„Vigyázzunk a méhecskékre, ki ne haljanak, mint a dínók!” 2022.06.07. 12:59

Lezárult a Beporzók napja alkalmából kiírt „Beporzó rovaraink” alkotói pályázat. Több mint hatszáz pályamű érkezett a Harkály Ház tavaszi felhívására.

A pályázat során két kategóriában küldhették be alkotásaikat az általános iskolás gyerekek. Első kategóriánkban a hazai beporzó rovarfajok tevékenységeinek bemutatása, megritkulásuk okainak, védelmük lehetőségeinek ábrázolása volt a feladat, szabadon választott rajzeszközökkel. Ebben a kategóriában – ami számunkra is órási meglepetés volt – a kiírt határidőnkre összesen 653 darab alkotás érkezett be hozzánk! Akadtak pályázóink az ország szinte minden pontjáról, például Győrből, Bajáról, Szegedről, Budapestről, Debrecenből, de még határon túlról: Szerbia, Szlovákia és Románia erdélyi területeiről is!

Második kategóriánk ettől kissé eltért. Méhecskehotel készítés volt a feladat, választható technikával, de mindenképpen úgy, hogy az elkészült pályamű funkcióját is be tudja tölteni, tehát az időjárási elemeknek kitéve is lakhelyéül szolgálhasson a különböző beporzó rovaraink, poszméheink számára. Ebben a kategóriában összesen 23 alkotást neveztek.

A beérkezési határidő lejártával várt ránk az igazi feladat, hiszen ki kellett választanunk a legszebb alkotásokat, pályaműveket. A sok-sok válogatással töltött idő után ezen pályaművek készítői végül május 27-én tartott családias díjátadó ünnepségünk során vehették át nyereményeiket. A díjátadó napján, érkezésük után szakvezetéssel tekinthették meg a gyerekek és kísérőik a Harkály Ház kiállítását, majd, hogy a pályázat témájával kapcsolatosan is tapasztalatot szerezhessenek, Molnár Márton természetvédelmi őr kollégánk segítségével lepkevadászatra indultunk a közeli kis réteken. Szerencsénkre számos fajt láthattunk, amikből néhányat háló segítségével megfogva közelebbről is megcsodálhattunk, beszélgettünk kicsit az életmódjukról, a beporzáshoz kötődő szerepükről. Ezután rövid ebéd és pihenő következett, mely végeztével lehullt a lepel az egyes kategóriák nyerteseiről, helyezéseiről.

A rajz kategóriában az alsó tagozatos diákok között harmadik helyezést ért el Csongrádi Tamara, második lett Füssi-Nagy Boglár, fődíjunkat pedig Lipták Anna nyerte!

A felső tagozatos diákok között a harmadik helyezett Schmidt Norina lett, második helyezést Csege Lujza érte el, a fődíj pedig Zsóri Lucát illette.

A méhecskehotel kategóriájában harmadik helyezést ért el Kiss Milán, második lett Horváth Konrád, az első díjunkat pedig Hegedűs Dávid vihette haza!

Két beérkezett pályaművet pedig különdíjban is részesítettük, Kiss Dorka, Nyári Csenge és Bodnár Lara, valamint Balogh Tünde kapták meg ezt a különdíjat. Utóbbit külön kiemelvén, rajzának szívet melengető üzenete az első percben emlékezetünkbe vésődött, és a rengeteg beérkezett mű ellenére sem feledkeztünk meg róla, hiszen remekül összefoglalta pályázatunk célját, a gyerekek figyelmének felhívását az egyre ritkuló beporzóinkra. A rajz hátuljára különdíjasunk a következőket írta: „Vigyázzunk a méhecskékre, ki ne haljanak, mint a dínók!” Reméljük többi pályázónk is hasonlóan vélekedik pályaművük benyújtása után, és sikerült megragadni a figyelmüket a téma fontossága kapcsán!

