Egyre több és több túratárs indul el a Hollóházától Írottkőig országunkat kelet-nyugati irányban átszelő 1168,7 kilométer hosszú kék jelzésű útvonalon, hogy élményeket (és persze egy szép jelvényt) szerezzenek.
Az Országos Kéktúra érinti hazánk számos páratlan természeti és kulturális értékét, így az útvonalon két pecsét begyűjtése között nyitott szemmel járva rengeteg érdekességet láthatunk. Az OKT 23-as szakasza csaknem 63 kilométeren keresztül halad a Bükk-vidék területén, ezalatt rengeteg izgalmas helyen keresztülvezet minket (vagy éppen közvetlenül mellettük megy el). Míg előzőleg az Upponyi-hegységben található értékes helyeket mutattuk be, ebben a cikkben a Bükk-hegység területén található látnivalók, értékek kerülnek sorra.
A 23-as szakasz Putnoktól Szarvaskőig tart, útközben áthalad több védetté nyilvánított területen: a Lázbérci Tájvédelmi Körzet területén és a Bükk-fennsíkon is. Egyes érintett helyek fokozottan védett területként vannak nyilvántartva, ezt táblák is jelzik. Az ilyen területeken a jelzett turistautakról való letérés tilos, és a turistautakon is felelős természetjáróként kell viselkednünk, elkerülve a természeti értékek rongálását.
Szártalan bábakalács, Kovács Bence
Mályinka az Északi-Bükk lankáin elterülő kis település, melynek dimbes-dombos környezete is szuper kilátást nyújt a Bükk-vidék északi előterére. A Begyeleg tetején (ahol a kilátó most rossz technikai állapota miatt le van zárva, de ez nem vesz el túlzottan a panoráma értékéből) megállhatunk körbepillantani. Alattunk közvetlenül a település házai terülnek el, a távolban a Tardonai-dombság és az Upponyi-hegység lankái nyújtóznak el hosszan, a Bán-patak völgyében, Dédestapolcsány házai mögött pedig a Lázbérci víztározó víztükre csillog. Mályinka ősi településünk, a környék már az őskorban lakott volt. A török idők során elnéptelenedett, majd szlovákok települtek be, akik szinte teljesen asszimilálódtak a magyarok közé. Építészeti értékei közül a régi parasztházak mellett ki kell emelni az 1785-ben épült református templomot és haranglábát. A település a nevét vagy a málna szavunk szláv megfelelőjéből, vagy a „mál” azaz hegyoldal kicsinyítő képzőjéből nyerte.
A dombról a Mályinkát Lillafüreddel összekötő, szebb napokat látott hegyi szerpentinúton megyünk tovább, majd a Szőlő-kő mészkőszirtjére vezető ösvény mellett elhaladva a Baróc-patak völgyébe ereszkedünk. A patakvölgy egyike az Északi-Bükk szurdokszerű, mély völgyeinek, melyeknek természeti értéke mellett a tájképi értékei is kiemelkedőek. A múlt század első felében a területen kitermelt fa elszállítását erdei vasúttal végezték, a völgy oldalában ennek nyomait, az egykori vasúti töltést kiválóan felfedezhetjük, egy szakaszon éppen ezen a támfallal megerősített töltésen gyalogolunk. A Pirító-kő és a Kisvár mészkőbércei között egy kisebb völgyszorosba, szurdoknak is nevezhető szűkületbe érünk, ahol a köves patakmeder apró zúgóin sebesen bucskázik alá a Baróc-patak. A jórészt agyagpalából felépülő hegygerincekbe beékelődött triász mészkőből felépülő, környezetüknél keményebb, ellenállóbb, épp ezért kimagasló tömbök jelentős tájképi elemét adják a Bükk északi részének, és közöttük alakulnak ki a kisebb-nagyobb szurdokok is. A völgy ezen szakaszát Vár-völgynek is nevezik. A közelmúltban az Országos Kéktúra jelzése nagyjából itt indult el nyílegyenesen a Kisvár és a Dédesi vár közötti nyeregbe, ez az útszakasz a túrát régebben teljesítők emlékezetébe bizonyára élesen belevésődött rendkívüli meredeksége miatt. Az ösvény nehézsége és a természet védelme miatt azonban a jelzés nyomvonalát módosították, egészen a Vár-forrásig tovább kell mennünk. A kiépített, befoglalt forrás frissítő, tiszta karsztvizéből jó ötlet beraktározni is, hiszen egészen Bánkútig nem lesz lehetőségünk vízvételezésre. A forrás környezetében találkozhatunk vízkedvelő élőlényekkel, akár foltos szalamandrával is.
