Finnországban gyűrűzött vörös vércsére bukkantak 2020.05.12. 15:43

A vörös vércse -Falco tinnunculus Linnaeus 1785- Európában a legelterjedtebb és az egyik leggyakoribb ragadozómadár.

Európa valamennyi országában, a zárt erdők kivételével, minden élőhelytípusban megtalálja életfeltételeit. Elterjedési területének északi és keleti részén jellemző a vonulás, míg a többi területen elsősorban a fiatalok vonulnak, kóborolnak. Magyarországon az állomány nagyobb része délre vonul, de mindig akadnak idősebb példányok, akik maradnak. Tavasszal, márciusban térnek vissza költőhelyeikre.

A vonulás a legveszélyesebb időszak egy madár életében. Fiatalon főleg ki vannak téve, a tapasztalatlanságuknál fogva, időjárási viszontagságoknak, táplálékhiánynak, fajtársak és egyéb agresszívabb fajok vegzálásának, valamint az emberi tevékenység okozta veszélyeknek. Rövid távon, még mindig kevesebb az ilyen veszélyforrás és európai környezetben az aktuális jogi védelmeknek köszönhetően a vadászat talán nem, míg az elektromos vezetékhálózat kevésbé ér el olyan tömeges pusztításokat, mint ezt az afrikai kontinensen inkább tapasztalhatjuk.


Szűkebb hazánk, dél-heves madárvilága, a terület mozaikosságának köszönhetően nagyon változatos. A mezőgazdasági kultúrtájban gyepek, fasorok, kisebb erdőfoltok, vízfolyások-vízállások színesítik a képet, ami gazdag táplálékkínálatával csábítja az „átutazókat” és a költeni szándékozó madarakat egyaránt. Ragadozó madarak közül a vörös vércse az egyik legáltalánosabb és mindenki által is jól ismert faj. Jelentős költőállomány található a területen, akik nagyon kényelmes módon mások által épített fészkekben nevelik fiókáikat. Ahol ők megtalálják a számításaikat ott szinte bármiben leköltenek, legyen az szarkák, varjak, ölyvek, hollók által épített fészek. Az ember által épített környezetet sem vetik meg, legyen az városi környezet, tanya vagy épp gyár-magtár épülete. Előszeretettel költ mesterséges költőládákban is, a számukra kihelyezett vércseládákat a szakemberek elsősorban olyan területekre helyezik ki, ahol nem áll rendelkezésre egyéb költésre alkalmas fészek.

Nagyfüged határában intenzív mezőgazdálkodást tapasztal az ember, hatalmas egybeművelt területekkel, kevés vad számára is alkalmas búvóhellyel, fasorral, cserjésekkel. A megmaradt fákon kihelyezésre kerültek vércsék, baglyok, szalakóták számára költésre alkalmas mesterséges odúk, ládák lehetőséget teremtve, ezen fajoknak a terület kolonizálására. A terület része a Hevesi-sík Natura 2000 madárvédelmi területnek, így a természetvédelmi kezelő (BNPI) fontos feladata a kijelölésül szolgáló védett fajok helyzetének erősítése, állományuk stabilizálása.

Áprilisban, ezen költőládák ellenőrzése folyamán a természetvédelmi őrszolgálat az egyik vörös vércsék által már jól ismert és használt láda alatt egy elpusztult példányt talált. A madár lábán gyűrű volt, így a standard eljárásnak megfelelően az országos madárgyűrűzési központtal vettük fel a kapcsolatot. Itt gyűlnek össze az országos gyűrűzési adatok és itt kerülnek értesítésre is a külföldi gyűrűzési központok. Az értesítést követően most kaptuk vissza az adatokat a megtalált madárral kapcsolatban.

A fiatal madarat 2018.06.23-án gyűrűzték Liperi település közelében Finnországban fiókaként és 2020. április 6-án került kézre Nagyfüged határában. Ez 1757 km-es távolságot jelent, 1 év 9 hónap és 23 nap távlatában. Az elpusztulás oka ismeretlen.

A Magyar Madárvonulási Atlasz alapján Finnországból kerül kézre a második legtöbb példányszámban vörös vércse -14 pld.-, ami bizonyíthatja, hogy a tőlünk északabbra élő állomány a Kárpát-medencén keresztül vonul dél felé, valamint egy részük csak idáig vonul. A finnországi madarakat szinte kivétel nélkül fiókaként jelölték.

A természetvédelmi őrszolgálat elkötelezett a természeti értékek megőrzése iránt, védelme és bemutatása elsődleges a szerepkörében. Legyen az ritka és fokozottan védett, páratlanul szép Boldogasszony papucsa vagy egy „teljesen átlagos, hétköznapi” madár, mint a vörös vércse, mindennek és mindenkinek megvan a helye és szerepe a természeti értéktárban.

Óvjuk, védjük környezetünket!

Kapcsolódó

2022/1. - 3. Fieldwork in the national park

2022/1. - 3. Fieldwork in the national park

2022.08.23. 15:27
Bastardindigo Sträucher und eine Tonne Fledermauskot[21.03.2022-26.03.2022]Es gab bereits und wird noch viele Tage geben, an denen wir im Büro sitzen und Recherche Arbeit zu unterschiedlichen Themen leisten, Zusammenfassungen und Übersichten erstellen oder auch mal Buchausschnitte einscannen. Jedoch wollen wir unsere Blogeinträge besonders den Aktivitäten draußen widmen. Somit waren wir in der letzten Woche unter anderem in der Nähe von Tiszabábolna. Hier mussten Bastardindigo Sträucher (Amorpha fruticosa) in einem sumpfigen Gebiet abgesägt, zum Rand des Sumpfgebietes und von dort über eine Grasfläche zu einer Häckselmaschine transportiert werden. Bei diesen Sträuchern handelt es sich auch dieses Mal um eine invasive Art. Diese kommt aus China und verbreitet sich aggressiv und sehr schnell. Somit verschlechtert sich die Qualität des Ökosystems und einheimische Pflanzen werden verdrängt.An einem anderen Tag waren wir in der reformierten Kirche von Bánhorváti um diese von Fledermauskot zu befreien. Im Gebälk der Kirche leben circa dreihundert Fledermäuse, unter anderem kleine Hufeisennasen und große Mausohren. Da der Nationalpark sich dafür einsetzt, dass diese Tiere weiterhin den Lebensraum in der Kirche nutzen können, sind sie auch für die Beseitigung des Kots zuständig. Es sind verschiedene Gebäude, wo dies gemacht werden muss und findet so ungefähr in einem drei Jahres Abstand statt. In dieser Zeit hat sich ca. eine Tonne an Kot gesammelt, die wir in Säcke schippten und die steilen Treppen vom Dachboden heruntertragen mussten. Nach mehreren Stunden harter Arbeit und ca. 80 Säcken mit Kot waren wir endlich fertig und ziemlich erschöpft. Am Samstag war ein normaler Arbeitstag, da dieser freie Tag auf den 14. März verlegt wurde, um ein verlängertes Wochenende zu ermöglichen. Diesen verbrachten wir erneut mit dem Sammeln von Müll.
Tovább olvasom