für gewöhnlich an Eschen und Ligustern zu finden sind. Leider hat das Wetter mal wieder nicht mitgespielt (warum schneit es im April L ??) und die Raupen haben sich alle verkrochen, sodass nicht einmal der speziell darauf trainierte Artenspürhund die Raupen finden konnte.Alles in allem war es jedoch ein interessanter (wenn auch seeehr kalter) Nachmittag, bei dem ich wieder etwas Neues gelernt habe.Zum Abschluss haben wir uns noch bei einem Kaffee aufgewärmt und dann war es Zeit für den Feierabend!
Tovább olvasom