Kékvércse-rekorddöntés és a munka, ami mögötte van 2023.02.28. 05:53

A kék vércsék (Falco vespertinus) ugyan még bőven az afrikai telelőhelyeiken időznek, de már most el kell kezdeni illően felkészülnünk érkezésükre. Felkészülnünk ugyanúgy, mint ahogy az elmúlt 2 évtizedben is tettük.

k vércse hím

A kék vércse, híresebb társaihoz – a parlagi sashoz (Aquila heliaca) és a kerecsensólyomhoz (Falco cherrug) – hasonlóan a keleti füves puszták ragadozó madara, és elterjedési területének nyugati határát a Kárpát-medencében éri el. A kisebb termetű sólyomfélék (Falconidae) közé tartozik, tápláléka is ennek megfelelően elsősorban rágcsálókból és rovarokból áll, de megfogja a gyíkokat és a békákat is. Akárcsak a többi sólyomfaj, ő sem épít fészket magának, hanem más madarak fészkeit foglalja el, és ha teheti, akkor ráadásul telepesen szeret költeni. Ezért régebben elsősorban a vetési varjak (Corvus frugilegus) fészektelepein nevelte fiókáit, ezek hiányában pedig leggyakrabban a szarkák (Pica pica) és a dolmányos varjak (Corvus cornix) gallyfészkeit foglalja el. Ám utóbbiak nem telepeken, hanem magányosan álló fészkeikben költenek (ún. szoliter módon), ezért a kékvércse-párok nem tudják kihasználni a többi vércse által nyújtott védelmet, így a költési sikerük is jelentősen elmarad a telepeken szaporodó fajtársaikétól. Ezek a telepek még azért is ideálisak a kék vércsék számára, mivel a vetési varjak jóval korábban kezdenek fészkelésbe, mint ahogy a vércsék megérkeznének a telelésből (április végén, május első felében), így a vércsék költése is később kezdődik, és általában ekkorra már a varjak fiókái el is hagyták a fészkeiket. Így május második felére már üres, de jó állapotú varjúfészkek várják a vércséket. Ezért is választotta a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 2009-ben a kék vércsét és a vetési varjat közösen az „év madarának”. A kék vércse Magyarországon fokozottan védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 500 ezer Ft.

Ember a fán, avagy a vércsék fészkelőhely-ellenőrzésének művészete

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy akkor mi mit is tehetünk február-március hónapokban a kék vércsékért, ha egyszer még ilyenkor valahol Afrikában járnak? Ennek megértéséhez még azt is érdemes tudnunk, hogy az 1990-es évekre, az üldöztetés hatására a hazai vetésivarjú-költőállomány jelentősen visszaesett, és ráadásul a gyepeken álló facsoportokból sokszor a települések parkjaiba költöztek be. Ide a kék vércsék nem követték őket, mivel az ő életterük az elsősorban szarvasmarhával, extenzíven legeltetett füves puszták, ahol egész nyáron találnak élelmet maguknak. A pásztoroló legeltetéssel folytatott területkezelés azért kedvezőbb számukra, mint a kaszálással történő, mivel így nem egyszerre tűnik el az a fűtömeg, amiben a táplálékukul szolgáló állatok élnek. Ezért ugyan a kaszálás után pár napig fokozott táplálékbőség áll fenn, hisz elvész a pockokat, sáskákat elrejtő növényzet, ám miután ezek elfogytak, nem marad semmi ehető a vércsék számára. (A gyepek és a legeltetés fontosságáról ezekben a cikkekben is értekeztünk: https://www.bnpi.hu/hu/hir/kik-laknak-a-fuben-avag... és https://www.bnpi.hu/hu/hir/meddig-a-szem-ellat-pus... .) A vércsék azért sem költöztek be a varjak után a falvakba, városokba, mert ezek a madarak idehaza nem különösebben „kedvelik” az emberek közvetlen közelségét.

Mesterséges vércseládát foglaló kék vércse tojó

Így hát elsődlegesen a megszűnt fészektelepeket kellett pótolni, természetesen az élőhelyükül szolgáló gyepek megőrzése mellett. Ezért a Dél-Borsodi Tájegység szakemberei, önkéntesekkel és különböző civil szervezetek lelkes segítőivel karöltve, mesterséges fészkelőhelyeket, ún. vércsetálcákból és/vagy vércseládákból álló telepeket helyzetek ki a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetben és annak közvetlen közelében. Ezt kezdetben saját maguk által gyártott vagy különböző kisebb pályázatok során elnyert pénzösszegek segítségével beszerzett vércseládák és -tálcák segítségével valósították meg, később pedig hatalmas segítséget jelentett „A kék vércse védelme a Pannon régióban – LIFE05/NAT/H/000122” elnevezésű, 2006-2009 között futott Life Nature pályázat. A Life pályázat lezárulta óta ez a védelmi tevékenység a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság által vásárolt, illetve a helyi természetvédelmi őrök és az MME Bükki Helyi Csoportjának önkéntesei által felújított/összekalapált ládákkal zajlott és zajlik jelenleg is (https://www.mme.hu/bukki-helyi-csoport/vercsetelep... ). Ezúton is köszönjük a lelkes segítségüket!

