Erdők magányos hercege a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságban

Lynx-eyed man – így nevezik az angolok az élesszemű embert. Lynx lynx – ez pedig az hiúz tudományos elnevezése. Nem nagyon kell magyarázni a két kifejezés közti azonosságot.

Ez a rövid etimológiai gondolatsor azért is érdekes, mert ezt vizslaméretű nagymacska ragadozót már a kőkorszakban kiirtották a Brit-szigetekről. Ennek ellenére a szigetországi mitológiába szervesen beépült, még a világhírű Harry Potter könyvekben is felbukkan az alakja. Ő ugyanis a Főnix Rendje tagjának, Kingsley Shackleboltnak a patrónusa, akivel elküldi Scrimgeour halálhírét az Odúba. Talán ennek a mesének is szerepe volt abban, hogy mintegy 1300 év után, a tervek szerint 2022-ben a northumberlandi Kielder erdőbe újra visszatelepítik a hiúzt.

Kingsley Shacklebolt

A Kárpát-medencében az eurázsiai hiúz kárpáti alfaja él, bár nem sokan múlott, hogy ő is az európai bölény kárpáti alfajának szomorú sorsára jusson. Az 1930-1940-es években ugyanis szinte teljesen kipusztult a Kárpátokból is. Csak jóval a második világháború befejezése után, az 1990-as évektől kezdett megerősödni az állománya, nem utolsósorban az akkortájt életbe lépő szigorúbb csehszlovákiai jogi védelemnek. Magyarországon is ekkortól telepedtek meg tartósan példányai, bár szaporodásáról még sokáig nem lehetett hallani. Betudható volt ez annak is, hogy bár 1988 óta védett jogi státuszt kapott – 1993-tól pedig fokozottan védett, pénzben kifejezett értéke jelenleg 500 000 forint –, de még hosszú évekig előfordultak illegális elejtések, kilövések. A régmúlt korok elavult vadászreflexei pedig megtették hatásukat. Ez csak pár szomorú példa arra, hogy a jogszabályi védelem nem minden esetben volt elég ahhoz, hogy megőrizze, a Szlovákia felöl egyre gyakrabban "átránduló", itt otthont kereső hiúzokat.

A magyarországi hiúz a szlovákiai állomány déli perempopulációjának szegélye hazánk Északi-középhegységében húzódik. A Börzsönyön kívül a Mátrában, a Bükkben, az aggteleki karszton és a Zemplénben élnek példányai. Optimista szakmai vélemények szerint több szaporulat is volt az elmúlt években, ami mindenképpen a faj tartós megtelepedésének a bizonyítéka. Azonban ez még így is sovány vigasz a természetszerető honfitársainknak, hiszen hiába a nagy területi lefedettség, ez mindösszesen 15-20 hiúzt jelent. Összehasonlításul, Európában mintegy 3-3500 példányt valószínűsítenek a természetvédők és ennek mintegy harmada él a kárpáti régióban.

Hiúz. Egy állatkertben élő példány Fotó: Kozma Attila

A hiúz úgynevezett élőhelyspecialista faj, azaz a zárt és lehetőleg bolygatatlan erdőségeket önszántából nem hagyja el, ellentétben más nagyragadozó fajokkal, mint a farkas vagy a barna medve. Élőhelyén a nyugalomnak, zavartalanságnak kiemelt szerepe van, az emberi jelenlétet nehezen tűri. Élete nagy részében magányosan él a maga választotta lakóterületén, azaz territoriális fajnak tekinthető. Viszonylag nagy területen vadászik, mozgáskörzetének területe elérheti akár a 60 km2-t is. Vadászatai során kisebb távolságokat tesz meg, mint a farkas, több napig az elejtett préda közelében marad.

