Farkasok itt is, ott is, de hol is?

Mátranovákon a hét elején egy sérült szarvas „tért be” egy lakóház kertjébe, ahol nagy mennyiségű vér maradt utána, a vadásztársaság pedig vadkereső kutyás segítséggel találta meg az akkorra már elpusztult vadat. A tetemnek a hátsó két combjából nagy mennyiségű húst harapott ki a zsákmányoló ragadozó.

A megkésett értesítést követően a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrszolgálata és szakemberei haladéktalanul genetikai mintát vettek a szarvas sebfelszíni részeiből. Nem ez az első eset, amikor feltételezések szerint farkasok támadtak kérődzőkre Mátranovákon. Az elmúlt évben egy gazdálkodó is jelezte Igazgatóságunknak, hogy feltételezése szerint a farkasok több juhot is elpusztítottak, illetve megsebeztek.

Szarvastetem Mátranovák határában 2022. február 14-én Fotó: Papp Ferenc

A csülkös vadak és egyéb nagytestű emlősállatok urbanizációja, a lakóterületekre való behúzódása jól ismert folyamat világszerte, ez alól hazánk sem kivétel. A vadállatok ugyanis folyamatosan alkalmazkodnak az ember által teremtett feltételekhez (pl. vadászat, gazdálkodás, területhasználat, helyi táplálékforrások). Nógrád megyében is évtizedek óta ismert jelenség a vadfajok megjelenése belterületen. Nemcsak falvakban, de a megyeszékhely számos utcájában, kertjében felbukkannak időnként vaddisznók, rókák, őzek vagy éppen gímszarvasok.

Ezek az állatok ugyanis elsősorban nem búvóhelyként, hanem táplálkozóterületként tekintenek ezekre a területekre. Nyilvánvaló tény, és ezt az Országos Vadgazdálkodási Adattár adatai is alátámasztják, hogy a hazai nagyvadállomány az elmúlt évtizedek során megsokszorozódott, így például táplálékkeresés kapcsán egyre gyakrabban jelennek meg a települések határain belül, nem csupán a peremi részeken, de akár a belterületeken, településközpontokban is. Ezt a folyamatot a vadak, gyakran jóindulatú szándékos etetése tovább fokozhatja.

A Mátranovákhoz tartozó Mátracserpuszta közelében történt eset hajnal fél négy körül zajlott le. Igazgatóságunk munkatársait azonban csak kora délután, két óra körül értesítette a helyi vadásztársaság munkatársa. Kollégáink az eset kapcsán egy órán belül a helyszínre érkeztek. Tekintettel, hogy a trófeát addigra már leválasztották a tetemről, így a mintavétel teljessége jelentős mértében sérült. A szarvast megsebesítő ragadozó faji azonosítása céljából munkatársaink a tetemrészen található sebfelszínekből gyűjtöttek genetikai mintákat. Munkatársaink e vizsgálatokat az objektív tények tárgyilagos értékelése érdekében végezték. Igazgatóságunk az üggyel kapcsolatban a genetikai minták feldolgozása, annak eredményei megismeréséig, előzetes találgatásokba nem bocsátkozik.

A leválasztott trófea Fotó: Papp Ferenc

A területen egyébként gyakran megfigyelnek farkasokat is, ezt a nyomok, valamint az Igazgatóság által kihelyezett és működtetett kameracsapda felvételek is igazolják. A nagyragadozók territóriumai a magyar-szlovák határ mindkét oldalára kiterjednek, a határon rendszeresen átjárnak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy valamennyi nagyvadat vagy háziállatot érő ragadozótámadásért a farkasok a felelősek. A kóborkutyák, illetve házaktól rendszeresen kijáró kutyák ezen a környéken is sokkal gyakoribbak, mint a farkasok, és közismert, hogy ezek a háziasított „ragadozók” is elbírnak akár egy felnőtt gímszarvassal is.

Információink szerint alig két héttel ezelőtt ugyanezt a szarvasbikát a település játszóterén a hintába akadva találták, onnan állatorvosi közreműködéssel, altatófegyverrel elkábították, majd szabadon engedték. Az is lehetséges, hogy ez az állat nem volt teljesen egészséges, ezért eshetett áldozatul később ragadozók támadásának is.

