Újabb helyről került elő a szöcskeegér! 2021.05.26. 19:59

A magyar szöcskeegér (Sicista trizona) az egyik legveszélyeztetettebb gerinces állatfajunk, ezért védelmére kiemelt figyelmet kell fordítanunk. Az elmúlt másfél évtizedben - a 2006-os „újrafelfedezése” óta – intenzív kutatás folyik a faj megőrzése érdekében a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Dél-Borsodi Tájegységében.


Egy érdeklődő tekintet (Fotó: Cserkész Tamás)

Mint ahogy korábbi cikkeinkben is írtuk a magyar szöcskeegér két elkülönülő alfaja napjainkban már csak a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzet néhány pontján és a Kolozsvár melletti gyepeken él. Jelen tudásunk szerint ez az állat ritkábbnak tekinthető, mint a mindenki által jól ismert és közkedvelt óriáspanda (Ailuropoda melanoleuca)! Épp ezért hatalmas felelőssége van az itt tevékenykedő kutatóknak és természetvédelmi szakembereknek, hogy ne jusson ez az aranyos rágcsáló az óriásalka (Pinguinus impennis) vagy éppen a vándorgalamb (Ectopistes migratorius) sorsára. A megőrzésük viszont nem lehetséges anélkül, hogy ne ismernénk a faj életmódját, populációjának méretét, a genetikai jellemzőit, valamint az elterjedését. A magyar szöcskeegér fokozottan védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 1 millió forint, az IUCN listáján a veszélyeztetett fajok között szerepel.

A 2021-es tavaszi kutatóhetet, a hideg és csapadékos időjárási körülmények miatt a tervezettnél később, május közepén sikerült megvalósítanunk, bár az időjárás ekkor sem volt optimálisnak nevezhető. Még szerencse, hogy a kutatók a Batúz-tanya Természetvédelmi Kezelési Központ dolgozóinak vendégszeretetét élvezhették, és nem a szabad ég alatt, sátraikban ücsörögve kellett várniuk az esőzések végét. Ám egy kis égi áldás nem szeghette a lelkes csapat kedvét, így végül 5 helyszínen, több mint 250 leásott élvefogó csapdával folyt az állatok keresése. A már korábban is ismert három élőhelyfoltból kettőn, míg az újonnan próbált két területből az egyiken sikerült megfognunk az állatot. Ráadásul az új helyszínen rögtön két hím egyed is a csapdáinkba került. (A 3 átcsapdázott éjszaka alatt összesen 8 példányt sikerült fognunk.) Így hazánkban most már nem „csak” Mezőnagymihály, Mezőcsát, Tiszadorogma, Gelej és Szentistván lakosai mondhatják el, hogy a településeik közigazgatási határain belül előfordul ez a faj, hanem Mezőkeresztes polgárai is büszkélkedhetnek ennek a ritkaságnak a jelenlétével.

A csapdában összegömbölyödve pihenő szöcskeegér (Fotó: Balázsi Péter)

Érdekes, ám tavasszal megszokott jelenség, hogy ugyan nagyszámú élvefogó csapdát helyeztünk ki, ennek ellenére szöcskeegereken kívül alig találtunk bennük más állatot. Csak néhány fürge gyíkkal (Lacerta agilis), futrinkával, gyalogcincérrel és cickánnyal találkoztunk, az ősszel tömegesen fogott mezei pockok (Microtus arvalis) most egy egyeddel sem képviseltették magukat. Ez alapján az egyszeri kutató azt is gondolhatná, hogy a magyar szöcskeegér a terület domináns rágcsálófaja, pedig mi sem áll távolabb a valóságtól. További váratlan, egyszersmind kellemes meglepetés volt, hogy a potenciálisan szöcskeegeres területek felkeresése közben ráakadtunk a fokozottan védett debreceni torma (Armoracia macrocarpa) egy eddig ismeretlen, pusztai állományára is.

