Nem csodát árul, csak természetes kozmetikumokat 2023.07.26. 15:55

Korábban is bemutattuk már a Bükki Nemzeti Parki Termék Védjeggyel rendelkező termelőinket, kézműveseinket, szállásainkat. Most ezt a hagyományt folytatjuk, hisz' aki a védjegyet magán viselő terméket emel le a polcról – azon túl, hogy hazavihet egy szeletet a régió ízeiből, zamatából, örökségéből, hagyományaiból – azt a jóleső érzést is magáénak tudhatja, hogy választásával közvetetten a természeti értékek fenntartásához járult hozzá.


Nem túlzás azt mondani, hogy az idén, Balatonfüreden megrendezett Nemzeti Parkok Hete rendezvényen csodájára jártak a Igazgatóságunk pavilonjának, ahol Kiss Ágnes Napsugárnak, a Bükki Napsugár termékek megalkotójának volt lehetősége megismertetnie természetes kozmetikumait a nagyközönséggel.

Kiss Ágnes Napsugár a hagyományok és a természet szeretetében és tiszteletében nőtt fel. Ősei sok-sok dolgot maguk készítettek az otthonukban családjuk számára. Ilyen volt a szappanfőzés, de maguk állítottak elő kenőcsöket is, amit nemcsak bőrük ápolására, de gyógyítására is használtak.

– Dédnagymamám tudása már gyermekkoromban is elvarázsolt. A gyógynövények ismeretét és szeretetét pedig nagymamámnak köszönhetem. Tőlük tanultam a természet megóvásának, szeretetének fontosságát – vallja.

Ágnes régóta dolgozik kozmetikusként, vendégeinek egyénre szabottan készít masszázs-krémeket, arcpakolásokat, ötvözi a tradicionális és az innovatív megoldásokat. Hivatalosan fitokozmetikus és termékfejlesztő, de tanult természetgyógyászatot is.

Bükkszentkereszten, a Napsugár utcában él családjával – innen az elnevezés is –, itt található a hivatalos engedéllyel rendelkező házi, kozmetikumkészítő műhelye is, ami lassan 10 éves lesz. Termékeiben a természet adományait használja, azokat kizárólag természetes alapanyagokból készíti el. Mint meséli: nem gondolta volna, hogy így megváltozik az élete azzal, hogy Bükkszentkeresztre költöznek.

– Az első szappanjaimat, krémeimet idegenkedve fogadták az emberek. Én mégis megszállottként készítettem őket, így volt belőlük rengeteg. Ezeket szétosztottam, de nagyon elkeseredtem, hogy nem volt sikere a termékeimnek. Ettől a kudarctól, bevallom, alábbhagyott a lelkesedésem – emlékszik vissza Ági erre a nehezebb időszakra.

– Egy idő után azonban elkezdtek megkeresni, akik korábban kaptak a termékekből, hogy vinnének még. Lelkendeztek, hogy rengeteget változott a bőrük, amióta ezeket használják. Végül annyi biztatást kaptam az én drága vendégeimtől, barátaimtól, és nem utolsó sorban a családomtól, hogy belevágtam és elkészült az én kis műhelyem – idézi fel.

Több Bükki Napsugár termék büszkélkedhet Bükki Nemzeti Park Védjeggyel. Webáruházában megtalálhatóak a termékekhez készült, mindenki számára érthető leírások is. Ágnes mottója: „Nem csodát árulok termékeimmel, hanem hazai, természetes kozmetikumokat.”

– A motivációt a kozmetikus vénám, a tanulni vágyás, a kreativitás és a természet közelsége, gyógynövények alapos megismerése, használata, szeretete adta. Ez a mai napig feltölt, energiával telve alkotom meg termékeimet – mondta. S, hogy milyen termékekről is van szó? Tisztálkodó kozmetikumok, szappanok, tusfürdők, mosakodó vajak, samponok, hajbalzsamok, testápoló, kézápoló krémek, testvajak; arckrémek, arcpakolások, arc elixírek találhatóak a palettán.

– Termékeim kizárólag gyógynövényekből, bio, növényi kivonatokból, ecocer minőségű olajokkal, vajakkal készülnek és természetesen a saját gyógynövényeinket is felhasználjuk – részletezte Ágnes, aki a Bükki Nemzeti Park védjegyet először 2019-ben kapta meg, majd 2022-ben ismét.

