Emlékezés Suba János bácsira 2024.11.07. 12:39

A 2024. október 22-én, 95 éves korában elhunyt, Pro Natura díjas dr. Suba Jánosra emlékezünk, aki botanikusként sok szálon kapcsolódott a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkájához, a természet védelméhez, annak szépségeinek, ritkaságainak bemutatásához.

János bácsi növényélettanosként (ökofizilógusként) azokban az évtizedekben folytatott flóra- és vegetációkutatásokat, amikor hazánkban ezt csak nagyon kevesen végezték. Ez nem volt trendi, ezekre a munkákra nem lehetett tudományos karriert építeni. A ma flórakutatójának a számítástechnika és az internet (pl. terepi adatgyűjtők, képelemző algoritmusokra épülő citizen science alkalmazások sokasága vagy légi és űrfotók tárháza) áll rendelkezésre. Ezek akkor nem léteztek: erdészkollégáktól sikerült térképeket szereznie, bejutnia olyan területekre, amelyek előtte ténylegesen „fehér foltnak” számítottak. János bácsit a növények, azok sokszínűsége érdekelte és számos olyan tájegységben végzett úttörő jellegű terepi munkát, ahol ma – köszönhetően az ő felmérő munkájának is – védett természeti területeket találunk.

Elég csak kiemelnünk az 1993-ben alapított Tarnavidéki Tájvédelmi Körzetet, amelynek első részletes feltárását János bácsi végezte („A Tarna-vidék flórájának kritikai elemzése” 1969). Ő tárta fel ennek a Mátra és a Bükk között megbúvó rejtett világnak a fontos szerepét a montán, kárpáti jellegű flóra megőrzésében. Közreműködött a Bükki Nemzeti Park fokozottan védett területeinek lehatárolásában is, ami nem egy „íróasztalfióknak” készülő munka volt, hanem kemény tárgyalási alapot adott olyan, veszélynek kitett élőhelyek védelmének, mint pl. az akkor bányászat alatt álló Bél-kő esetében. Voltak kedvenc helyei, erről maga többször is beszámolt. Ilyen volt a Felsőtárkány feletti Csák-Pilis területe, melynek dolomitján a térségünkben egyedülálló orchidea-flóra található. A védett növényfajok ponttérképezése azokban az évtizedekben gyerekcipőben járt. János bácsi és munkatársai a hallgatók bevonásával 12 védett, veszélyeztetett növényfaj térképét készítették el a bükki Nagy-Mezőn (1982). Nem érdemtelen hangsúlyozni, hogy a védett fajok előfordulási adatainak gyűjtése, azok változásainak értékelése a természetvédelmi kezelések alapját is jelenthetik.

A tudományos munkásságát megőrzik a digitális adattárak, mégis kiemelném oktatói, nevelői munkáját. Iskolát teremtett, még ha ez akkor nem is hivatalos tudományos kutatócsoportként jelent meg. A fiatal botanikus generációjára (Vojtkó András, Dulai Sándor, Marschall Zoltán és másokra) építve a 1980-1990-es években az Északi-középhegység számos reliktum-őrző pontján végeztek flóra- és vegetációfelméréseket, ahol ma mindenütt védett és Natura 2000 területeket találunk. Egykori tanítványai, hallgatói közül többen – pont többek között az ő természetvédelmi „érzékenysége” következtében is – az Igazgatóság munkatársai lettek.

Az oktatói munkája mellett igen fontos szerepet szánt az ismeretterjesztésre is. E munkák közül is kiemelkedik a 2002-ben megjelent „A Bükk növényvilága” című munkája, melyben 382 bükki növényfajt ismertet élőhelyeik szerint. A leírások precíz kutatói attitűdre vallanak (még mindig a hazai internet kora előtt járunk!), ismerteti az egyes fajok gyógyászati, esetleges étkezési szerepét, kitér a fajjal kapcsolatos esetleges hiedelmekre, valamint megfejti a fajok tudományos (latin) neveinek eredetét is.

Az Igazgatóságunk javaslatára, a szaktárca 2005-ben János bácsinak Pro Natura díjat adományozott „a Bükki Nemzeti Park, az Aggteleki Nemzeti Park és a Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet területén végzett alapozó botanikai feltáró munkáért és természetvédelmi célú kutatásokért, és a Bükki Nemzeti Park létrehozásában végzett kimagasló szakmai tevékenységéért, továbbá a boldogasszony papucsa védelme érdekében kifejtett természetvédelmi munkájáért, valamint sokrétű, tudományos ismeretterjesztő munkásságáért.” 2005-től a nemzetipark-igazgatóság munkájának tudományos megalapozása, szakmai segítése, társadalmi támogatottságának növelése céljából létrehozott Bükki Nemzeti Park Tanács tagjaként is segítette munkánkat.