A vércseládák mellett a szalakótaodúk renoválásának, kihelyezésének is most van az ideje

A mesterséges vércsetelepek létrehozásával nem „csak” a kék vércséknek nyújtunk fészkelőhelyet, hanem nagy számban foglalják el más fajok is, így a vörös vércsék (Falco tinnunculus), erdei fülesbaglyok (Asio otus), csókák (Corvus monedula), sőt, időnként még a szalakóták (Coracias garrulus) is ezekben nevelik a szaporulatukat. A „vércsetelepes” facsoportokban pedig szívesen megtelepszenek a búbosbankák (Upupa epops), örvös galambok (Columba palumbus) és a Grassland IP Life címermadarául választott kis őrgébicsek (Lanius minor) is. Sajnos időnként a szőrmés ragadozók ugyancsak felfedezik maguknak ezeket a helyeket, és egy-egy nyest (Martes foina) komoly károkat tud okozni a fészkelő állományban. Sőt, olyan is megesett már, hogy falopás, illetve vandalizmus miatt semmisültek meg vércseládák.

Fiatal kis őrgébics, aki egy vércsetelep szomszédságában kelt ki

Az aktív védelmi tevékenységnek meg is lett az eredménye, hiszen a 2006-os mélypontot követően, mikor a teljes Borsodi-Mezőségen mindössze 26 pár kékvércse-párt találtunk, mára jelentősen növekedett az állományuk. Már 2009-ben 153 pár költött a térségben, ami nagyjából állandósult a következő években is, leszámítva a 2011-et, amikor is mindössze 105 pár fészkelt a területen. 2018-ban 169 pár, 2019-ben 164 pár, 2020-ban 153 pár, 2021-ben 155 pár, 2022-ben pedig, minden eddigi feljegyzett rekordot megdöntve, 190 pár kék vércse telepedett meg a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetben! A tavalyi évben ezek javarészt a 13 ismert fészektelep valamelyikén voltak, de azért közel tucatnyi szaporodó párt így is szoliter költésben fedeztünk fel. A vércsék által szívesen választott költőtelepek közül kiemelkedik a Mezőcsát térségében lévő három akáccsoportban elhelyezkedő, amely 2021-ben Magyarország legnagyobb kékvércse-telepe volt! Ekkor 80 pár fészkelt itt. 2022-ben ezt a rekorder címet ugyan „elvesztette”, de ezen nem bánkódunk, hiszen tavaly itt már 90 pár kezdett költésbe! A vércsefiókák jelentős részére ornitológiai és színes gyűrű is kerül, így próbáljuk nyomon követni az itt kikelő madarakat, de erről bővebben talán majd egy másik cikkben. (Erről olvasnivaló: https://www.mme.hu/bukki-helyi-csoport/kek-vercse-gyuruzes-farkas-tanyan)

Amiért mindezt tesszük: egy mesterséges ládából kikukucskáló kékvércse-fióka

Célunk, hogy ez a pozitív tendencia folytatódjon, és ehhez ugyanúgy szükség van a lelkes önkéntesekre és a hivatásos természetvédőkre, mint ahogy a helyi gazdálkodókra is. Hiszen mi rakhatunk ki száz meg száz vércseládát (már ha van), javíthatjuk őket napestig, ha a kék vércse táplálékát biztosító területek nincsenek megfelelő módon kezelve. Ezeknek a füves élőhelyeknek és a hozzá kötődő fajok természetvédelmi helyzetének javítása és hosszú távú megőrzése a célja a LIFE IP GRASSLAND-HU (LIFE17 IPE/HU/000018) projektnek is, amely az Európai Unió LIFE Programjának támogatásával valósul meg: http://www.grasslandlifeip.hu

„Szarvasvércse”

Végezetül pedig reméljük, hogy a folyamatos munkának köszönhetően, az idei év végén megint arról adhatunk majd hírt, hogy 2023-ban ismét pozitív rekordot döntött a Borsodi-Mezőségen (sikeresen) költő kékvércse-párok száma!

