Június végén a fokozottan védett szalakóta (Coracias garrulus) számára kihelyezett mesterséges fészekodúkat ellenőriztük a Bükkalján, Tard községhatárban.
Az egyik odú tetejét felnyitva meglepetten tapasztaltuk, hogy a pár napos fiókák és egy tojás mellett az egyik szülő is az odúban tartózkodik és jöttünkre sem repül el. Nagyon hamar kiderült, hogy nem jószántából teszi ezt, hanem azért, mert nem tud a költőodúból szabadulni!
Tavaly, a szalakóták költése előtt mezei verebek (Passer montanus) használták az odút. Fészekanyagként műanyag bálázózsineget is bőven hordtak be a száraz fűszálak és a béleléshez használt madártollak, valamint gyapjúfoszlányok mellett. A szalakóták által letaposott fészekanyagban található bálázózsineg tekeredett a fiókáit melengető madár jobb lábára, olyan szorosan, hogy képtelen volt elhagyni az odút. Gyorsan megszabadítottuk szorult helyzetéből, elvágva a zsinórt. A jobb csüdről csak alapos munkával tudtuk eltávolítani a műanyag szálakat. Madarunk érintett végtagja már kezdett elszíneződni, mert a zsineg teljesen bevágódva gátolta a keringést. Valószínűleg több napja az odú fogságában sínylődött (megjegyzendő, hogy a bálázózsinegek minden évben számos madárfaj sok egyedének sérülését és pusztulását okozzák! Melyeknek mi segíteni tudunk, vagy amelyeket egyáltalán megtalálunk, csak a jéghegy csúcsát jelentik.). Miután meggyőződtünk, hogy a madár tudja mozgatni a lábujjait, szabadon engedtük. Szerencsére probléma nélkül elrepült és távcsővel kísérve az útját láthattuk amint sikeresen landol egy kerítésoszlopon.
Érkezésünkkor egyébként a fogságba esett madár párja az odúból ugrott el. Biztos, hogy fiókái mellett pórul járt társát is folyamatosan ellátta élelemmel. Most, hogy kiszabadult, már ketten hordhatják a táplálékot az örökké éhes fiókák számára.
Felhívás: Nyilvános szalakóta gyűrűzés Tardon
