"cseppkövekben gazdag új részt fedeztek fel a Szent István cseppkőbarlangban..."

1

Épp 87 évvel ezelőtt, 1933. május 3-án számolt be a felfedezésekről a Magyarság című lap.

A cikk így írt a felfedezésről:

"...a lillafüredi Szent István cseppkőbarlangban a múlt hetekben csoda-szép uj ágat fedeztek fel s azt rövid idő alatt olyan állapotba hozták, hogy bátran vihetünk oda hazai és külföldi vendégeket, mindenütt kényelem, tisztaság, szépség és főleg: világosság fogadja őket.
Нерkе Artur miniszteri tanácsos, erdőigazgató utasítására Révay Ferenc főmérnök már esztendők óta végez kutatásokat a Szent István-barlangban s ezalatt két-három olyan helyet is felfedezett, ahol remélni lehetett, hogy a barlang folytatódik. Ezirányban tovább folytatta a főerdőmérnök a munkát, egy hosszú, kanyargós, alacsony folyosót fedezett fel, mely egy kisebb cseppkő-terembe torkolott. Ez a kisterem már maga is különösen szép. Alakja lefelé szűkülő tölcséralak s alján többméter mélységű, kristálytiszta tó csillog. Itt azonban nem állt meg munkájában Révay főerdőmérnök, hanem tovább kutatott s fáradozásainak meg is lett az eredménye. A kis tavas teremtől nem messze ugyanis egy olyan hatalmas és cseppkövekben olyannyira gazdag termet fedezett fel, amely az aggteleki barlang egyes részeivel is vetekszik. Egy csapásra lett a Szent István-barlang legszebb része! A stalaktitoknak és stalagnitoknak százszinü, teljesen érintetlen példányai egész oszlop-sorokat alkotnak a teremben. Kék, sárga, barna, lila, fehér, aranyszin, zöld, szürke és fekete cseppkőoszlopok ragyognak a reflektorok fényében s aki belép ide, azt se tudja, hová nézzen, annyi a látnivaló. Az oszlopokon kívül a legbizarrabb cseppkőképződmények teszik megcsodálnivalóvá a nagytermet.
Szakáll-, függöny-, fürtformájú hatalmas cseppkőalakzatok függenek a széditően magas boltozatról alá mindenféle szinben, szinte kápráztatják a szemet. A kutatást azonban a nagytermen túl is folytatták s kelet felé hosszú, szeszélyesen haladó folyosót fedeztek fel.
A nagyterem felfedezése azonban csak félmunka lett volna világítás és kényelmes utak nélkül. Épp ezért már az újonnan felfedezett részeket is felszerelték villanyvilágítással (ami az aggteleki barlangban olyannyira hiányzik), színes izzólámpák és reflektorok ontják a cseppkőcsodákra a fényt s hogy a látogatók kényelme teljes legyen, a mostani bejárattól délre uj kijárattal látták el a barlangot. Ez az uj kijárat a műút mellett fekszik s azt a célt szolgálja, hogy a látogatóknak ne kelljen ugyanazon az úton visszatérniük, amelyen jöttek. Ezzel azt is elérték, hogy a barlangot többen látogathatják, mint eddig, mert az uj kijáraton keresztül gyakrabban kicserélődhetnek. Az új kijárat részére tizenkét méter hosszú altárót furattak, amelyet hamarosan át is adnak rendeltetésének. Mindezzel azonban a munka még nincs befejezve, Révay főerdőmérnök tovább folytatja a kutatást s egész bizonyos, hogy az újonnan felfedezett nagytermen kivül még nagyszerű és eddig ismeretlen részletek kerülnek a Szent István barlangból napvilágra."

A cikkben bemutatott termek teljes szépségükben ma is megcsodálhatóak a Szent István-barlangban, amely a Bükki Nemzeti Park és a Bükk-vidék Geopark egyik leglátványosabb barlangja. Bízunk benne, hogy nemsokára újból bemutathatjuk a nagyközönségnek is, addig pedig javasoljuk, járják be virtuális sétán a barlangot!


Az eredeti cikk itt olvasható:

Kapcsolódó