Fotók: Balázsi Péter, Seres Mihály Nándor, Tóth László

Kapcsolódó

6 Höhlenbesichtigungen mit den Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark

6 Höhlenbesichtigungen mit den Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark

2023.04.19. 14:25
Marei Im Zeitraum vom 27. November bis zum 4. Dezember 2022 haben uns die beiden Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark besucht. Neben der Arbeit hatten wir aber auch die Gelegenheit, Höhlen zu besichtigen. Insgesamt beträgt die Zahl der bekannten Höhlen im Bükk-Gebirge fast 1200 und ist damit von besonderem Wert. Am 29. November 2022 hat uns unser Ansprechpartner im Geopark Balázs mit nach Lillafüred genommen, wo wir an einer Führung in der Anna-Höhle, einer Kalktuffsteinhöhle, teilgenommen haben. Vor dem Betreten sahen wir neben dem Eingang den Szinva-Wasserfall. Wie wir im Inneren feststellen konnten, sorgt dieser Wasserfall dafür, dass die sich an der Decke befindenden Baumwurzeln und Reste weiterer Pflanzen von Süßwasserkalkstein aus dem herunterfließenden Wasser bedeckt werden. Die Länge der Höhle beträgt 400 m. Anschließend ging es weiter zur St. Stephan-Höhle, die sich ebenfalls in Lillafüred befindet, aber mit 1514 m deutlich länger als die Anna-Höhle ist. Diese streng geschützte Höhle ist zudem eine Tropfsteinhöhle. Ein bestimmter Teil der Höhle ist für Besucher:innen selbst mit geführten Touren nicht betretbar. Aufgrund der besonders reinen Luft wird dieser Teil für Krankenhaus- und Therapie-Gruppen genutzt. Nachdem wir am 30. November 2022 zuerst Daten von Bäumen gesammelt hatten, die besonders wichtig für die Biodiversität sind, ist der Ranger Roland mit uns nach Cserépfalu gefahren. Von dort ging es für uns in die Szeleta-Höhle. Diese ist für Besucher:innen nach einem etwas anspruchsvolleren Anstieg zum Eingang frei zugänglich. Ihr besonderer Wert liegt in prähistorischen Funden, auf die Archäolog:innen bei Ausgrabungen gestoßen sind.
Tovább olvasom
4 Austausch mit dem Kiskunság Nationalpark / Exchange with the Kiskunság National Park

4 Austausch mit dem Kiskunság Nationalpark / Exchange with the Kiskunság National Park

2023.04.19. 14:18
Vom 23. bis zum 28. Oktober waren wir in dem Kiskunság Nationalpark, der Nationalpark wurde im Jahr 1975 gegründet und liegt zwischen Donau und Theiß in der Mitte von Ungarn. Die beiden Freiwilligen Paul und Tristan absolvieren hier ihren Freiwilligendienst, wie Marei und ich sind sie auch mit dem Kulturweit Programm in Ungarn. Damit wir die diversen Landschaftsformen in Ungarn etwas besser kennen und verstehen lernen können, haben wir uns, so wie die Freiwilligen vor uns für ein gemeinsames Austausch Projekt entschieden. Während sich das bewaldete Bükk Gebirge durch verschiedene Karstformationen und Kalksteinberge auszeichnet, sind im Kiskunság Nationalpark verschiedene Steppen, Salzwiesen und Weiden vorzufinden. Beide Nationalparks sind also sehr unterschiedlich und in ihrer Biodiversität einzigartig, weshalb der Austausch eine spannende Lernmöglichkeit darstellt. An dem meisten Tagen waren wir mit Csaber einem der Ranger des Kiskunság Nationalparks unterwegs, dieser hat uns viel über die Artenvielfalt in Nationalpark erklärt. Die Puszta steppe bieten ein Lebensraum für zahlreiche Pflanzen und Tiere, so hatten wir das Glück an einem Tag great bustards (Großtrappen) zu sehen. Diese gehören mit einem Gewicht von bis zu 16 kg zu den schwersten flugfähigen Vögeln der Welt. In den letzten zweihundert Jahren ging der Mitteleuropäische Bestand fast verloren, weshalb die Vögel heute besonders geschützt werden müssen. Weiterhin haben wir Common Hackberries (Amerikanischer Zürgelbaum) herausgerissen, diese aus Amerika importierte Pflanze stellt durch ihre rasante Verbreitung eine starke Gefährdung für die Artenvielfalt da. Die Lebensbedingungen im Nationalpark sind günstig für die Common Hackbeeries, so dass sie sich schnell weiterverbreiten können, weshalb ihr Bestand reguliert werden muss. Breitet sich eine invasive Pflanzenart zu weit aus und gefährdet die heimische Artenvielfalt, so wird eingegriffen. Würden sich die invasiven Pflanzen weiter ausbreiten und dann von einer Krankheit befallen werden, so wären direkt alle Pflanzen betroffen, aus diesem Grund soll die Artenvielfalt geschützt werden. Im Kiskunság Nationalpark durften aber auch viele andere spannende Erfahrungen machen, in der Waldhütte in welcher wir in der Woche unseres Aufenthalt gelebt haben, gab es keine Heizung, weshalb wir Holz gehakt haben um zu heißen, Trinkwasser gab aus Kanistern und zum Duschen haben wir ein Duschfeuer angemacht. Durch diese Erfahrung sind uns viele Privilegien noch einmal deutlich bewusster geworden und wir haben sie noch mehr zu schätzen gelernt. Die Erfahrungen im Kiskungság Nationalpark waren also auf ganz vielen verschiedenen Ebenen sehr bereichernd.
Tovább olvasom
2 Unterwegs mit Ranger / ​Our experiences  with the rangers

