Már köztünk vannak: telelő erdei fülesbaglyok 2022.11.03. 12:12

Az erdei fülesbagoly (Asio otus) a leggyakoribb, általánosan elterjedt, közepes méretű hazai bagolyfajunk. Védett állat és „tollfülei” miatt mindannyiunk számára ismert és kedves madár.

Erdei” fülesbagoly lévén fás területeken fészkel, azonban kerüli a zárt, magas fekvésű erdőket. Szívesen elfoglalja más madarak (varjak, szarkák) gallyfészkeit is, de talajon való költéséről is van információnk. Sajnos őket is érinti a gázolások okozta pusztulás, az utak áldozatául eshetnek, mint minden baglyunk. 2020-ban az erdei fülesbaglyot az év madarává választották.

Fotó: Jakab Sándor

Ez a bagoly a telet sok esetben a településekre húzódva tölti. Sokunk gyermekkorából vannak olyan emlékek (akár városban is), mikor „baglyok ültek a nagy fákon”, és lelkesen megkukucskáltuk őket a lakhelyünk/iskolánk mellett, vagy az orvosi rendelő udvarán. Nos, régen erre több lehetőségünk lehetett, hiszen a nagy, öreg fák eltűnésével (esetleges kivágásával) a telelőhelyek száma is csökkent, a táplálkozó-területek beépítésével pedig a baglyok más helyet kereshettek maguknak. A lakosság bevonásával minden évben erdei fülesbagoly telelőhely felmérést hirdet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME); amiben bárki részt vehet, legyen az természetjáró, helyi lakos vagy család, önkéntes. A hasznos eredmények segítségével sikerül egyre inkább megismernünk a baglyok telelőhelyeit, esetenként pedig megvédeni azokat a fákat, amik ebben az időszakban akár több tucat állat nappalozóhelyét biztosítják.

Fotó: Jakab Sándor

Több elmélet létezik arról, miért húzódnak a baglyok a településekre a hidegebb hónapokban. A megoldás valószínűleg a környék kisrágcsáló zsákmány-kínálatában rejlik, ami a hidegben is biztos táplálékforrást biztosít. Másrészt a településeken kevés eséllyel találkoznak ezek a madarak természetes ellenségeikkel, mint például a parlagi sassal vagy a héjával. „Egységben az erő” – azaz ebben az esetben az ember közelében a biztonság.

Jellegzetessége a „baglyos fáknak”, hogy alattuk köpetek találhatók, ami a zsákmányállatok (rágcsálók) megemészthetetlen részeiből, a csontokból és szőrből állnak. A történet „ezen részével” a lakosság egyik szegmense lehet, hogy kevésbé toleráns, azonban fontos kiemelnünk, hogy „cserébe” egy ilyen bagoly rengeteg egeret elfogyaszt a porta körül! Egy példány átlagos napi igénye körülbelül 2 egér/pocok méretű zsákmány, tehát az embereknek ennyivel kevesebb mezőgazdasági kárt okozó rágcsálóval kell számolniuk!

Bagolyköpetek Fotó: Hák Flóra

A fotóink egy borsodi település templomkertjében készültek, ahová már „emberemlékezet óta” visszajárnak a baglyok és a lakosság is támogató, elfogadó velük szemben. A nappalozó baglyok nyugalmára ügyelnünk kell, azonban mivel ők választották a „közelségünket”, a tapasztalatok alapján jól alkalmazkodtak a környezet hangjaihoz (nyilván a szokatlan zajokra reagálnak, ezért ügyeljünk a nyugalmukra, ne zavarjuk őket).

Amennyiben Önnek is sikerül erdei fülesbaglyokat megfigyelnie, az adatok megosztásával támogathatja a felmérések sikerességét. A baglyok szervezett szinkron-számlálását januárban szervezi a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, az ezzel kapcsolatos információk év elején minden csatornájukon elérhetők. Azonban a bagolycsapatokról nem csak ekkor, hanem egész télen szívesen fogadják az adatokat, kérdéseket az erdeifules@mme.hu e-mail címen. A megfigyelésekből éves jelentés készül, ami része egy európai szintű összesítésnek. A baglyok számlálásában Igazgatóságunk munkatársai is évről-évre részt vesznek.

Kapcsolódó

2023/1 5. Butterfly studies

2023/1 5. Butterfly studies

2023.07.10. 15:54
Am heutigen Tage durfte ich zwei Ranger und einen aus Deutschland angereisten Forscher (juhuu) in ein Waldstück nahe Kerecsend begleiten. Der Forscher wollte die gefährdete Schmetterlingsart Maivogel (Euphydryas maturna) (Wikipedia-Link für die Interessierten: https://de.wikipedia.org/wiki/Maivogel ;) ) untersuchen, bzw. besser gesagt deren Raupen und Lebensraum.Der Maivogel kommt natürlicherweise in Ost- und Mitteleuropa vor, jedoch nur sehr lokal und die Populationen liegen weit verstreut. Leider ist er, wie so viele Arten, stark vom Aussterben bedroht (unter anderem aufgrund von Lebensraumverlust durch Forstwirtschaft und dem Einsatz von Insektiziden). In Deutschland gibt es beispielsweise nur noch vier verschiedene Populationen. In Ungarn gibt es noch eine etwas weitere Verbreitung (bei der letzten Zählung wurden etwa zwanzig Individuen festgestellt), unter anderem auf dem Gebiet des Bükk Nationalpark Direktorats in der Nähe der Kleinstadt Kerecsend. Aus diesem Grund ist der Forscher extra aus Deutschland angereist, um sich hier ein Bild der Lebensräume zu machen.Wir machten uns also auf die Suche nach den Raupen des Maivogels, welche für gewöhnlich an Eschen und Ligustern zu finden sind. Leider hat das Wetter mal wieder nicht mitgespielt (warum schneit es im April L ??) und die Raupen haben sich alle verkrochen, sodass nicht einmal der speziell darauf trainierte Artenspürhund die Raupen finden konnte.Alles in allem war es jedoch ein interessanter (wenn auch seeehr kalter) Nachmittag, bei dem ich wieder etwas Neues gelernt habe.Zum Abschluss haben wir uns noch bei einem Kaffee aufgewärmt und dann war es Zeit für den Feierabend!
Tovább olvasom