Bükkábrányi lignitbánya

Kérjük görgess

Kérjük görgessen

A miocén kor pannóniai korszakában kb. 8-5 millió évvel ezelőtt keletkezett a Bükkaljai

Lignit Formáció. A Tethys ősóceánból elkülönült északi tengermedencében (Parathetys, a

fokozatosan kiédesedő Pannon-beltengerben nagy vastagságot elérő, uralkodóan

finomtörmelékes képződmények agyag, homok keletkeztek. A lapos térszínen hatalmas

mocsarak területek el. A szubtrópusi, mocsári növényzet (mocsári ciprus, mamutfenyők,

lombos fák pl. éger, fűz) elpusztulásából, illetve nagy tömegű sás, nád felhalmozódásából

keletkezett a lignit. A lignitek a szénülés kezdeti fázisát képviselik, bennük a növényi

alkotórészek jól felismerhetők

Bükkábrányban a fejtett lignittelep tetején állva maradt fák, fosszilis erdő maradványait tárta

fel a bányászat. A lignitet fedő homok eltávolítása után kerültek napvilágra az eredeti

helyzetükben álló mamutfenyők, mocsárciprusok. Korabeli magasságuk mai analógiák

alapján elérhette a 30-40 métert is. Pusztulásukhoz egy hirtelen homokvihar vagy iszaplavina

vezethetett, amely mintegy 6 méteres magasságban elborította, így konzerválta a

mocsárciprusok törzsének alsó részét, míg a homok- vagy iszapréteg fölé eső részek

elpusztultak. Az 5-6 méter magas, 1,5-3 méteres átmérőjű tizenhat fatörzs eredeti, álló

helyzetében konzerválódott, de a hasonló leletektől eltérően nem szenesedtek el és nem is

kövesedtek meg. Így a bükkábrányi lelet őslénytani világszenzáció, hiszen szerves anyagként

maradt meg a 300-400 éves korukban elpusztult fák gesztje, kérge, gyökérzete és néhány ága

is.

A levegőn gyorsan kiszáradásnak indult fatörzseket konzerválás után a Miskolci Herman Ottó

Múzeumban és az Ipolytarnóci ősmaradványok természetvédelmi területen állították ki.

Kapcsolódó