Az ektomikorrhizás gombák a mérsékelt égövi erdők ökológiai és kulturális szempontból egyik legfontosabb gombái.
Nélkülözhetetlenek az erdei ökoszisztémák működése és megújulása szempontjából, mivel a legtöbb erdei fafaj, különösen a bükk, tölgy, nyír és fenyőfélék túléléséhez létfontosságúak az ektomikorrhizás gombákkal létesített gyökérkapcsolatok, amelyek a fák víz- és tápanyagfelvételét segítik. Ezen gombák közé tartoznak pl. a vargányák, rókagombák, galambgombák, tejelőgombák, galócák, susulykák, pókhálósgombák és még sok más nemzetség fajai, amelyekkel gyakran találkoznak az erdőt járó emberek.
A Dr. Geml József (ELKH-EKKE Lendület Környezeti Mikrobiom Kutatócsoport, Eszterházy Károly Katolikus Egyetem) és Sulyok József (Élővilágvédelmi Csoport, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság) által vezetett kutatás keretében, a Bükk-hegységben található erdőtársulásokból mintavételezett talajokból nyert DNS-adatok hazánkban példátlanul gazdag információt nyújtanak az erdei gombák sokféleségére, előfordulására és élőhely-preferenciáira vonatkozóan. A Bükk, geológiai és domborzati változatosságának köszönhetően, kiemelten magas biológiai diverzitással rendelkezik. A Frontiers in Microbiology szaklapban közölt, mindenki számára hozzáférhető tanulmány 58 ektomikorrhizás gombanemzetségbe tartozó 602 gombafaj 1463 genotípusának rendszertani besorolását és elterjedését teszi közzé a 11 erdőtársulást reprezentáló 62 mintavételi helyről származó talajminták alapján. A kutatók szerint a Bükkben ennél is több ektomikorrhizás gombafaj fordulhat elő, mivel a talajmintázás során elsősorban a gyakoribb fajokról kapnak adatokat. Ennek ellenére néhány ritka, védett faj is előkerült, mint pl. a pikkelyes tinóru.
Mivel még a gyakori fajok esetén is hiányosak az ökológiai ismereteink, a kutatás számos új eredményt közöl az egyes gombafajok előfordulásáról a különböző erdőtársulásokban. Sőt, a mért talaj- és környezeti paraméterek alapján, a kutatómunka eddig nem ismert összefüggéseket fedett fel a talaj és domborzati adottságok (pl. talaj kémhatása, tápanyag- és nedvességtartalma, valamint a lejtő kitettsége) és az egyes gombacsoportok fajgazdagsága és előfordulása között a bükki erdőkben. Ezen ismeretek segítenek abban, hogy a növénytársulásokhoz hasonlóan, a gombatársulásokat is jellemezhessük egy adott élőhelyen.
Összességében, az eredmények azt sugallják, hogy az erdei gombák érzékenyen reagálnak a helyi környezeti viszonyokra, ami lehetőséget kínál az élőhelyek természetes állapotának felmérésére és időszakos értékelésére. A közeljövőben a kutatók a rendelkezésre álló DNS-adatokból számos más, az erdei ökoszitémák számára ugyancsak fontos ökológiai csoportra, pl. növénypatogén, farontó és avarbontó gombákra vonatkozóan közölnek még tudományos ismereteket.
Szerző: Dr. Geml József, ELKH-EKKE Lendület Környezeti Mikrobiom Kutatócsoport, Eszterházy Károly Katolikus Egyetem
