A Zsákfa-pusztai (Vöröskő) bánya Mátraszőlős észak-nyugati határában, a vízfogó gát mellett fekszik. A völgy bejáratánál nyílik az időszakosan művelt „Vöröskő-bánya" (Az ismertebb lajta mészkövet fejtő „Fehérkő-bányával" együtt mindkét bánya messziről jól látható), amelynek Dél-nyugati pillére a völgy fölé tornyosuló Függő-kő. Az alatta húzódó kis völgy időszakos vízfolyása helyenként 3-4 m mélységű, a korábbi löszös, lejtőtörmelékes völgykitörésbe vágott magas falak között kanyarog.
A Hévíz-patak völgyét követve juthatunk el a már felhagyott „Vöröskő-bánya” udvarára. Ennek a patak felőli szélén találjuk a Függő-követ, mely egy 12 m magas vörös színű andezitből álló sziklaforma. A sziklaeresz alatt egy 5 m szélességű sziklaodú található.
A Függő-kő kőzetanyaga andezitláva. A lávaömlés a Cserhát és a Mátra miocén vulkánosságának kezdeti fázisában történt és tenger alatti kitörések során ömlött ki. A tengervízzel való kontaktus eredményének tartják a rengeteg hólyagüreget, mely a Függő-kő felszínén is látható.
Amikor jóval később, a Mátra és a Cserhát mai formájának kialakulásakor megjelent a Hévíz-patak elődje is és elkezdte bevágni medrét, kialakult a Függő-kő mai visszahajló oldala. A patak egy idő után még mélyebbre vágódott és a sziklafal alatti terasz szárazra került. A visszahajló fal menedéket adott ragadozó madarak és ragadozó emlősök számára, melyek zsákmányaik emészthetetlen csontjait itt halmozták fel. A jégkorszak végén a szelek löszport is felhalmoztak a sziklateraszon. A lösz elég meszet tartalmaz, így a csontmaradványok nem oldódtak ki. Így lehetséges, hogy 1978 és 1982 között 33 csigafaj 339 példányát és 54 gerinces faj 2184 egyedét azonosították a Függő-kő kutatása során.
A Függő-kői-barlang (= Mátraszőlősi kőfülke) a jellegzetes szikla-alakzat tövében, a patakszint felett kb. 5 méterrel nyílik. A csaknem teljesen kitöltött üreg ovális alaprajzú, s egy repedés mentén középtájon kis kupolába felharapódzott. A barlang kitöltése egy szintben helyezkedett el a sziklafal és a lejtőtörmelék találkozásvonalával, s utóbbi a völgy lejtését követve 6-7 méter után 4-5 méteres fallal szakadt le a jelenlegi patakmederhez. A barlang és környezetének morfológiája feltételezi, hogy a Függő-kő vulkanikus szirtjének oldalában kialakult üreg a völgyfejlődés korábbi szakaszában, az akkori patak kanyarulatának eróziós hatásaként alakult ki, majd a völgy bevágódásával szárazon maradt. A folyóvízi aktivitás szünetelésével vagy lecsökkentésével a völgyoldalakról lehúzódó törmelékkel és az aktív löszképződéssel együtt 5-6 m vastagságban feltöltődött a völgyfenék, miközben a barlang nagy része is üledékkel töltődött ki. A holocénben megújult folyóvízi völgyképződés során e kitöltésbe vágódott a Függő-kői völgy patakja, létrehozva az alámosott törmelékfalakat; ugyanekkor a barlangba fiatal lej tő törmelék és humusz húzódott be, tovább növelve annak kitöltését.
