Ne csókolgasd, ne simogasd! 2021.04.18. 16:22

Persze épeszű ember nem csókolja meg a békát, a szalamandrát pedig még annyira sem, hogy is jut ilyesmi valakinek az eszébe?

Ugyan ott van a népmesei motívum, lásd bánatos-magányos királylány, rusnya béka, csók csattan és ím a világszép királyfi karjában a bánatos királylány.

Azonban elvonatkoztatva ettől a mesebeli jelenettől, mégiscsak komoly veszélyt jelenthetünk a tavaszi tavacskák, tócsák, holtágak kétéltűire, méghozzá pont azzal, hogy kézbe vesszük őket, vagy épp ujjunk közül siklatjuk vissza a vízbe, miután közelről megcsodáltuk formáját, színét. Mert bármilyen óvatosan, szeretettel zárjuk tenyerünkbe a malachitzöld ékszerként csillogó levelibékát, vagy a lassan somfordáló, szurokfekete alapon narancssárga-pöttyös foltos szalamandrát, ezzel az egy mozdulattal önkéntelenül is, akár lassú kínhalálukat okozhatjuk. Persze az ilyen esetekben mi csak közvetítői lehetünk a „kétéltűgyilkos gombáknak”, amelyek a kétéltűek vékony bőrén megtapadva fokozatosan megbetegíthetik őket, végül pusztulást hozva rájuk.

A foltos szalamandrára és a többi farkos, illetve farkatlan kétéltű fajra leselkedő legfőbb veszélyt világszerte az egyre több élőhelyen megjelenő rajzóspórás gombafajok (kitridgomba - Batrachochytrium dendrobatidis, szalamandraevő kitridgomba - B. salamandrivorans) jelentik. Ezek a Délkelet-Ázsiából származó bőrgombák a kétéltűek globális és többnyire illegális kereskedelmén keresztül jutottak el a világ különböző részeire, így Európába is.

A kitridgombát (amely farkos és farkatlan kétéltűeket egyaránt támad) az 1990-es évek végén fedezték fel, és a világ egészen távoli helyein okozott már tömeges kétéltű elhullásokat, és sajnos, eddig mintegy 90 faj kihalását is a számlájára írhatjuk. Ezt a gombafajt hazánkban is megtalálták több tájegységben, de hozzá köthető állománycsökkenést még nem tudtak kimutatni.

A csak farkos kétéltűeken élősködő szalamandraevő kitridgombát a 2010-es évek elején, Nyugat-Európában fedezték fel. Feltételezések szerint, a díszállatként tartott kínai tűzhasú gőtével (Cynops orientalis) hurcolták be kontinensünkre, aztán szépen kikerült a természetes vizekbe és onnantól nem volt megállás, elképesztő pusztulás szegélyezte a terjedése útját. Itt az állatok testfelületén elszaporodva súlyos fekélyeket okoz, a bőr erőltetett hámlását indítja meg és végül szegény állat rövid időn belüli elhullását okozhatja. Ez olyan mértékű veszélyforrás, hogy Nyugat-Európában már több terület foltos szalamandra állományának írmagja sem maradt, az utolsó szálig kipusztult. Hazánk ebből a szempontból még ideig-óráig szerencsésnek mondhatja magát, mert a szalamadragyilkos gomba eddig még nem került elő régiónkból. Azonban ahogy mondani szokás: az ördög, pontosabban az éghajlatváltozással egyre nagyobb európai területeket meghódító szalamandragyilkos bőrgomba nem alszik.

Mit tehetünk azért, hogy legalább ettől a katasztrófától megóvjuk kétéltűinket? Egyrészt a kórokozó terjedésének megállítása érdekében Magyarországon 2017 júliusa óta tilos a szalamandrafélék (Salamandridae) és a szögletesfogsorú-gőtefélék (Hynobiidae) bármely fajának, valamint a koreai hasadékszalamandrának (Karsenia koreana) a forgalmazása, tartása és tenyésztése. Másrészt, és ez még inkább személyes felelősségünk is az ügyben, hogy egy-egy tavaszi, nyári kirándulásunk során, bármennyire is csábító ötletnek tűnik, de semmiképpen ne fogjuk meg a szalamandrákat, gőtéket és a békákat. Ha sorozatosan, kézfertőtlenítés nélkül veszünk kézbe több kétéltű példányt, akkor egyik helyről a másikra, az egyik állatról a másik állatra akaratlanul is átvihetjük a gomba spóráit. Rejtő Jenő szavait kicsit kifordítva, azt mondhatjuk, hogy „Nem állíthatunk minden szalamandragyilkos gombaspóra mellé egy természetvédelmi őrt!”. És persze a kitridgomba fertőzéstől függetlenül is ne feledjük, hogy hazánkban minden kétéltű- és hüllőfaj jogi oltalom alatt áll!

Szemléletesen mutatja be fenti témát a Vadonleső Program e célra összeállított videója:


A szalamandraevő kitridgomba okozta fertőzésről letölthető és nyomtatható leporelló a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület oldalán található.

Bakó Botond
gerinces-zoológiai szakreferens
Harmos Krisztián
Harmos Krisztián
tájegységvezető

Kapcsolódó

2023/1 5. Butterfly studies

2023/1 5. Butterfly studies

2023.07.10. 15:54
Am heutigen Tage durfte ich zwei Ranger und einen aus Deutschland angereisten Forscher (juhuu) in ein Waldstück nahe Kerecsend begleiten. Der Forscher wollte die gefährdete Schmetterlingsart Maivogel (Euphydryas maturna) (Wikipedia-Link für die Interessierten: https://de.wikipedia.org/wiki/Maivogel ;) ) untersuchen, bzw. besser gesagt deren Raupen und Lebensraum.Der Maivogel kommt natürlicherweise in Ost- und Mitteleuropa vor, jedoch nur sehr lokal und die Populationen liegen weit verstreut. Leider ist er, wie so viele Arten, stark vom Aussterben bedroht (unter anderem aufgrund von Lebensraumverlust durch Forstwirtschaft und dem Einsatz von Insektiziden). In Deutschland gibt es beispielsweise nur noch vier verschiedene Populationen. In Ungarn gibt es noch eine etwas weitere Verbreitung (bei der letzten Zählung wurden etwa zwanzig Individuen festgestellt), unter anderem auf dem Gebiet des Bükk Nationalpark Direktorats in der Nähe der Kleinstadt Kerecsend. Aus diesem Grund ist der Forscher extra aus Deutschland angereist, um sich hier ein Bild der Lebensräume zu machen.Wir machten uns also auf die Suche nach den Raupen des Maivogels, welche für gewöhnlich an Eschen und Ligustern zu finden sind. Leider hat das Wetter mal wieder nicht mitgespielt (warum schneit es im April L ??) und die Raupen haben sich alle verkrochen, sodass nicht einmal der speziell darauf trainierte Artenspürhund die Raupen finden konnte.Alles in allem war es jedoch ein interessanter (wenn auch seeehr kalter) Nachmittag, bei dem ich wieder etwas Neues gelernt habe.Zum Abschluss haben wir uns noch bei einem Kaffee aufgewärmt und dann war es Zeit für den Feierabend!
Tovább olvasom