Dédesi vár, Kovács Bence
Utunk ezután a forrás feletti hegyoldalban szerpentinezik szép szálbükkösben, míg a Kisvár tövébe nem ér. A Kisvár a Bükk leglátványosabb szirtjeinek egyike, és bár tetejére (ami csak négykézláb mászással elérhető) a közelmúltban jelzett turistaút vezetett, ma már fokozottan védett területnek számít, a jelzés megszűnt, hiszen számos értékes sziklai növényfaj jelenléte mellett ragadozómadarak költőhelyének is számít a sziklafok. Helyette, ha hasonlóan kiváló panorámában szeretnénk gyönyörködni, nem nagy kitérő a Dédesi Nagyvár sziklás, kupola alakú tömbjének csúcsa sem. Az őskor óta szinte folyamatosan használt, majd a török ostrom során felrobbantott vár történetéről és a környékéről már egy korábbi cikkünkben beszámoltunk, ott lehet részletesebben olvasni róla (link – Fedezd fel az Északi-Bükk ősi települését). A várrom és kilátópontjainak megtekintése után utunk a gerincen vezet tovább, melynek teljes területe egészen a Vaskapuig egy több ezer éves bronz- és vaskori szkíta erődtelepülés helye. Az évezredekkel ezelőtt kialakított teraszok, sáncok, árkok nyomai napjainkban is láthatóak. A Vásárhely-parlag oldalában nem szabad elmulasztani a Vásárhely-kő kilátópontjának megtekintését, mely a Bán-patak felső szakaszára nyújt pompás kilátást.
A Verebce-nyeregben kezdjük meg emelkedésünket a Bükk-fennsík északi oldalán, a találó nevű Ördögoldalban. A rendkívül merek hegyoldalban vezető, ugyancsak meredek emelkedésű út oldalából a fák között kikukkantva olykor a Tátra csúcsait is láthatjuk, tiszta időben jelezve, hogy a fennsíkra érve érdemes lesz kitérőt tenni a Bálvány csúcsán álló kilátóba is. De előtte még el kell jutnunk Bánkútig. A fennsík északi peremét másfél kilométer hosszú, 200 méter szintemelkedésű emelkedő leküzdése után érjük el. A bánkúti bélyegzőt a sí- és turistaháznál találhatjuk, ahová a műúton átkelve ereszkedhetünk le. Sokan itt, Bánkúton osztják ketté a Bükk belsején átvezető szakaszát a túrának, melynek az az oka, hogy innen még több mint 20 kilométert kell gyalogolni a következő szálláshelyig. Bánkúton azonban mind a Turistaházban, mind a Fehér Sas Panzióban meg lehet szállni, továbbá étkezési, vízvételi lehetőség is van. A vízvételezésről itt semmiképp ne feledkezzünk meg, mert a Bélapátfalva előtti Lök-völgyig a Bükk-fennsík karsztos, víznyelőkkel teletűzdelt platóján vezet utunk, ahol a jó elnyelőképességű mészkőfelszín esélyt sem ad a felszíni vízfolyások kialakulására. Bánkút a hírnevét egyébként a hazai viszonylatban egykor igen forgalmas síparadicsoma miatt szerezte, ami a hegyvidéki jellegű klímának köszönhetően lett kialakítva. Azonban az enyhe telek és a csapadékhiány miatt ma már évről évre egyre rövidebb a síszezon.