– A védjegy számomra nagyon megtisztelő, nagyon sok lehetőséget, kapcsolatot hozott számomra. Örülök, hogy egy ilyen kezdeményezésnek részese lehetek. Úgy érzem, hogy a védjegy viselése a vásárlóknak hitelességet, megbízhatóságot ad, és hálás vagyok, mert a BNPI segítségével a termékeim országos ismertségre tettek szert – összegezte Kiss Ágnes Napsugár.



Kapcsolódó

Cserépfalu - Mész-tető földvár tanösvény

Cserépfalu - Mész-tető földvár tanösvény

2022.09.01. 09:59
A Bükk történelmi múltjának fontos emlékei a várak, vármaradványok. Nemcsak a jelentős falmaradványokkal rendelkező vagy majdnem ép kővárak, hanem a sáncokkal, árkokkal határolt "földvárak" is. Korábban kevesen tulajdonítottak védelmi jelleget a sáncoknak, töltésgyűrűkkel övezett építményeknek, azokat sok esetben "pogány" áldozóhelyeknek vélték és a hunoknak, avaroknak tulajdonították létrehozásukat. A közelmúltban lezajlott kutatások azonban tisztázták a "földvárak" korát, rendeltetését - ma már az őskori és középkori sáncvárak nagy részét is el tudjuk különíteni egymástól. A Bükk-vidéken, a Kárpát-medence más tájaihoz hasonlóan, az őskorban több népcsoport épített erődített telepeket, várakat. Az őskori erődítések első klasszikus korszaka a korai és középső bronzkor volt. A kora bronzkori hatvani kultúra (Kr. e. 2000 - 1750) és a középső bronzkori füzesabonyi kultúra (ie. 1750 - 1350) lakossága leginkább a hegység peremén, a dombvidéken telepedett le. A rájuk jellemző típus a nagyobb kiterjedésű "nyílt telep" melletti kis vár (0,02-0,08 ha). A többnyire csak árokkal körülvett védett terület a vezető rétegé lehetett: valószínűen egyaránt szolgálta a saját népüktől való elkülönülést, illetve a szomszédos népek, távolabbi kultúrák ellenséges népei elleni védelmet. A bronzkor első feléből származó földvárak a Bükk déli peremén a maklári Baglyas, a novaji Földvár, a tardi Tatár-domb. Az őskori erődített telepek második nagy korszaka a késő bronzkorban kezdődött. A Kyjatice-kultúra (Kr.e. 12. századtól 8-7. századig, a "preszkíták" betöréséig) sánccal, árokkal, meredek hegyoldalakkal határolt telepei nagy kiterjedésűek és igazán impozáns megjelenésűek és főleg a hegység belsejében, nagy relatív magasságú hegytetőkön lelhetők fel. A Bükk kyjatice-i típusú földvárcsoportjának minden egyes tagját érdemes felkeresni, a háromezer éves erődített települések bejárása önmagában is különleges élményt nyújt, sáncaikról pedig szép kilátás tárul szemünk elé. A hegység késő bronzkori erődített telepei a következők: Szilvásvárad és Bélapátfalva határán a Kelemen széke (Töröksánc), Dédestapolcsány határában a Verepce-tető, a Miskolctapolca mellett a Vár-hegy, Bükkszentlászló felett a Nagysánc, Sálytól északra a Latorvár-tető, Cserépfalu határában a Mész-tető, Felsőtárkány fölött a Vár-hegy. Mivel a bükki sáncok építését a Kr. e. 8. század idejére (a Hallstatt B2 periódus végére, a Hallstatt B3periódusra) datálják a régészek, ezért legújabban a preszkíta (mezőcsáti csoport) bevándorlási hullámokhoz kötik az erődítések elkészítését. Csakhogy ennek a vélekedésnek is ellentmond, hogy földvárainkban a keleti eredetű tárgyak is nagy számban jelen vannak, ami itt is a békés kereskedelmet valószínűsíti. Sőt a kiétei lakosság hegyekben történő továbbélése még akkor is jól dokumentálható, amikor a síkvidéket a mezőcsáti kultúra népe birtokolta. A kiéteiek és a preszkíták békés viszonyát mutatják a Szabó János Győző által a Tarna völgyében (Sirok - Akasztómály: nem messze a szajlai kiétei temetőtől) feltárt mezőcsáti típusú