Ramsar, a Kisgólyás és az év madara 2025.02.01. 10:30

Hogy hogyan függ össze ez a 3 dolog? Alább kiderül, meg még több is!

Immár 54 éve, hogy egy február eleji keddi napon 18 állam aláírt egy nemzetközi megállapodást, amely ezáltal az első, és most már legrégebbi, államok között megköttetett természetvédelmi egyezmény is lett. Ez a nemzetközi jelentőségű, vizes élőhelyekről, különösen, mint a vízimadarak élőhelyéről szóló ún. Ramsari Egyezmény.

Ennek az emlékére nyilvánították február 2-át a „World Wetlands Day”-nek, vagyis a vizes élőhelyek világnapjává. 2008 óta a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén is található a Ramsari Jegyzékbe felkerült terület, ez pedig nem más, mint a Borsodi-Mezőség, amelynek kiterjedése azonos a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetével. De természetesen nemcsak a Ramsari Területek számítanak „értékesnek”, hanem úgy általában a vizes élőhelyeink, ráadásul az elmúlt évek aszályai után a tájban megtartott víz fontossága még inkább felértékelődött.

A Borsodi-Mezőségen található Alsó-Kövesen 2024-ben vízimadár-paradicsom alakult ki az elöntésnek köszönhetően (Fotó: Balázsi Péter)

2024-ben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) - ami akkor a fél évszázados fennállását ünnepelte a kerecsensólyom (Falco cherrug) évével - szavazást írt ki arra, hogy mi legyen a következő esztendő madara. Három vízimadár-faj közül lehetett választani: a kanalas réce (Anas clypeata), a nyílfarkú réce (Anas acuta) és a böjti réce (Anas querquedula) versengett ezért a címért. Végül meggyőző fölénnyel, a lakossági szavazatok felével, a fokozottan védett böjti réce kapta meg ezt a címet. Egy olyan madárfaj, amely 2003-ban még vadászható volt, a következő évben viszont már megszüntették a vadászati idényét, majd 2008-ban védetté, 2012 pedig fokozottan védetté nyilvánították, 100 ezer forintos természetvédelmi értékkel. A „szép, gyors” karrier kiválóan tükrözi, hogy milyen hihetetlen sebességgel tudnak változni a dolgok! Vagy, hogy milyen sérülékenyek a vizes élőhelyeink és velük együtt az ott élő fajaink is. Erről az alábbi beszélgetésben tudhatnak meg még többet: https://szentistvanradio.hu/player/351436/2025-01-21%2014:07:26

Böjti réce gácsér (Fotó: Fitala Csaba)

No, akkor Ramsart már tudjuk, hogy miért most kerül említésre, meg az is sejthető, hogy hogyan függ össze vele a böjti réce, a 2025-es év madara. A címben szereplőkből most már csak a „Kisgólyás” maradhatott talány. De páran ezt is tudják, míg mások meg kitalálhatták, hogy a Kisgólyás egy terület, egy mezőnagymihályi dűlő neve. Ami egy laposokkal és szántókkal tarkított gyepes rész a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzet pusztai tömbjének közepén, a Gólyás-tanya szomszédságában.

A nászruhás böjti réce gácsérok (balra) és tojók elkülönítése nem bonyolult feladat (Fotó: Jakab Sándor)

2021. július 27-én ezen a területen végeztünk polgári természetőr-jelöltünkkel, Vályi-Nagy Zoltánnal felmérést. A táj, mint a Borsodi-Mezőségen általában ebben az időszakban, nem a nyár végi puszta kiégett képét mutatta, hanem még nagyrészt zöld volt, különösen a laposabb, vízállásos részeken. Zolival némiképp eltávolodtunk egymástól, mikor is egy bolygatott, gyomosabb, kiszáradó foltból egy böjti réce tojó röppent fel előttem. A madár, ahelyett, hogy rögtön világgá repült volna, több kört megtett a közelemben, majd csak utána tűnt tova. Sejtettem, hogy itt valami csalafintaság van, de csak akkor lett minden világos, mikor Zolival ismét egymás mellé sétáltunk. Kérdeztem tőle, hogy látta-e a repkedő kacsát. Mondta, hogy Ő ugyan nem, csak azt a 3 kiskacsát! Vagyis, míg a tojó a figyelmemet elterelte, addig a fiókák kereket oldottak, pont Zoli irányába. Így vált egyértelművé, hogy a madár, saját életét kockáztatva, védte az utódait. És az sem véletlen, hogy Ramsari Terület a Borsodi-Mezőség, hiszen ezekben a kisebb, jelentéktelennek tűnő vizes foltokban is, amikből ma még viszonylag sok található a területen, mekkora élet van.