Petőfi kilátó, Kovács Bence
Bánkútról mindenképp érdemes kitérőt tenni a 956 méterrel a tengerszint felé emelkedő hegycsúcsra, a Bálványra, ahol a mobil átjátszó mellett kialakított Petőfi kilátó szolgáltat felejthetetlen panorámát azoknak, akik nem szenvednek tériszonyban. A kilátó legfelső szintjére ugyanis csak egy teljesen függőleges fémlétrán lehet feljutni. A fentről, már majdnem 1000 méteres tengerszint feletti magasságból nyíló kilátás azonban kárpótol a nehézségekért: Déli irányban a Bükk-fennsík rétjei és erdői váltakoznak szelíden hullámozva, míg északon az Észak-Bükk mély völgyekkel és hosszú gerincekkel tagolt tája terül el. Mivel északi irányban zavartalan a kilátás, így tiszta, páramentes időben a Magas- és Alacsony-Tátra csúcsait is könnyedén kiszúrhatjuk. Ilyenkor, a nyári időszakban leggyakrabban korán reggel, napfelkeltekor lehet részünk ilyen látványban. Idefent viszont az éjszakai túrázásnak is megvan az előnye, hiszen a terület gyakorlatilag teljesen mentes a fényszennyezéstől, nem véletlenül nyerte el a közelmúltban a Csillagoségbolt Park címet. A Bálvány-csúcs neve is remekül tanúskodik arról, hogy az ősi időktől kezdve pogány népek szent helyként tisztelték a Bükk területét.
Kilátás a Petőfi kilátóból, Kovács Bence
Bánkútot elhagyva már a hamisíthatatlan bükk-fennsíki tájon járunk, ahol a bükkerdők és a hegyi kaszálórétek foltjai váltják egymást. Jelenleg nem mindenhol idilli a látvány: a múlt század első felében telepített lucfenyveseket szinte maradéktalanul eltüntetik (ennek miértjéről és módjáról hosszas viták szoktak kerekedni természetjáró/erdész/természetvédő körökben, és jelen cikk keretein belül nem szeretnék állást foglalni, az azonban mindenképp igaz, hogy az őshonos fajokat előnyben kell részesíteni a fenyővel szemben a klímaváltozás idejében), remélhetőleg a helyükön néhány évtized múlva szép, őshonos fajokból álló erdőség lesz.
A hegyi kaszálórétek, legelők a Bükk-fennsíkon nem természetes képződmények, kialakulásuk antropogén eredetű: a 18-19. században a szénégetéshez, a mészégetéshez, az üvegművességhez és a kohászathoz óriási mennyiségű tüzelőanyagra volt szükség, így az erdők egy részét kiirtották, helyükön pedig állatokat legeltettek. Ezek a rétek sok növényritkaságot rejtenek, melyek egy része a magasabb hegyvidékeken érzi jól magát, így a Bükkben a Kárpátok és az egykori hűvösebb idők hírnökeként vannak jelen. Ilyen faj például a havasi ribiszke, a szártalan bábakalács, a reliktum északi sárkányfű, többféle tárnics. A töbrökkel, víznyelőkkel, uvalákkal tarkított fennsíki táj felszíne szinte sehol nem egyenletes, ezért a hullámzó töbrök oldalaiban szomszédosak egymással az alhavasi növénytársulások és a melegkedvelő sztyepprétek. A melegebb, délies kitettségű réteken, sztyepprétfoltokon leánykökörcsin, tarka nőszirom virít. A fennsíkon tavasz végén és nyár elején rengeteg hazai orchideafélét is megtalálunk. A plató leghűvösebb területei a töbrök alján vannak, ahol nyáron sem ritkák a hajnali fagyok. Odalent már magashegyi jellegű növényvilág mutatkozik meg. Ezeket a kaszálókat, réteket a legeltetés felhagyása óta folyamatosan elgazosodás, beerdősülés veszélye fenyegeti, mely ellen a nemzeti park szakemberei élőhelymegőrzési munkálatokat folytatnak.