A díjazott rajzok kiállítása mellett azonban lehetőségünk nyílt, hogy a beérkezett pályaművekből oktatótermünkbe időszakos kiállítást valósítsunk meg, melyen a fent említett pályaműveken felül még 54 darab alkotást helyeztünk ki. A kiállított művek készítői a következő diákok voltak:

  • Zselenák Gábor
  • Balogh Borbála Liliána
  • Csenki Nóra
  • Csenki Noémi
  • Horváth Csenge Anna
  • Bagonyi Boglárka
  • Teplán Rebeka
  • Dobos Imola
  • Vulcan Vivienn Bella
  • Vaszkó Lívia
  • Rácz Gréta
  • Kálló Aida
  • Nagy Izabella
  • Csicsek Nóra
  • Vadászi Lili
  • Magyar Violetta
  • Kerek Emma Róza
  • Lukács Léna
  • Balázsi Blanka
  • Katyi Laura
  • Bója-Kovács Kincső
  • Miski Panni
  • Révész Sára
  • Kosztolányi Anna
  • Kovács-Wolfárt Ákos
  • Lajtos Léna
  • Kenyeres Nóra
  • Hegedűs Csenge
  • Tokai Petra Hanna
  • Fekete Laura
  • Lizák Eszter
  • Horváth Vanessza
  • Huszka Brigitta
  • Vitál Gréta
  • Varga Szófia
  • Papp Janka
  • Nagy Natália
  • Szarka Zoé
  • Gáspár Júlia
  • Palkó Noémi
  • Majtényi Gréta
  • Zsidákovits Zita
  • Petrovics Csenge Dorina
  • Gulyás Dorka
  • Pohl Réka Napsugár
  • Gönczi Laura
  • Vladár Zsófia
  • Háda Mira
  • Csákányi Réka
  • Hevesi Viktória
  • Nótár Julianna
  • Török Kamilla
  • Luo-Zi Xiao
  • Németh Izabella

Ezeknek a diákoknak szeretnénk felajánlani, hogy 1 fő kísérőjükkel együtt regisztrációs jegy megváltása mellett (100 Ft/fő) tekintsék meg kiállított művüket mátrafüredi látogatóközpontunk, a Harkály Ház természetvédelmi kiállításának megtekintésével egybekötve! Szeretettel várjuk őket nyitvatartási időnkben bármikor!

Ezúton szeretnénk megköszönni minden pályázónknak a beérkezett alkotását, a pedagógusoknak és a szülőknek pedig az elkészítésben, beküldésben való támogatást, segítséget!

Reméljük hamarosan lehetőségünk lesz újabb pályázat lebonyolítására is, addig pedig kellemes nyarat, jó pihenést kívánunk minden kedves diáknak!

