120 évvel ezelőtt, augusztus 17-én jelentek meg az első országos sajtóhírek az "Ősvilági Pompeji" múltba vezető lábnyomairól, erre emlékezünk.
A Pesti Napló 1900.augusztus 17-i, 225. számában, pénteken ezt a sajtóhírt jelenteti meg:
"Ősvilágl lábnyomok Tarnócon.
Tarnóc nógrádmegyei község határában érdekes leletre bukkantak. A híres tarnóci kövült fa szomszédságában a patakmederben saját képződményeket figyeltek meg, melyekről dr. Böckh Hugó, a selmeci bányászati és erdészeti akadémia fiatal tanára megállapította, hogy azok harmadkorbeli állatok lábnyomai. A nyomok egy homokkő-részlet tetején fordulnak elő. úgy kell képzelni a dolgot, hogy ez a homokkő valami folyó sekély partján, öbölben rakódott le homok alakjában s az akkor élt emlős állatok oda jártak inni. A lágy homokba ezután andesit tufa hullott s így a nyomokat megmentette az elpusztulástól.
A homok idővel megszilárdult s mikor a víz most lemosta a tufa-takarót, a lábnyomok újra napfényre kerültek. Van közöttük mindenféle állattól való. Ott látjuk a mai elefánt és a negyedkori mammuth őseinek, a mastodonnak és dinotheriumnak lábanyomát, van közte azonban szarvas- és tapirfélétől eredő is. Olyan képet mutat az egész, mint valami vadban igen dús vidéken levő tópart, ahol százával fordulnak meg az állatok. Böckh jelenleg Szontágh Tamás bányatanácsossal együtt azon fáradozik, hogy a homokkőből egy nagy lapot kiemelve, a rajta levő nyomokat a pusztulástól megmentse. A lap a magyar királyi földtani intézet gyűjteményébe kerül s annak egyik elsőrangú díszét fogja képezni. Ilyen ősvilági lábnyomok ismeretesek a föld régibb korszakaiból, de harmadkori emlősök lábnyomait eddig nem igen találtak s így a lelet ebben a tekintetben is értékesebb."
Tuzson János, a gigantikus, megkövesedett famatuzsálem tudós kutatója még a boldog békeidőkben,1900 tavaszán látogatja meg a kövesedett fát, majd felkéri Böckh Hugót, hogy határozza meg a fatörzs geológiai viszonyait. Így, egy nyári terepgyakorlat kapcsán, együtt elmennek a Borókás árokba, ahol a fatörzs mellett felfedezik a lábnyomokat is.
Szerencsére az ipolytarnóci miocén ősvilág maradványai nem csupán távoli múzeumi példányokként léteznek tovább, helyszíni védelmük mellett további kutatásukra is sort került, a viharvert 20.század végére a nagyközönség számára is megnyitották miocén parkját. A feltárások napjainkban új erőre kaptak szenzációs felfedezésekkel. A Novohrad-Nógrád UNESCO Globális Geopark beléptető kapujaként az Európa Diplomás terület titokzatos múltja várja az időutazásra vágyókat.