A növényzettel sűrűn benőtt vizeket nagyon sok madárfaj, így a böjti réce is kedveli (Fotó: Zákány Albert)

A tavalyi év augusztus 6. napján hasonló élményben volt részem a szintén ezen a védett területen található Gyékényes-mocsárnál. Ekkor a víz szélén sétáltam és hirtelen megrepült mellettem egy kis méretű tojó réce, amely után 4, még kissé tanácstalanul úszkáló, röpképtelen fióka maradt a vízen. Gondoltam, hogy ismét egy böjti réce családba futottam bele. Ráadásul a késői időpont miatt szinte biztos volt, hogy a tojó első költése tönkrement, ezért pótköltést végzett, és annak a fiókái vannak most előttem. A fiókákat most alaposan szemügyre vettem, miközben azok beúsztak a nádasba, a tojó pedig többször, 10 méteren belül elrepült felettem, mellettem. És ekkor jött a felismerés, hogy ez nem böjti réce tojó, hanem egy másik, némiképp' hasonlító, ám annál még kisebb méretű faj. Méghozzá egy csörgő réce (Anas crecca), amely egy gyakori átvonuló, de nagyon ritka költőfaj Magyarországon. A Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetben pedig ez volt az első biztos fészkelése a fajnak! Ezáltal 2024-ben újabb taggal bővült a területen szaporodó, eddig is nagyon változatos fauna!

A csörgő, régi nevén apró récéknél is jól megfigyelhető az ivari dimorfizmus (Fotó: Bodzás János Sándor)

Vigyázzunk vizes élőhelyeinkre és élővilágra, és ne csak február 2-án jusson eszünkbe ez a gondolat!


Felhasznált irodalom:

https://szentistvanradio.hu/player/351436/2025-01-21%2014:07:26

https://termeszetvedelem.hu/ramsari-egyezmeny/

https://mme.hu/hirek/2024/07/02/mi_legyen_2025_ev_madara_lakossagi_szavazas_2024-07-25_12_h-ig

Kapcsolódó

8 Unsere Erfahrungen als Freiwillige in Ungarn

8 Unsere Erfahrungen als Freiwillige in Ungarn

2023.04.19. 14:31
Seit fast fünf Monaten sind wir nun schon hier in Ungarn und arbeiten im Direktorat des Bükk-Nationalparks. Schon etwas emotional schauen wir auf den letzten Monat und die Zeit, die uns noch in unserem Freiwilligendienst bleibt. Aber vor allem schauen wir voller Dankbarkeit auf die Zeit, die wir hier schon verbracht haben.Der sechsmonatige Freiwilligendienst hier in Ungarn war für uns beide die erste lange und vor allem alleinige Reise ins Ausland und am Anfang haben wir uns natürlich unsere Gedanken gemacht, ob alles so verlaufen würde, wie wir es uns erhofften. Wenn wir eins gelernt haben, dann ist es, dass man aus schwierigen Situation am besten lernen kann und dass Erfahrungen – egal ob gute oder schlechte – uns als Menschen wachsen lassen. In unserer Zeit hier hatten wir das Glück, vor allem gute Erfahrungen machen zu dürfen: Wir haben die Gastfreundschaft vieler Ungar:innen kennengelernt, Freundschaften fürs Leben geknüpft und sind ein ganzes Stück eigenständiger geworden. In den letzten fünf Monaten sind wir viel gereist, haben unser Bestes im Ungarisch lernen gegeben und viele neue Menschen kennengelernt. Des Weiteren haben wir einen Einblick in die Natur des Bükk-Gebirges und die vielfältigen Aufgaben des National- und Geoparks gewinnen können. Besonders bei der Arbeit mit den Ranger:innen war es spannend, ihren Blick auf Bio- und Geodiversität vermittelt zu bekommen. Aber nicht nur die Vielfalt der Natur haben wir ganz neu betrachten und verstehen gelernt, wir haben auch gelernt zuzuhören. Wenn wir mit Freund:innen und Verwandten von Zuhause telefoniert haben, wurden wir oft gefragt, wie Ungarn und seine Menschen denn so seien. Während der Zeit hier haben wir gelernt, dass es keine einfache Antwort auf diese Fragen gibt; es ist nicht leicht zu sagen, wie ein ganzes Land ist oder alle Menschen in diesem Land sind. Denn jeder Mensch ist ein Individuum mit eigener Geschichte und eigenem Blick auf die Welt. Wir können bloß zuhören und versuchen, zu verstehen, wie die einzelnen Menschen denken, ohne etwas verallgemeinern zu wollen. Und mit je mehr Menschen wir uns unterhalten haben, desto vielschichtiger wurde unsere Sichtweise. Denn wie in jedem Land haben die Menschen auch hier ganz unterschiedliche Sichtweisen und Perspektiven auf unterschiedliche Themen – egal ob im Alltag, bei Persönlichem, der Lebensweise oder Politik.Der Freiwilligendienst hat uns gelehrt, dass ganz viel Schönes geschehen kann, wenn man etwas Neues ausprobiert, offen an Herausforderungen herangeht und einfach mal „ja“ sagt. Beim Einleben hat es sehr geholfen, uns unser Zuhause gemütlich einzurichten und mit Fotos, Pflanzen und Kerzen zu personalisieren sowie die Stadt Eger und ihre Menschen möglichst gut kennenzulernen. Momentan nehmen wir zum Beispiel an einem Jumping-Kurs teil; mit vielen Einheimischen Sport zu machen, ist jedes Mal ein Highlight unserer Woche.Uns hat dieser Auslandsaufenthalt im Rahmen eines Freiwilligendienstes unglaublich stark bereichert und können ihn aus vollem Herzen weiterempfehlen.Wir wünschen dir alles Gute für die nächste Reise!Marei und Ronja
Tovább olvasom