Rómát látni és meghalni – tartotta az ókori közmondás. A hiúzokkal foglalkozó szakemberek is gyakran sóhajtják el magukban ezt a mondást, de az Örök várost az éles szemű nagymacskánkkal helyettesítik be. Éles szeme, kitűnő hallása biztosítja számára azt, hogy már messziről észlelje az ember közeledését és még időben, hangtalan puha lépteivel elhúzódjon onnan. Gyakorlatilag esély sincs arra, hogy szabad szemmel megpillanthassuk őfenségét az erdőben. Azonban a téli, havas, saras erdei utakon vagy azok szegélyén megpillanthatják nyomait. Az elülső lábain ugyanis öt, míg a hátsókon csak négy ujj található és nyomképében is négy ujj lenyomata látszik. Lábnyoma a macskafélékre jellemzően kerekded, 8-12 cm széles, kétszer-háromszor nagyobb a vadmacskáénál. A nyomképén karmok lenyomatait ne keressünk, mivel azok behúzhatók, ezért nem is látszanak. A karmait leginkább zsákmányoláskor használja, de kaparásai megfigyelhetők a karomélesítésre használt fák törzsein is. Többnyire éjszaka jár zsákmánya után, ami leginkább őz, szarvasborjú vagy a muflon lehet, de a nyári hónapokban nem veti meg az erdei egereket, pockokat sem. Mivel jellemzően magányosan vadászik, ezért kifejlett, egészséges szarvasra ritkán támad. Zsákmányát általában lesből figyeli, lopva cserkészi be és rövid, de gyors vágtában ejti el.

Ha általában a „pacsmagolás” szót halljuk, szinte biztos, hogy nem a hiúzok szerelmi élete jut eszünkbe. Pedig ez a vadászati szakkifejezés a hiúz tél végi párzási időszakára vonatkozik. Ilyenkor a hímek egy különös, számunkra kicsit hörgésszerű hangra emlékeztető nyávogással csalogatják magukhoz a nőstényeket és ezzel, a számukra oly kedves udvarlással veszik rá a párzásra. A mintegy két hónap múlva születő hiúz kölykök már nyolchetes korukban fogyasztanak húst, ugyanakkor 2-5 hónapos korukig szopnak is, és a következő szaporodási időszak végéig anyjukkal maradnak. Bízzunk benne, hogy minél többen megérik közülük az ivarérett kort és hosszú évtizedekig otthonra lelnek nálunk.

Bakó Botond
gerinces-zoológiai szakreferens

Kapcsolódó

8 Unsere Erfahrungen als Freiwillige in Ungarn

8 Unsere Erfahrungen als Freiwillige in Ungarn

2023.04.19. 14:31
Seit fast fünf Monaten sind wir nun schon hier in Ungarn und arbeiten im Direktorat des Bükk-Nationalparks. Schon etwas emotional schauen wir auf den letzten Monat und die Zeit, die uns noch in unserem Freiwilligendienst bleibt. Aber vor allem schauen wir voller Dankbarkeit auf die Zeit, die wir hier schon verbracht haben. Der sechsmonatige Freiwilligendienst hier in Ungarn war für uns beide die erste lange und vor allem alleinige Reise ins Ausland und am Anfang haben wir uns natürlich unsere Gedanken gemacht, ob alles so verlaufen würde, wie wir es uns erhofften. Wenn wir eins gelernt haben, dann ist es, dass man aus schwierigen Situation am besten lernen kann und dass Erfahrungen – egal ob gute oder schlechte – uns als Menschen wachsen lassen. In unserer Zeit hier hatten wir das Glück, vor allem gute Erfahrungen machen zu dürfen: Wir haben die Gastfreundschaft vieler Ungar:innen kennengelernt, Freundschaften fürs Leben geknüpft und sind ein ganzes Stück eigenständiger geworden. In den letzten fünf Monaten sind wir viel gereist, haben unser Bestes im Ungarisch lernen gegeben und viele neue Menschen kennengelernt. Des Weiteren haben wir einen Einblick in die Natur des Bükk-Gebirges und die vielfältigen Aufgaben des National- und Geoparks gewinnen können. Besonders bei der Arbeit mit den Ranger:innen war es spannend, ihren Blick auf Bio- und Geodiversität vermittelt zu bekommen. Aber nicht nur die Vielfalt der Natur haben wir ganz neu betrachten und verstehen gelernt, wir haben auch gelernt zuzuhören. Wenn wir mit Freund:innen und Verwandten von Zuhause telefoniert haben, wurden wir oft gefragt, wie Ungarn und seine Menschen denn so seien. Während der Zeit hier haben wir gelernt, dass es keine einfache Antwort auf diese Fragen gibt; es ist nicht leicht zu sagen, wie ein ganzes Land ist oder alle Menschen in diesem Land sind. Denn jeder Mensch ist ein Individuum mit eigener Geschichte und eigenem Blick auf die Welt. Wir können bloß zuhören und versuchen, zu verstehen, wie die einzelnen Menschen denken, ohne etwas verallgemeinern zu wollen. Und mit je mehr Menschen wir uns unterhalten haben, desto vielschichtiger wurde unsere Sichtweise. Denn wie in jedem Land haben die Menschen auch hier ganz unterschiedliche Sichtweisen und Perspektiven auf unterschiedliche Themen – egal ob im Alltag, bei Persönlichem, der Lebensweise oder Politik. Der Freiwilligendienst hat uns gelehrt, dass ganz viel Schönes geschehen kann, wenn man etwas Neues ausprobiert, offen an Herausforderungen herangeht und einfach mal „ja“ sagt. Beim Einleben hat es sehr geholfen, uns unser Zuhause gemütlich einzurichten und mit Fotos, Pflanzen und Kerzen zu personalisieren sowie die Stadt Eger und ihre Menschen möglichst gut kennenzulernen. Momentan nehmen wir zum Beispiel an einem Jumping-Kurs teil; mit vielen Einheimischen Sport zu machen, ist jedes Mal ein Highlight unserer Woche. Uns hat dieser Auslandsaufenthalt im Rahmen eines Freiwilligendienstes unglaublich stark bereichert und können ihn aus vollem Herzen weiterempfehlen. Wir wünschen dir alles Gute für die nächste Reise! Marei und Ronja
Tovább olvasom
7 Aufenthalt im Harkály Ház von Mátrafüred / Our stay in the Harkály Ház in Mátrafüred