Zsidó-rét, Kovács Bence
Az egyik legszebb ilyen bükk-fennsíki kaszálórét a Zsidó-rét, melyen túránk is áthalad. A hullámzó domborzatú rét mai formakincse a jellegzetes tál alakú oldásformák, töbrök összeoldódásával , poljévé alakulásával jött létre. Legnagyobb töbre az egész hegységben rekordtartónak számító Mohos-töbör, mely nagy ritkán, nagyobb árvizek, hóolvadások után időszakos víznyelőtóvá alakul. A hatalmas, borókákkal és ördögszántással teletűzdelt rét a Gömör-Tornai-karszt nagy kiterjedésű karsztfennsíkjainak látványát idézi.
Tar-kő, Kovács Bence
A túránk leglátványosabb része a Keskeny-rét után következik, amikor a Bükk-fennsík déli peremére érünk. Itt érjük el a Kövek vonulatának nevezett hegygerincet, mely égbe szökő mészkőszirtjeivel Magyarországon páratlan kilátások sorozatával örvendeztet meg minket. Ha időnk és energiánk engedi, a zöld háromszög jelzésen mindenképp nézzük meg a Három-kő hatalmas sziklagyepes rétjét is 904 méteres tengerszint feletti magasságban, mely a Kövek vonulatának legkeletibb tagja. A szirtről kiváló kilátás nyílik a mélyben elterülő gerincek és völgyek hálózatára, és a szomszédos Tar-kő pompás szirtjére is, mely következő állomásunk lesz. Az elágazásba visszatérve elindulunk a kék jelzés szuszogtató kaptatóján, mely egyenesen a Bükk legmagasabb természetes kilátópontjára vezet minket. A csúcsot jelző táblától a kék háromszög jelzésen a sűrű erdőből néhány pillanat alatt bukkanunk ki a Tar-kő fantasztikus szirtjén, ahonnan az egész Dél-Bükkre lélegzetelállítóan szép kilátás nyílik. A szikla fenségesen emelkedik az alatta elterülő, hullámzó erdőségek felé. A távolban a Várhegy és az Eged gerince, és az az alatt kialakult völgymedencében elterülő Felsőtárkány, távolabb Eger házai látszanak. A hegyvonulatok mögött az Alföld végtelen pusztasága zárja a horizontot. A környezetéből déli irányból markánsan kiemelkedő Kövek vonulata a mészkő és agyagpala határán található. A magas, helyenként függőleges sziklafalak a két kőzet találkozásánál található törésvonal mentén felgyorsuló pusztulás, erózió következményeként alakultak ki. A puhább palák gyorsabban pusztultak, mint a keményebb mészkövek, így alakulhatott ki a Bükk-fennsík déli homlokzata.
Cserepeskő kilátás, Kovács Bence
Utunkat a Tar-kőről egy meredek ereszkedéssel folytatjuk a Virágos-sár-lápa erdős mélyedésébe. Hamarosan az Őserdő elkerített, természetes jellegű bükköséhez érkezünk, melyet a kerítés mellett kerülhetünk meg. Az elkerített részen átsétálni tilos, mert az Őserdő fokozottan védett terület, ahová évente néhány alkalommal nemzeti parkunk munkatársai vezetnek túrákat. Látványa azonban a kerítésen kívülről is megkapó a különböző korú fák együttélésével, rengeteg álló és földön heverő holtfával. A fákon fészkel az egyre gyakoribb uráli bagoly, de nem ritka a különböző harkályok látványa sem, melyek a korhadt fák élősködőit pusztítják előszeretettel. Az idős, természetes jellegű erdőrezervátumokban találkozhatunk a feltűnő, kék-fekete foltokkal díszített havasi cincérrel is. Az Őserdő – habár csak nevében igazi őserdő – területe másfél évszázada érintetlen terület, ahol kétszázötven évesnél is idősebb bükkmatuzsálemek is állnak. Az Őserdőt elhagyva újabb meredeken ereszkedő völgytalpon, a Simakő-lápában baktatunk tovább, majd utunk jobbra tart, a köves hegyoldalban szintet tartva. A Vörös-kő hosszan elnyúló gerincét (melynek tövében a híres Vöröskői-időszakos-források erednek) elmellőzzük, majd túránk egyik legszebb szakasza következik. A papíralapú térképeken „Szép kilátás!” felirattal jelzett pont hazánk egyik leglátványosabb, panorámás turistaútszakasza, ahol az ördögszántásos, sziklagyepes hegyoldalban oldalazunk, alattunk a Cserepeskő-lápa mély szurdokával. Valóban gyönyörű innen a kilátás, érdemes néhány percre elüldögélni itt valamelyik kövön.