Végül engedjenek meg pár személyes élményt. Magam az akkori Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola hallgatójaként 1992/1993-as tanévben hallgattam János bácsi növényélettan előadásait. Nyilván legtöbbször én is Bükkben szerettem „csavarogni”, új előfordulásokat felrajzolni fénymásolt térképlapokra, szép fényképfelvételeket készíteni ORWO diákra, így – bevallom – a növényélettan törvényszerűségei iránt kevésbé voltam fogékony. Mégis előadásai – akkor még a Líceum épületében – olyan tudásról és tájékozottságról adtak tanúbizonyságot, amit a mai kor oktatói, nevelői megirigyelnének (a leckekönyvem tanulsága szerint „jeles” vizsgát tettem, de éreztem, hogy ebben a jegyben kicsit benne volt a növények iránti elkötelezettségem értékelése is…). Nyugdíjba menetelét követően is többször tartottuk a kapcsolatot, akkortájt mindketten az egri vasútállomás környékén laktunk, és többször az utcán is összefutottunk (mindig elegáns zakót, öltönyt viselt!). Mindig elmesélte, hogy éppen mi foglalkoztatja, milyen tervei vannak, de a növényvilág az mindig szóba került. Nyugodjon békében, János bácsi!

János bácsira egyrészt egy vele 2007-ben készül riporttal (Zöld Horizont 2. évf. 3. szám: 4-5 oldal), másrészt az általa örömmel kutatott tájak fényképeivel emlékezünk.

A Nagy-Eged a Kis-Egedről (fotó: Schmotzer András)

Bükkszenterzsébeti Nagy-kő (fotó: Bartha Csaba)

Tarnavidéki TK (fotó: Bartha Csaba)

Huta-rét, Bükk-fennsík (fotó: Schmotzer András)

Ikrás fogasír (fotó: Bartha Csaba)

Boldogasszony papucsa (fotó: Bartha Csaba)

Bükki kövek vonulata (fotó: Schmotzer András)

Schmotzer András
kutatási szakreferens

Kapcsolódó

6 Höhlenbesichtigungen mit den Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark

6 Höhlenbesichtigungen mit den Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark

2023.04.19. 14:25
MareiIm Zeitraum vom 27. November bis zum 4. Dezember 2022 haben uns die beiden Freiwilligen aus dem Kiskunság Nationalpark besucht. Neben der Arbeit hatten wir aber auch die Gelegenheit, Höhlen zu besichtigen. Insgesamt beträgt die Zahl der bekannten Höhlen im Bükk-Gebirge fast 1200 und ist damit von besonderem Wert.Am 29. November 2022 hat uns unser Ansprechpartner im Geopark Balázs mit nach Lillafüred genommen, wo wir an einer Führung in der Anna-Höhle, einer Kalktuffsteinhöhle, teilgenommen haben. Vor dem Betreten sahen wir neben dem Eingang den Szinva-Wasserfall. Wie wir im Inneren feststellen konnten, sorgt dieser Wasserfall dafür, dass die sich an der Decke befindenden Baumwurzeln und Reste weiterer Pflanzen von Süßwasserkalkstein aus dem herunterfließenden Wasser bedeckt werden. Die Länge der Höhle beträgt 400 m. Anschließend ging es weiter zur St. Stephan-Höhle, die sich ebenfalls in Lillafüred befindet, aber mit 1514 m deutlich länger als die Anna-Höhle ist. Diese streng geschützte Höhle ist zudem eine Tropfsteinhöhle. Ein bestimmter Teil der Höhle ist für Besucher:innen selbst mit geführten Touren nicht betretbar. Aufgrund der besonders reinen Luft wird dieser Teil für Krankenhaus- und Therapie-Gruppen genutzt.Nachdem wir am 30. November 2022 zuerst Daten von Bäumen gesammelt hatten, die besonders wichtig für die Biodiversität sind, ist der Ranger Roland mit uns nach Cserépfalu gefahren. Von dort ging es für uns in die Szeleta-Höhle. Diese ist für Besucher:innen nach einem etwas anspruchsvolleren Anstieg zum Eingang frei zugänglich. Ihr besonderer Wert liegt in prähistorischen Funden, auf die Archäolog:innen bei Ausgrabungen gestoßen sind.
Tovább olvasom