Mintegy 65 hektárnyi területen égett a facsemetés Miskolc külterületén július első napján. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei az oltás idején és a tűz eloltása után is a helyszínen voltak.
A tűzhöz a miskolci, a diósgyőri, a tiszaújvárosi, a kazincbarcikai, a szerencsi, az ózdi és az encsi hivatásos, valamint a mezőcsáti és a bükkszentkereszti önkéntes tűzoltók érkeztek ki, akik a katasztrófavédelmi műveleti szolgálat irányítása mellett oltották el a lángokat.
Az érintett helyszín a Natura 2000 hálózat része is egyben, a Bükk-fennsík és a Lök-völgy (HUBN20001) kiemelt jelentőségű természet-megőrzési terület, a Bükk hegység és peremterületei (HUBN10003) különleges madárvédelmi terület részét képezi. (Utóbbi fenntartási terve elérhető ITT.).
A tűznek áldozatul estek egykor ültetett, tájidegen fenyvesek néhány éve őshonos bükkel felújított területei, de fenyvesek, valamint a töbrök rétjeinek egy része is.
A természeti kár várhatóan jelentős, többek között a fokozottan védett tűzliliom (Lilium bulbiferum), a hazánkban csak itt előforduló, posztglaciális reliktum északi sárkányfű (Dracocephalum ruyschiana) és a védett pávafarkú salamonpecsét (Polygonatum verticillatum) állományai érintettek.
A területen előfordulnak a ritka bükki szerecsenboglárka (Aricia artaxerxes) és a szürkés hangyaboglárka (Maculinea alcon) állományai. Mindkét faj most repül, most van a szaporodási időszakuk, már petéik is vannak. A peték biztosan elpusztultak a tűzben, a lepkék nem feltétlenül. Amely nappali lepkét besötétedés után érte el a tűz, azok is nagy valószínűség szerint elpusztultak, mert a sötétben nem tudtak tájékozódni és nem tudtak hatékonyan elmenekülni. Az éjjeli lepkék számára a tűz fénye valamennyire vonzó hatású, így lehet, hogy sok egyed épp a tűz felé repült és elpusztult. A tűzzel részben érintett a védett szép hegyisáska (Arcyptera fusca) állománya is. A gyepekben élő egyenesszárnyúak (sáskák, szöcskék) is csak bizonyos távolságon belül képesek elmenekülni a tűz elől, de élőhelyeik elvesztése a túlélők szaporodási esélyeit is minimalizálja. A röpképtelen fajok (például pókok) menekülésére csak nagyon kis távolságon belül lehet eredményes.
Mivel a szárazság miatt a tűz gyakorlatilag a csupasz talajfelszínig mindent leégetett, így a talajfelszín közelében sem volt sok esély a túlélésre.
A terület gerinctelen állatvilágának regenerációja az elkövetkező években jórészt a szomszédos területekről való betelepüléssel lehetséges.
A természeti károk felmérése folyamatosan zajlik, részletesebb információkkal ezek befejezése után tudunk szolgálni.
Ezúton is köszönjük a munkáját mindenkinek, aki részt vett a tűz megfékezésében és eloltásában!