7 Aufenthalt im Harkály Ház von Mátrafüred / Our stay in the Harkály Ház in Mátrafüred

2023.04.19. 14:28
Im Zeitraum vom 05. bis zum 08. Dezember 2022 hatten wir einen Aufenthalt im „Harkály Ház”, was so viel wie „Spechthaus” bedeutet. Dieses ist ein Besucherzentrum in Mátrafüred. Die Mátra-Region gehört nicht direkt zum Bükk Nationalpark, aber die Naturschutzgebiete in dieser Region werden vom Direktorat des Nationalparks verwaltet. Daher konnten wir die Personen dort für einige Tage bei ihrer Arbeit unterstützen.Am Montagnachmittag hat uns der Ranger Gábor mit zum Harkály Ház genommen, wo wir uns erst einmal mit den Räumlichkeiten vertraut machen sollten. Am nächsten Morgen wollten wir eigentlich draußen arbeiten, aber es hat so in Strömen geregnet, dass sich stattdessen auf die Vorbereitungen für die später am Tag stattfindende Feier anlässlich des Jahresendes und der Heirat einer Mitarbeiterin konzentriert wurde. Dabei konnten wir uns viel mit dem Ranger Marton und der Mitarbeiterin Dora unterhalten, die uns nicht nur über ihre Arbeit, sondern auch über ihren Alltag einiges erzählt haben. Außerdem durften wir einige selbstgemachte ungarische Köstlichkeiten wie „Palacsinta“ – eine Art dünner Pfannkuchen – probieren. Als wir am Mittwochmorgen aus dem Fenster geschaut haben, konnten wir mit Vergnügen feststellen, dass nicht nur der Regen aufgehört hatte, sondern auch die Sonne schien. Dadurch konnten wir die anderen an diesem Tag bei der Arbeit rund um das Haus unterstützen, die vor allem Gartenarbeit vorsah. Unser letzter Tag in der Mátra-Region begann mit Arbeit auf den Grünländern mit vier Ranger:innen. Das bedeutet, dass wir in Mátraszentimre die Bäume, die die Ranger gefällt und kleingesägt hatten, auf Stapel schichten sollten. Gefällt wurden die Pinien, weil diese in Ungarn eine invasive Pflanzenart sind. Als invasive Pflanzenart haben sie hier keine natürlichen Feinde und damit einen Vorteil gegenüber einheimischen Pflanzenarten, denen sie dann auch Platz, Licht und Mineralien wegnehmen. Nach getaner Arbeit ging es dann von Gyöngyös mit dem Bus für uns zurück nach Eger.Im Zeitraum vom 05. bis zum 08. Dezember 2022 hatten wir einen Aufenthalt im „Harkály Ház”, was so viel wie „Spechthaus” bedeutet. Dieses ist ein Besucherzentrum in Mátrafüred. Die Mátra-Region gehört nicht direkt zum Bükk Nationalpark, aber die Naturschutzgebiete in dieser Region werden vom Direktorat des Nationalparks verwaltet. Daher konnten wir die Personen dort für einige Tage bei ihrer Arbeit unterstützen. Am Montagnachmittag hat uns der Ranger Gábor mit zum Harkály Ház genommen, wo wir uns erst einmal mit den Räumlichkeiten vertraut machen sollten.
Tovább olvasom