Szerencsére nem most, 17,2 millió évvel ezelőtt. A legújabb vulkanológiai vizsgálatok eredményét egy néhány napja megjelent tudományos értekezés ismertette.
A Scientific Reports nevű szaklapban publikált tanulmányban a Karátson Dávid vulkanológus, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára vezetésével a kutatók rekonstruálták az elementáris erejű tűzhányókitörés részleteit.
Habár az ipolytarnóci őslénytani területet 1836 óta vizsgálják, ez idáig csak töredékét sikerült feltárni, tele újabb felfedezésekkel, a mostani kutatás is bizonyíték rá.
A 25. Magyar Őslénytani Vándorgyűlésen is ismertették az eredményeket. A kutatást vezető Karátson Dávid ELTE vulkanológus előadásának kivonata szerint:
"(...) multidiszciplináris megközelítést alkalmaztunk az Ipolytarnócot elpusztító robbanásos riolitos kitörés lefolyásának, szakaszainak behatárolására. A térfogatelemzés alapján VEI≥7 méretű mega-kitörés plagioklászon meghatározott Ar-Ar kor alapján 17,2 millió évvel ezelőtt játszódott le. Eseményléptékű rekonstrukciója azt mutatja, hogy az első fázis egy kis térfogatú, de igen nagy energiájú freatomagmás sűrűségár volt, mely ≥1500 km2-t érintett, és Ipolytarnócnál egy egymásba fogazódó, szárazföldi-árapályövi őskörnyezet betemetődését okozta. A sűrűségárhoz nedves, akkréciós lapillit tartalmazó hamu kihullása társult, majd – nem ismert hosszúságú szünet után – pliniusi horzsakőhullás, végül akár 40 m vastagságú ignimbritet lerakó piroklaszt-ár követte, mely utóbbi teljesen betemette a helyszínt. Ugyanakkor a látszólag hasonló i. sz. 79. évi Vezúv-kitöréstől eltérően, amely forró piroklaszt-sűrűségárakkal pusztította el Pompejit, Ipolytarnócon az alsó piroklasztit-egységbe keveredett, el nem szenesedett fatörzsek, ágak, ép levelek jelenléte, valamint a nagy térfogatú záró ignimbrit paleomágneses tulajdonságai alacsony hőmérsékletű eseményre utalnak. Ez kiválóan megőrizte az egykori élőhelyet, beleértve az egyedülálló lábnyomokat, és magyarázatul szolgálhat az állatvilág elmenekülésére is."
