Globálisan veszélyeztetett vadludak a Zagyva-völgyben 2022.11.10. 15:15

November elején három példány vörösnyakú ludat (Branta ruficollis) sikerült észlelnünk Hatvan térségében, a régi cukorgyári ülepítőtavak, újabb nevén a Kincsem-tó környékén.

Körülbelül 150 példány nagy lilik (Anser albifrons) társaságában, szántóföldi táplálkozás közben sikerült megfigyelni őket. Ennek a rendkívül attraktív vadlúdfajnak a feltűnése a Zagyva-völgy felső szakaszán igazi különlegesség, korábban még nem is volt rá példa! Ennek oka, hogy a térségben nincsenek alkalmas vadlúd-élőhelyek. Bár megfelelő táplálkozóhelyek még akadnak, a vadludak számára azonban az is fontos, hogy viszonylag nagy kiterjedésű, háborítatlan vízfelület legyen a közelben, ahol biztonságosan tudnak inni és aludni. A valaha volt cukorgyári ülepítőtavak ma már helyi védettséget élveznek, így nyugalmas pihenőhelyül szolgálnak a vonuló vízimadaraknak. Kis kiterjedésük miatt azonban csak ritkán jelennek meg itt vadludak, és általában csak az országosan is gyakori fajok tűnnek fel, így főként nagy lilik (Anser albifrons) és nyári lúd (Anser anser). A mostani különleges vendégek mellett az idei évben már az is meglepetést okozott a területen, hogy az országosan igen megritkult tundralúd (Anser serrirostris) két példánya is megpihent a tavakon.

Tundraludak a Kincsem-tavon (nagy lilikek és nyári ludak társaságában)

A vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) megjelenése nem véletlen keltette fel érdeklődésünket. Globálisan veszélyeztetett fajról van szó, világállománya mindössze 18-19 000 párra tehető. A szibériai tundrákon fészkel, a telet főként a Kaszpi-tenger és a Fekete-tenger mellékén tölti. Az utóbbi években megfigyelhető a vonulási útvonaluk nyugatabbra tolódása csakúgy, mint több más vadlúdfaj esetében is. Ennek köszönhetően egyre nagyobb számban érkeznek télire a Kárpát-medencébe vörösnyakú ludak, és így a faj védelme szempontjából a magyarországi szakemberekre is nagyobb felelősség hárul. Világállománya sajnos csökkenő trendet mutat, mely mögött több tényező is áll, így a vadászat, a mezőgazdaság átalakulása, az élőhelyek megszüntetése.

Röptében sokszor nehéz kiszúrni a vörösnyakú ludat a nagy lilikek csapatában

Mostani megfigyelésünk rámutatott arra, hogy a klasszikus vadlúd élőhelyeken (Hortobágy, Kiskunság stb.) kívül már az egészen kis vizes élőhelyeken is feltűnhetnek vörösnyakú ludak. Akár egy kisebb létszámú nagy lilik csapatba is könnyen vegyülhetnek e fokozottan védett faj egyedei. Ezek az adatok a faj hazai védelme szempontjából is fontosak lehetnek, rávilágítanak arra, hogy már nem csak a tradicionális előfordulási helyein kell odafigyelni rájuk. A vadászok figyelmét ezúton is szeretnénk felhívni, hogy a vadlúdvadászatok során alaposan tanulmányozzák a vadászható nagy lilikek csapatát, hogy a védett vörösnyakú társaik ne kerüljenek terítékre.

A Kincsem-tó közelében táplálkozó vörösnyakú ludak

Kapcsolódó

2023/1 5. Butterfly studies

2023/1 5. Butterfly studies

2023.07.10. 15:54
Am heutigen Tage durfte ich zwei Ranger und einen aus Deutschland angereisten Forscher (juhuu) in ein Waldstück nahe Kerecsend begleiten. Der Forscher wollte die gefährdete Schmetterlingsart Maivogel (Euphydryas maturna) (Wikipedia-Link für die Interessierten: https://de.wikipedia.org/wiki/Maivogel ;) ) untersuchen, bzw. besser gesagt deren Raupen und Lebensraum.Der Maivogel kommt natürlicherweise in Ost- und Mitteleuropa vor, jedoch nur sehr lokal und die Populationen liegen weit verstreut. Leider ist er, wie so viele Arten, stark vom Aussterben bedroht (unter anderem aufgrund von Lebensraumverlust durch Forstwirtschaft und dem Einsatz von Insektiziden). In Deutschland gibt es beispielsweise nur noch vier verschiedene Populationen. In Ungarn gibt es noch eine etwas weitere Verbreitung (bei der letzten Zählung wurden etwa zwanzig Individuen festgestellt), unter anderem auf dem Gebiet des Bükk Nationalpark Direktorats in der Nähe der Kleinstadt Kerecsend. Aus diesem Grund ist der Forscher extra aus Deutschland angereist, um sich hier ein Bild der Lebensräume zu machen.Wir machten uns also auf die Suche nach den Raupen des Maivogels, welche für gewöhnlich an Eschen und Ligustern zu finden sind. Leider hat das Wetter mal wieder nicht mitgespielt (warum schneit es im April L ??) und die Raupen haben sich alle verkrochen, sodass nicht einmal der speziell darauf trainierte Artenspürhund die Raupen finden konnte.Alles in allem war es jedoch ein interessanter (wenn auch seeehr kalter) Nachmittag, bei dem ich wieder etwas Neues gelernt habe.Zum Abschluss haben wir uns noch bei einem Kaffee aufgewärmt und dann war es Zeit für den Feierabend!
Tovább olvasom