2 Unterwegs mit Ranger / ​Our experiences with the rangers

2023.04.19. 14:04
RonjaInsgesamt gibt es im Bükki Nationalpark 34 Ranger/Innen, die Aufgaben von Ranger/Innen sind sehr vielfältig. Die ursprüngliche Bedeutung ist die Betreuung eines Schutzgebietes, zu ihren Aufgaben gehören zum Beispiel Instandhaltungsarbeiten, sie kümmern sich um invasive, so wie schützenswerte Tier und Pflanzenarten, sie führen Exkursionen im Nationalpark und arbeiten an Forschenden Tätigkeiten. Häufig haben Ranger:Innen ein Gebiet in welchem sie Spezialisiert sind, so dass sich einige Ranger besonders gut mit Vögeln auskennen und andere mit Insekten oder Pflanzen. Als ersten Ranger durften wir Atila bei seiner Arbeit in Szilvásvárad begleiten, wir haben von ihm viel über die Relevanz von Biodiversität gelernt und warum Monokulturen so gefährlich für einen Wald sein können. Die Artenvielfalt von Pflanzen in einem Gebiet bietet vielen Tieren einen Lebensraum, deshalb ist eine kontrollierte Abholzung der Wälder kombiniert mit einer kontrollierten Aufforstung relevant für die Aufrechterhaltung von Artenvielfalt. So fällt es beispielsweise in Atilas Aufgabenbereich die Holzfällung zu kontrollieren. Wenn an den falschen Stellen oder zu viele Bäume gefällt werden, kann dies die Biodiversität in einem Gebiet gefährden. Deshalb gibt es genaue Pläne, welche Bäume gefällt werden dürfen. Bei der Aufstellung dieser Pläne gilt es die Interessen der Forstindustrie und die des Naturschutzes in Einklang miteinander zu bringen. Auch Totholz ist ein wichtiger Bestandteil des Nährstoffkreislaufs im Wald, da dieses durch Insekten und Pilze abgebaut wird und so wieder Nährstoff für neue Pflanzen darstellt. Deshalb ist es wichtig, dass Totholz nicht direkt aus dem Wald gebracht wird, sondern für einige Jahre im Naturkreislauf zu lassen. Weiterhin haben wir Fußspuren von Wölfen und Hirschen gesehen und durften etwas über die Verhaltensweisen dieser Tiere erfahren. Am 14. Oktober waren wir Wasservögel zählen, die Aufnahme des Bestandes ist wichtig um den Schutz von bedrohten Arten gewährleisten zu können, so kann erfasst werden wie sich die Rastbestände entwickeln. Ist eine Vogelart vor dem Aussterben bedroht, dann kann diese beispielsweise unter Artenschutz gestellt werden, so wird der Fortbestand gewährleistet. Außerdem haben wir die Bedrohung durch invasive Tierarten verstehen gelernt, so kann ein ehemaliges exotisches Haustier, welches achtlos in der Natur ausgesetzt wird dort eine Bedrohung für die heimischen Tiere sein. Außerdem haben wir Bieber Dämme gesehen und verstehen gelernt, welchen Einfluss sie aus auf das Pflanzenwachstum um den Damm herum haben können. In Verpelét haben wir an einer invasiven Pflanzen Kontrolle teilgenommen, hier haben wir Büsche rausgerissen, welche invasiv waren, da diese eine Bedrohung für die Artenvielfalt in Verpelét darstellen. Durch das Herausreißen der invasiven Büsche soll der Platz für die heimische Artenvielfalt erneut hergestellt werden. Die Wiesen bieten vielen Blumen einen Platz zum Blühen doch die Büsche stellen eine Konkurrenz in Bezug auf die zur Verfügung stehenden Mineralien da, weshalb es notwendig ist sie zu entfernen.
Tovább olvasom