Rekordméretű rétisas fészek a Tisza-ártérben 2026.06.02. 11:00

Igazgatóságunk Dél-Borsodi Tájegységében már április első hetében elkezdődött a rétisas (Haliaeetus albicilla) fiókák gyűrűzése, ami május közepéig tartott. Ezzel elsősorban a fészkelő madarak költési sikerének a megállapítása a cél, melyet munkatársaink drón segítségével ellenőriznek.

A jól fejlett fióka 1 hét múlva már elhagyja a fészket (Fotó: Kovács Péter)

Amennyiben az ellenőrzés folyamán azt tapasztalják, hogy az utódok fejlettsége megfelelő gyűrűzésre és a fészekbe való feljutás is biztonságosan megoldható, a fiókák alumínium gyűrűt kapnak, melyről a számkód egy távcsővel megfelelő távolságból leolvasható.

Gyűrű felhelyezése (Fotó: Kovács Péter)

Az idei szezonban a Dél-Borsodi Tájegységben 9 fiókára került gyűrű, költésenként javarészt 2 fióka volt a jellemző. A gyűrűzés célja elsősorban a madarak vándorlási szokásainak és mozgáskörzetének a megismerése. Tájegységünkben több mint egy évtizede végezzük a rétisasok gyűrűzését, a gyűrűzött madarakat főként a Hortobágy térségében sikerült leolvasni, leginkább télen, amikor nagy csapatokban gyülekeznek különféle táplálkozóterületeken. A legtávolabbi egyed a Szlovákiai Terebes (Trebisov) községhatárban került elő, mely sajnos ott pusztult el áramütés következtében.

Rétisas fiókák hal táplálékmaradvánnyal (Fotó: Bereczky Attila)

Hazánk legnagyobb költő ragadozó madárfajának, a rétisasnak a tápláléka elsősorban elhullott, legyengült állatokból áll, de előszeretettel fog halat is, az erre utaló táplálékmaradvány minden fészekre jellemző volt. A hazai ragadozó madárfajok közül nemcsak hatalmas termetével emelkedik ki, hanem méretes fészkeivel is. Fészkelésre hatalmas fákat választ ki - melyek javarészt termetes, őshonos fafajok -, azokra 25-30 méteres magasságban építi meg átlagosan 1,5 méter átmérőjű és magasságú fészkét, amit erőteljes, vastag ágakból állít össze. A fészekre évről évre új ágak kerülnek, így a több éven, évtizeden keresztül épített fészek idővel hatalmas méreteket érhet el. A szakirodalmi adatok eddig 3 méter magasságú rétisas fészket tartottak a legnagyobbnak.

Maguknak a hatalmas fészkeknek a megközelítése is rendszerint rendkívüli alpintechnikai gyakorlatokat igényel, de a fészkekbe való felejutás sokszor nehezebb, mint felmászni a fészekig a fán.

A fészek, alatta pedig kollégánk mászás közben (Fotó: Barati Sándor)

Az idei rétisas fiókagyűrűzés során kollégáink megdöbbenve tapasztalták, hogy a Tisza-ártérben ellenőrzött egyik fészek milyen rendkívüli méretet ért el. Átmérője jelenleg a legszélesebb részen több mint 2 méter, magassága pedig eléri a 4,5-5 métert is! Az ilyen paraméterekkel rendelkező fészket az európai szakirodalom csak elméleti maximumként említi, hiszen ekkora súlyt a tartó fa ágai már nem bírnának el.

A rekordméretű rétisas fészek fiókái (Fotó: Bereczky Attila)

A rekordméretű fészekben a fiókák gyűrűzésére végül nem került sor, mivel megközelítésük jó eséllyel a fészek leborulásához vezetett volna, ennek a súlyos kockázatnak pedig kollégáink nem tették ki sem a fészket, sem annak lakóit.

Bereczky Attila
természetvédelmi őr

Kapcsolódó

2023/1 5. Butterfly studies

2023/1 5. Butterfly studies

2023.07.10. 15:54
Am heutigen Tage durfte ich zwei Ranger und einen aus Deutschland angereisten Forscher (juhuu) in ein Waldstück nahe Kerecsend begleiten. Der Forscher wollte die gefährdete Schmetterlingsart Maivogel (Euphydryas maturna) (Wikipedia-Link für die Interessierten: https://de.wikipedia.org/wiki/Maivogel ;) ) untersuchen, bzw. besser gesagt deren Raupen und Lebensraum.Der Maivogel kommt natürlicherweise in Ost- und Mitteleuropa vor, jedoch nur sehr lokal und die Populationen liegen weit verstreut. Leider ist er, wie so viele Arten, stark vom Aussterben bedroht (unter anderem aufgrund von Lebensraumverlust durch Forstwirtschaft und dem Einsatz von Insektiziden). In Deutschland gibt es beispielsweise nur noch vier verschiedene Populationen. In Ungarn gibt es noch eine etwas weitere Verbreitung (bei der letzten Zählung wurden etwa zwanzig Individuen festgestellt), unter anderem auf dem Gebiet des Bükk Nationalpark Direktorats in der Nähe der Kleinstadt Kerecsend. Aus diesem Grund ist der Forscher extra aus Deutschland angereist, um sich hier ein Bild der Lebensräume zu machen.Wir machten uns also auf die Suche nach den Raupen des Maivogels, welche für gewöhnlich an Eschen und Ligustern zu finden sind. Leider hat das Wetter mal wieder nicht mitgespielt (warum schneit es im April L ??) und die Raupen haben sich alle verkrochen, sodass nicht einmal der speziell darauf trainierte Artenspürhund die Raupen finden konnte.Alles in allem war es jedoch ein interessanter (wenn auch seeehr kalter) Nachmittag, bei dem ich wieder etwas Neues gelernt habe.Zum Abschluss haben wir uns noch bei einem Kaffee aufgewärmt und dann war es Zeit für den Feierabend!
Tovább olvasom