A megfagyott mezőkön sem áll meg az élet – pillanatképek a téli pusztából 2023.12.07. 13:19

A puszta minden évszakban más és más arcát tudja mutatni és még télen, a hótakaró alatt is gyönyörű. Az élőlények életritmusa a hideg hónapokkal megváltozik, alkalmazkodva a szélsőségesebb körülményekhez. A táj ekkor látszólag elcsendesül, de valójában ilyenkor is tele van élettel.

Fotó: Antal András

A tél beálltával az állatok igyekeznek alkalmazkodni a zordabb időjáráshoz. Ahogy Fekete István írja Téli berek című művében "A nyár a bölcső és a tipegés, de a tél a nagy iskola és a próbatétel". Éppen ezért, a kis emlősök java része ekkor már rég téli álomra szenderült, költöző madaraink pedig még az ősz folyamán délre repültek, hogy táplálékban gazdagabb területeken töltsék a téli hónapokat. Ám nem marad madármozgás nélkül a vidék a hideg évszak idejére sem. Sőt a havas tájban az itt telelő madárfajokat még könnyebben meg lehet figyelni ilyenkor. A nagy fehérségben már messziről kitűnik, amikor egerészölyvek, réti- és parlagi sasok, gatyás ölyvek, kékes rétihéják vadásznak a puszta felett (utóbbiak téli vendégek, az év más részében nem tartózkodnak nálunk) vagy éppen az apró, színes tengelicek kutakodnak táplálék után.

Az egerészölyv (Buteo buteo) leggyakoribb ragadozó madarunk, néhány tízezerre tehető állománya télen megnövekszik, ugyanis északról is érkeznek hozzánk telelő példányok. Fotó: Ferenc Attila

Antal_Andras_3

A fácán (Phasianus colchicus) kötődik a fás vegetációkhoz, főleg az erdősávokhoz, a téli hónapokban javarészt itt figyelhető meg. Fotó: Antal András

A pusztán az emlősök közül se alszik mindenki téli álmot. A vadban gazdag vidéken hamar tetten érhető, ahogy a már csapatokba verődött őzek keresgélik az élelmet. Amikor hóborítást kap a táj, jelenlétük fontossá válik más fajok számára is, amelyek nem tudják a hó alól kikaparni a táplálékot. Ilyen faj például a túzok (Otis tarda), amely - nem véletlenül - sokszor vegyes csapatokban fordul elő az őzekkel. Az őzek és a nyulak fő táplálékát télvíz idején a termesztett növények hajtásai adják, de kérget is fogyasztanak. Búvóhelyüket és fagy előli védelmüket gyakran a szántók barázdáiban találják meg.

Foto_Jaczko_Andrea

Az őzek a tél folyamán a nyílt területeken, a táplálékban gazdagabb részeken figyelhetők meg. Fotó: Jaczkó Andrea

A nálunk maradó nyári ludak (Anser anser) és a fokozottan védett túzokok is a mezőgazdasági területeket keresik fel táplálékforrás reményében. Elsősorban a lucerna és káposztarepce hajtásait fogyasztják, ezért a kemény tél és a hosszantartó hóborítás nem kedvez számukra.

Antal_Andras_2

A hideg évszak közeledtével a túzokok csapatokba verődnek és sokszor őz rudlikhoz csapódnak, hogy az általuk a hó alól kikapart repcét, lucernát tudják fogyasztani. Fotó: Antal András


Antal_Andras_1

A túzok (Otis tarda) Európa legnagyobb testű röpképes madara. Magyarországon fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 1 000 000 Ft egyedenként. Fotó: Antal András

A téli hidegre és a táplálékhiányra Magyarországon minden őshonos faj fel van készülve, ettől függetlenül azoknak az állatfajoknak, amelyek nem alszanak téli álmot, nem kis kihívás ezt az időszakot átvészelni. Az evolúciónak hála azonban a túlélési stratégiák számos formáját génjeikben hordozzák a szűk hónapok átvészelésére, a vonulástól a táplálékváltáson, a koplaláson, a raktárkészletek létesítésén keresztül a téli álomig. Ennek köszönhetően pedig tavasszal a jó idő beköszöntével újra be tudják majd népesíteni a virágzó pusztát.