A médiában sajnos gyorsan megjelentek elhamarkodott, és nem kellő szakmaisággal állított vélemények ezzel az aktuális esettel kapcsolatban, ráadásul olyan találgatások is napvilágot láttak a farkasokra nézve, amelyeknek nincs tényszerű alapjuk.

A nagyvadfajok (köztük a gímszarvas) megjelenése lakott területen sem Nógrád megyében, sem másutt hazánkban nem hozható összefüggésbe a nagyragadozók (így a farkas) jelenlétével. Farkas jelenlétében valóban megváltozhat a nagyvadfajok egyedeinek viselkedése, de szakmai véleményünk szerint semmi nem utal arra, hogy az emberi környezetbe menekülnének előlük. Erősíti ezt az álláspontunkat, hogy Nógrád megye északkeleti részén ugyan valóban jelen vannak a farkasok, addig a megye Zagyva-folyótól nyugatra eső területein nincs állandó jelenlétről tudomásunk. Ennek ellenére ott is napi szinten megszokott jelenség a nagyvadak (őz, dám, gím, muflon) jelenléte, akár károkozása is a belterületi ingatlanok kertjeiben. Ez a jelenség nem a farkasokkal, hanem az egyre növekvő nagyvadlétszámmal mutat egyértelmű kapcsolatot, bár hazai, tudományos igényű vizsgálatokkal egyelőre ez nincs alátámasztva, de számos külföldi tanulmány megerősítette már ezt.

Látogató lakott területen... Fotó: Papp Ferenc

Mátracserpuszta esetén a gímszarvasok lakott területen való megjelenését az ember általi etetés is fokozhatta. Jelen esetben a magában álló ingatlan tulajdonosa ugyanis, saját elmondása szerint kedvtelésből rendszeresen eteti az arra élő szarvasokat.

Korábban a sajtóban olyan nem szakmai vélekedések is megjelentek, miszerint a gímszarvas nagy csapatokba verődését és vonulását a farkasok megjelenése okozza. Ennek bárki által könnyen elérhető cáfolatát adják a közösségi médiában tucatjával elérhető felvételek, amelyeken szarvasok százaiból álló csapatok láthatók olyan hazai tájegységekben – például a Dél-Dunántúlon –, ahol kétségtelenül nem élnek nagyragadozók. Ugyanakkor a nagy csapatok kialakulása szintén a vadlétszám drasztikus emelkedésével párhuzamosan játszódott le. Pl. Mohács alatt Sátorhely határában; vagy szintén Baranyában.

Farkas Fotó: Kozma Attila

Mátranovák település közelében az elmúlt években észlelt, farkasoknak tulajdonított zsákmányolásokkal kapcsolatosan végzett genetikai vizsgálatok csupán egy esetben igazolták egyértelműen a farkasok genetikai nyomait a helyszínen. 2021-ben farkas és kutya genetikai nyomai is rögzítésre kerültek egy helyszínen, míg egy, a korábbi igazolt farkastámadás helyszínén a következő évben, immár második alkalommal sem sikerült farkasara utaló genetikai nyomot rögzíteni. Az aktuális minta genetikai elemzése megkezdődött, amint megkapjuk a részletes eredményeket tájékoztatjuk a lakosságot.

Végül, de nem utolsósorban szeretnénk jelezni, hogy a farkasok, mint nagyragadozók természetes prédaállatai a gímszarvasok, lokális és országos léptékben nem okoznak jelentős gazdasági károkat a vadfajok zsákmányolásával. Ugyanakkor a farkas 1993 óta jogszabályba rögzített oltalmat kapott, fokozottan védett állat Magyarországon, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 250 000 Ft. Nemzetközi védelmét megalapozza. hogy szerepel az Európai Közösség Élőhelyvédelmi Irányelvének II. mellékletén, valamint a Bern II. a CITES II., mellékletein és az EU CITES jegyzékén is.

Fotó: Kozma Attila

Európai és hazai állományai csökkenéséért egyértelműen az ember a felelős. A természetes élőhelyek intenzív erdő- és mezőgazdálkodással való átalakítása, utakkal, vasutakkal és emberi zavarásnak erősen kitett területekkel való feldarabolása, az illegális elejtés és az ellenőrizetlen turizmus jelentik a legfőbb veszélyt az állományaikra.