Cserepeskő, Kovács Bence
A látványos panorámapontot elhagyva és az erdőbe beérve látjuk, hogy bizarr, cserépszerű karrok, ördögszántások meredeznek az ég felé, sűrűn borítva a hegyoldalakat. Ez a Cserepes-kő, ahol a következő bélyegzőpontot találjuk. Egy kis kitérővel, jobbra felkapaszkodunk a Cserepeskői-sziklaodúhoz, az elaggott, inaktív forrásbarlanghoz, mely ma nomád turistaszállásként üzemel, bent kályha és fekvőhely (és néhány, a turistákat előszeretettel fosztogató pele) várja a természetben aludni vágyókat. A bélyegző pedig a barlang bejárata melletti kis dobozkában található meg.
Cserepeskő, barlang, Kovács Bence
Továbbhaladva a változatos domborzatú terepen, a következő emelkedőnknél a Pes-kő alatti elágazáshoz érünk. Bár a Pes-kő egyike a leglátványosabb szirteknek a Bükk ezen részén, hatalmas egybefüggő függőleges sziklafalával, jelzés nem vezet csúcsára a védettség miatt. De nem kell búslakodni senkinek, aki mégis kilátásra vágyik, hiszen a kék egy sziklaformációra vezet fel minket, a Pes-kő-kapura, ami ismét pihenésre csábít. Az utolsó szirt, melyet semmiképp nem szabad kihagyni, az Őr-kő, mely a fennsík pereménél kicsit beljebbről, újszerű perspektívából mutatja meg a tájat. Az alatta található Őr-kő réten álló ház kibérelhető kulcsosházként üzemel (ahol vízvételi lehetőség nincs!). Az Őr-kő csúcsáról kiválóan látszik a Pes-kő jellegzetes púpja is. Az Ördög-hegy és a Sándor-hegy között, réteken és erdőben vezet kisebb-nagyobb emelkedőkkel és lejtőkkel az út. A zöld jelzés becsatlakozásánál érdemes kitérőt tenni a Kövek vonulatát nyugatról lezáró, a múltban hányattatott sorsú Bél-kő csúcsára, mely a közelmúltban kőfejtőként üzemelt, így sziklagerincének középső része gyakorlatilag teljesen hiányzik, felületét a bányászati munkák simára gyalulták. Az élet azonban erre a félelmetes méretű, holdbélinek látszó tájra is kezd visszatérni. Jó példa erre, hogy a közelmúltban a teljesen kopárnak tűnő területen a nemzeti park tevékenységének köszönhetően a fokozottan védett korai szegfű állománya növekedésnek indult.
Őr-kő, Kovács Bence
Visszatérve az Ördög-hegy oldalába, a Fennsík nyugati oldalán ereszkedünk le a meredek és köves turistaúton, míg a Katonasírok nyergébe nem érünk. A Horotna-völgy fejezeténél lévő német katonák sírjai a második világháborúban a hegység területén zajló harcok mementójaként láthatóak még ma is. A nyereg túloldalán meredek kaptató vezet a Kelemen-székének csúcsára, mely az Északi-Bükk másik nagy őskori erődített településének maradványait rejti. Leereszkedve a Lak-völgybe rövidesen vízvételi lehetőségeink is lesznek, majd a festői fekvésű Gyári-tónál beérünk Bélapátfalvára, a szakaszunk végére.
Gyári-tó, Kovács Bence
Kollégánk többi írása az alábbi linken linken olvasható és követhető a Facebookon.