„A túzok határon átnyúló védelme Közép-Európában” (LIFE15NAT/AT/000834) projekt az Európai Unió LIFE Programjának támogatásával valósul meg.
Bővebb információ a projekt weboldalán:
http://tuzok.hu/

Kapcsolódó

4 Austausch mit dem Kiskunság Nationalpark / Exchange with the Kiskunság National Park

4 Austausch mit dem Kiskunság Nationalpark / Exchange with the Kiskunság National Park

2023.04.19. 14:18
Vom 23. bis zum 28. Oktober waren wir in dem Kiskunság Nationalpark, der Nationalpark wurde im Jahr 1975 gegründet und liegt zwischen Donau und Theiß in der Mitte von Ungarn. Die beiden Freiwilligen Paul und Tristan absolvieren hier ihren Freiwilligendienst, wie Marei und ich sind sie auch mit dem Kulturweit Programm in Ungarn. Damit wir die diversen Landschaftsformen in Ungarn etwas besser kennen und verstehen lernen können, haben wir uns, so wie die Freiwilligen vor uns für ein gemeinsames Austausch Projekt entschieden. Während sich das bewaldete Bükk Gebirge durch verschiedene Karstformationen und Kalksteinberge auszeichnet, sind im Kiskunság Nationalpark verschiedene Steppen, Salzwiesen und Weiden vorzufinden. Beide Nationalparks sind also sehr unterschiedlich und in ihrer Biodiversität einzigartig, weshalb der Austausch eine spannende Lernmöglichkeit darstellt.An dem meisten Tagen waren wir mit Csaber einem der Ranger des Kiskunság Nationalparks unterwegs, dieser hat uns viel über die Artenvielfalt in Nationalpark erklärt. Die Puszta steppe bieten ein Lebensraum für zahlreiche Pflanzen und Tiere, so hatten wir das Glück an einem Tag great bustards (Großtrappen) zu sehen. Diese gehören mit einem Gewicht von bis zu 16 kg zu den schwersten flugfähigen Vögeln der Welt. In den letzten zweihundert Jahren ging der Mitteleuropäische Bestand fast verloren, weshalb die Vögel heute besonders geschützt werden müssen. Weiterhin haben wir Common Hackberries (Amerikanischer Zürgelbaum) herausgerissen, diese aus Amerika importierte Pflanze stellt durch ihre rasante Verbreitung eine starke Gefährdung für die Artenvielfalt da. Die Lebensbedingungen im Nationalpark sind günstig für die Common Hackbeeries, so dass sie sich schnell weiterverbreiten können, weshalb ihr Bestand reguliert werden muss. Breitet sich eine invasive Pflanzenart zu weit aus und gefährdet die heimische Artenvielfalt, so wird eingegriffen. Würden sich die invasiven Pflanzen weiter ausbreiten und dann von einer Krankheit befallen werden, so wären direkt alle Pflanzen betroffen, aus diesem Grund soll die Artenvielfalt geschützt werden. Im Kiskunság Nationalpark durften aber auch viele andere spannende Erfahrungen machen, in der Waldhütte in welcher wir in der Woche unseres Aufenthalt gelebt haben, gab es keine Heizung, weshalb wir Holz gehakt haben um zu heißen, Trinkwasser gab aus Kanistern und zum Duschen haben wir ein Duschfeuer angemacht. Durch diese Erfahrung sind uns viele Privilegien noch einmal deutlich bewusster geworden und wir haben sie noch mehr zu schätzen gelernt. Die Erfahrungen im Kiskungság Nationalpark waren also auf ganz vielen verschiedenen Ebenen sehr bereichernd.
Tovább olvasom