A szöcskeegér-kutatás mellékterméke: a fokozottan védett debreceni torma (Fotó: Balázsi Péter)

Ez a pár nap arra is kiváló volt, hogy a kutatásban résztvevők megoszthatták egymással a „sicistás” tapasztalataikat, benyomásaikat, elméleteiket, valamint egy nagyon érdekes és informatív előadást is meghallgathattak a borsodi-mezőségi szöcskeegér-populáció genetikai vizsgálatainak eredményeiről. A végkövetkeztetés a fajjal kapcsolatban az volt, hogy a vizsgálati eredmények alapján a populáció „állapota” nem a legjobb, ám közel sem tragikus, és továbbra is érdemes ilyen módon is figyelemmel kísérni az abban bekövetkező változásokat.

Csapdából kiszedett védett rovar, a barna gyalogcincér (Dorcadion fulvum) (Fotó: Péter Dávid)

A 2021. tavaszi szöcskeegér felmérések legaktívabb, csapdaásó résztvevői a következő személyek voltak: Balázsi Péter, Cserkész Tamás, Ferge Dávid, Kiss Csaba, Magos Gábor, Péter Dávid, Riezing Norbert, Seres Nándor, Sramkó Gábor, Szatmári Lajos és Szitta Tamás.


A szöcskeegér szabadon engedése (Videó: Balázsi Péter)

A magyar szöcskeegér kutatása és megőrzése a Bükki Emlőstani Kutatócsoport Egyesület, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, a Fővárosi Állat- és Növénykert, a Magyar Természettudományi Múzeum és a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. együttműködésében, az Európai Unió LIFE Programjának, a LIFE IP GRASSLAND-HU (LIFE17 IPE/HU/000018) projektnek a támogatásával valósul meg.

Magyar szöcskeegér (Fotó: Cserkész Tamás)

Index kép: Cserkész Tamás

A LIFE IP GRASSLAND-HU projekt célja a füves élőhelyek és az ezekhez kötődő fajok természetvédelmi helyzetének javítása és hosszú távú megőrzése. A LIFE IP GRASSLAND-HU (LIFE17 IPE/HU/000018) projekt az Európai Unió LIFE Programjának támogatásával valósul meg. További infó: http://www.grasslandlifeip.hu

Kapcsolódó

6 Höhlenbesichtigungen mit den Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark

6 Höhlenbesichtigungen mit den Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark

2023.04.19. 14:25
Marei Im Zeitraum vom 27. November bis zum 4. Dezember 2022 haben uns die beiden Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark besucht. Neben der Arbeit hatten wir aber auch die Gelegenheit, Höhlen zu besichtigen. Insgesamt beträgt die Zahl der bekannten Höhlen im Bükk-Gebirge fast 1200 und ist damit von besonderem Wert. Am 29. November 2022 hat uns unser Ansprechpartner im Geopark Balázs mit nach Lillafüred genommen, wo wir an einer Führung in der Anna-Höhle, einer Kalktuffsteinhöhle, teilgenommen haben. Vor dem Betreten sahen wir neben dem Eingang den Szinva-Wasserfall. Wie wir im Inneren feststellen konnten, sorgt dieser Wasserfall dafür, dass die sich an der Decke befindenden Baumwurzeln und Reste weiterer Pflanzen von Süßwasserkalkstein aus dem herunterfließenden Wasser bedeckt werden. Die Länge der Höhle beträgt 400 m. Anschließend ging es weiter zur St. Stephan-Höhle, die sich ebenfalls in Lillafüred befindet, aber mit 1514 m deutlich länger als die Anna-Höhle ist. Diese streng geschützte Höhle ist zudem eine Tropfsteinhöhle. Ein bestimmter Teil der Höhle ist für Besucher:innen selbst mit geführten Touren nicht betretbar. Aufgrund der besonders reinen Luft wird dieser Teil für Krankenhaus- und Therapie-Gruppen genutzt. Nachdem wir am 30. November 2022 zuerst Daten von Bäumen gesammelt hatten, die besonders wichtig für die Biodiversität sind, ist der Ranger Roland mit uns nach Cserépfalu gefahren. Von dort ging es für uns in die Szeleta-Höhle. Diese ist für Besucher:innen nach einem etwas anspruchsvolleren Anstieg zum Eingang frei zugänglich. Ihr besonderer Wert liegt in prähistorischen Funden, auf die Archäolog:innen bei Ausgrabungen gestoßen sind.
Tovább olvasom