Kapcsolódó

Cserépfalu - Mész-tető földvár tanösvény

Cserépfalu - Mész-tető földvár tanösvény

2022.09.01. 09:59
A Bükk történelmi múltjának fontos emlékei a várak, vármaradványok. Nemcsak a jelentős falmaradványokkal rendelkező vagy majdnem ép kővárak, hanem a sáncokkal, árkokkal határolt "földvárak" is. Korábban kevesen tulajdonítottak védelmi jelleget a sáncoknak, töltésgyűrűkkel övezett építményeknek, azokat sok esetben "pogány" áldozóhelyeknek vélték és a hunoknak, avaroknak tulajdonították létrehozásukat. A közelmúltban lezajlott kutatások azonban tisztázták a "földvárak" korát, rendeltetését - ma már az őskori és középkori sáncvárak nagy részét is el tudjuk különíteni egymástól. A Bükk-vidéken, a Kárpát-medence más tájaihoz hasonlóan, az őskorban több népcsoport épített erődített telepeket, várakat. Az őskori erődítések első klasszikus korszaka a korai és középső bronzkor volt. A kora bronzkori hatvani kultúra (Kr. e. 2000 - 1750) és a középső bronzkori füzesabonyi kultúra (ie. 1750 - 1350) lakossága leginkább a hegység peremén, a dombvidéken telepedett le. A rájuk jellemző típus a nagyobb kiterjedésű "nyílt telep" melletti kis vár (0,02-0,08 ha). A többnyire csak árokkal körülvett védett terület a vezető rétegé lehetett: valószínűen egyaránt szolgálta a saját népüktől való elkülönülést, illetve a szomszédos népek, távolabbi kultúrák ellenséges népei elleni védelmet. A bronzkor első feléből származó földvárak a Bükk déli peremén a maklári Baglyas, a novaji Földvár, a tardi Tatár-domb. Az őskori erődített telepek második nagy korszaka a késő bronzkorban kezdődött. A Kyjatice-kultúra (Kr.e. 12. századtól 8-7. századig, a "preszkíták" betöréséig) sánccal, árokkal, meredek hegyoldalakkal határolt telepei nagy kiterjedésűek és igazán impozáns megjelenésűek és főleg a hegység belsejében, nagy relatív magasságú hegytetőkön lelhetők fel. A Bükk kyjatice-i típusú földvárcsoportjának minden egyes tagját érdemes felkeresni, a háromezer éves erődített települések bejárása önmagában is különleges élményt nyújt, sáncaikról pedig szép kilátás tárul szemünk elé. A hegység késő bronzkori erődített telepei a következők: Szilvásvárad és Bélapátfalva határán a Kelemen széke (Töröksánc), Dédestapolcsány határában a Verepce-tető, a Miskolctapolca mellett a Vár-hegy, Bükkszentlászló felett a Nagysánc, Sálytól északra a Latorvár-tető, Cserépfalu határában a Mész-tető, Felsőtárkány fölött a Vár-hegy. Mivel a bükki sáncok építését a Kr. e. 8. század idejére (a Hallstatt B2 periódus végére, a Hallstatt B3periódusra) datálják a régészek, ezért legújabban a preszkíta (mezőcsáti csoport) bevándorlási hullámokhoz kötik az erődítések elkészítését. Csakhogy ennek a vélekedésnek is ellentmond, hogy földvárainkban a keleti eredetű tárgyak is nagy számban jelen vannak, ami itt is a békés kereskedelmet valószínűsíti. Sőt a kiétei lakosság hegyekben történő továbbélése még akkor is jól dokumentálható, amikor a síkvidéket a mezőcsáti kultúra népe birtokolta. A kiéteiek és a preszkíták békés viszonyát mutatják a Szabó János Győző által a Tarna völgyében (Sirok - Akasztómály: nem messze a szajlai kiétei temetőtől) feltárt mezőcsáti típusú sírok, valamint a szilvásváradi Töröksánctól északnyugatra (az Eger felől Szilvásváradra bevezető műút és vasút kereszteződése mellett) Párducz Mihály által szkíta korinak meghatározott (Ha C periódusra datált), de inkább preszkíta temetőrészlet is. A késő bronzkori erődített telepek, várak jellegzetességeinek legjobb összefoglalását Nováki Gyula adta: "Valamennyi nagy relatív magasságú és nagy kiterjedésű hegy tetején fekszik. A sánccal, árokkal vagy hegyperemmel körülhatárolt telepek mérete az előzőkének a sokszorosa. Hosszuk 400 és 2000 méter, területük pedig a "kisebbeknél" 1,33 - 16,9 ha között változik, Szilvásvárad - Töröksánc azonban már 71,6 ha, Dédestapolcsány Verepce-tető pedig 123 ha területet foglal magába. A korai és középső bronzkorral szemben a késő bronzkorban igen nagy kiterjedésű telepeket találunk, mégis mindig osztatlanok. Nem találunk azokon belül elkülönülő részt, amit esetleg a vezetőréteg lakóhelyének tekinthetnénk. A telepek belsejében eddig végzett ásatások az óriási területekhez képest elenyészőek, ezért kellően alátámasztott következtetésekre nincs lehetőség. A többi kutatóval összhangban, mindössze annyit tételezhetünk fel, hogy a magas fekvésű, erődített telepek lakói között lehetett a vezetőréteg is, amely a környék kisebb települései felett is uralkodott. E nagy várak azonban nemcsak az ott élők, hanem az egész környék lakóinak a védelmét is szolgálták szükség esetén, igazi nagy népvárak voltak. Földváraink egymástól alig pár kilométerre, a Bükk hegység peremét szinte körülveszik. Az eddigi megállapítások szerint egy kultúrán belül, azonos időben lakták valamennyit. Ilyen közelségben nyilván szövetségesei voltak egymásnak. Úgy tűnik tehát, hogy a szomszédaikkal békés viszonyt ápoló, egymással szövetségben lévő kiétei csoportok nagy relatív magasságban és nehezen megközelíthető helyeken fekvő sáncvárainak rendeltetésével kapcsolatban nemcsak a hadászati védekezést, de az egyéb stratégiai szempontokat (kereskedelmi utak ellenőrzése, birtokközpont) is kizárhatjuk! Cserépfalutól észak-északkeletre kb. 2 km-re emelkedő Mész-tető a Bükkaljához tartozik, de közel van a Déli-Bükkhöz, a Hór-patak völgymedencéjéhez. Az itt található földvárat a késő bronzkorban (ie. 1100-800) építettek, ahogy már írtuk, a hegyvidék peremén épült várláncolat (bükkaranyosi földvár, kisgyőri Hársas és Majorvár, sályi Latorvár stb.) tagjának tekinthető. A földvár a dombtető északnyugat felé kinyúló platóját foglalja el. Északkeleti, legmagasabban lévő szélét keskeny, meredek oldalú, sziklás gerinc határolja. A délnyugat felé lejtő szélén az erődítés vonala bizonytalan. A délkelet felé folytatódó lankás hegyoldal felől jól kivehető egyenes sánc védte a telepet. A sáncon és körülötte Korek József 1960-ban végzett rövid ásatást, amely során a sánc külső (keleti) aljában keskeny V alakú árok bontakozott ki. Az előkerült kerámia leletek alapján a késő bronzkorba és a kora vaskorba datálták a telep korát. A sánccal védett terület háromszög alakú, nyugati és keleti oldala természetes meredély, déli oldalát markáns sánc határolja. A délkelet felé folytatódó lankás hegyoldal felől mára már erősen lepusztult egyenes sánc védte a telepet. A 230 m hosszú, 10-15 m széles, jelenleg 1-1,5 m magas sánc által lezárt tér közepe erősen bemélyed, amfiteátrumszerű. Az erődítést a régészeti kutatás a Kyjatice kultúrába sorolja az előkerült cseréptöredékek alapján. A késő bronzkori – kora vaskori megtelepedés nyomai a sáncon kívül, a lankás hegyoldalban is megtalálhatók.
Tovább olvasom
2022/1. - 3. Fieldwork in the national park