sírok, valamint a szilvásváradi Töröksánctól északnyugatra (az Eger felől Szilvásváradra bevezető műút és vasút kereszteződése mellett) Párducz Mihály által szkíta korinak meghatározott (Ha C periódusra datált), de inkább preszkíta temetőrészlet is. A késő bronzkori erődített telepek, várak jellegzetességeinek legjobb összefoglalását Nováki Gyula adta: "Valamennyi nagy relatív magasságú és nagy kiterjedésű hegy tetején fekszik. A sánccal, árokkal vagy hegyperemmel körülhatárolt telepek mérete az előzőkének a sokszorosa. Hosszuk 400 és 2000 méter, területük pedig a "kisebbeknél" 1,33 - 16,9 ha között változik, Szilvásvárad - Töröksánc azonban már 71,6 ha, Dédestapolcsány Verepce-tető pedig 123 ha területet foglal magába. A korai és középső bronzkorral szemben a késő bronzkorban igen nagy kiterjedésű telepeket találunk, mégis mindig osztatlanok. Nem találunk azokon belül elkülönülő részt, amit esetleg a vezetőréteg lakóhelyének tekinthetnénk. A telepek belsejében eddig végzett ásatások az óriási területekhez képest elenyészőek, ezért kellően alátámasztott következtetésekre nincs lehetőség. A többi kutatóval összhangban, mindössze annyit tételezhetünk fel, hogy a magas fekvésű, erődített telepek lakói között lehetett a vezetőréteg is, amely a környék kisebb települései felett is uralkodott. E nagy várak azonban nemcsak az ott élők, hanem az egész környék lakóinak a védelmét is szolgálták szükség esetén, igazi nagy népvárak voltak. Földváraink egymástól alig pár kilométerre, a Bükk hegység peremét szinte körülveszik. Az eddigi megállapítások szerint egy kultúrán belül, azonos időben lakták valamennyit. Ilyen közelségben nyilván szövetségesei voltak egymásnak. Úgy tűnik tehát, hogy a szomszédaikkal békés viszonyt ápoló, egymással szövetségben lévő kiétei csoportok nagy relatív magasságban és nehezen megközelíthető helyeken fekvő sáncvárainak rendeltetésével kapcsolatban nemcsak a hadászati védekezést, de az egyéb stratégiai szempontokat (kereskedelmi utak ellenőrzése, birtokközpont) is kizárhatjuk! Cserépfalutól észak-északkeletre kb. 2 km-re emelkedő Mész-tető a Bükkaljához tartozik, de közel van a Déli-Bükkhöz, a Hór-patak völgymedencéjéhez. Az itt található földvárat a késő bronzkorban (ie. 1100-800) építettek, ahogy már írtuk, a hegyvidék peremén épült várláncolat (bükkaranyosi földvár, kisgyőri Hársas és Majorvár, sályi Latorvár stb.) tagjának tekinthető. A földvár a dombtető északnyugat felé kinyúló platóját foglalja el. Északkeleti, legmagasabban lévő szélét keskeny, meredek oldalú, sziklás gerinc határolja. A délnyugat felé lejtő szélén az erődítés vonala bizonytalan. A délkelet felé folytatódó lankás hegyoldal felől jól kivehető egyenes sánc védte a telepet. A sáncon és körülötte Korek József 1960-ban végzett rövid ásatást, amely során a sánc külső (keleti) aljában keskeny V alakú árok bontakozott ki. Az előkerült kerámia leletek alapján a késő bronzkorba és a kora vaskorba datálták a telep korát. A sánccal védett terület háromszög alakú, nyugati és keleti oldala természetes meredély, déli oldalát markáns sánc határolja. A délkelet felé folytatódó lankás hegyoldal felől mára már erősen lepusztult egyenes sánc védte a telepet. A 230 m hosszú, 10-15 m széles, jelenleg 1-1,5 m magas sánc által lezárt tér közepe erősen bemélyed, amfiteátrumszerű. Az erődítést a régészeti kutatás a Kyjatice kultúrába sorolja az előkerült cseréptöredékek alapján. A késő bronzkori – kora vaskori megtelepedés nyomai a sáncon kívül, a lankás hegyoldalban is megtalálhatók.
Tovább olvasom