2022/1. - 3. Fieldwork in the national park

2022.08.23. 15:27
Bastardindigo Sträucher und eine Tonne Fledermauskot[21.03.2022-26.03.2022]Es gab bereits und wird noch viele Tage geben, an denen wir im Büro sitzen und Recherche Arbeit zu unterschiedlichen Themen leisten, Zusammenfassungen und Übersichten erstellen oder auch mal Buchausschnitte einscannen. Jedoch wollen wir unsere Blogeinträge besonders den Aktivitäten draußen widmen. Somit waren wir in der letzten Woche unter anderem in der Nähe von Tiszabábolna. Hier mussten Bastardindigo Sträucher (Amorpha fruticosa) in einem sumpfigen Gebiet abgesägt, zum Rand des Sumpfgebietes und von dort über eine Grasfläche zu einer Häckselmaschine transportiert werden. Bei diesen Sträuchern handelt es sich auch dieses Mal um eine invasive Art. Diese kommt aus China und verbreitet sich aggressiv und sehr schnell. Somit verschlechtert sich die Qualität des Ökosystems und einheimische Pflanzen werden verdrängt.An einem anderen Tag waren wir in der reformierten Kirche von Bánhorváti um diese von Fledermauskot zu befreien. Im Gebälk der Kirche leben circa dreihundert Fledermäuse, unter anderem kleine Hufeisennasen und große Mausohren. Da der Nationalpark sich dafür einsetzt, dass diese Tiere weiterhin den Lebensraum in der Kirche nutzen können, sind sie auch für die Beseitigung des Kots zuständig. Es sind verschiedene Gebäude, wo dies gemacht werden muss und findet so ungefähr in einem drei Jahres Abstand statt. In dieser Zeit hat sich ca. eine Tonne an Kot gesammelt, die wir in Säcke schippten und die steilen Treppen vom Dachboden heruntertragen mussten. Nach mehreren Stunden harter Arbeit und ca. 80 Säcken mit Kot waren wir endlich fertig und ziemlich erschöpft. Am Samstag war ein normaler Arbeitstag, da dieser freie Tag auf den 14. März verlegt wurde, um ein verlängertes Wochenende zu ermöglichen. Diesen verbrachten wir erneut mit dem Sammeln von Müll.
Tovább olvasom