13. Transzbükki átkelés, 9. Erőss Zsolt emléktúra - beszámoló 2023.01.31. 11:03

Az elmúlt hétvégén tartottuk meg hagyományos, téli, szakvezetett túraprogramunkat, amelyet idén is nagy érdeklődés övezett.

A hatvan fős csapattal Bélapátfalváról szeles, hideg időben vágtunk neki a húsz kilométernyi, a korábbi útvonalakhoz képest könnyűnek ígérkező útnak. A felújítás alatt lévő Bélháromkúti Apátságot épp' csak érintve, először a Bél-kő megmászására vállalkoztunk az előző napi havazástól némileg kifehéredett tájban. A 730 méter magasságú felső bányaudvaron megcsodáltuk a mészkő bizarr formáit, de a bánya történetét, a mára védettséget kapott élőhelyeket és a bezárás után regenerálódni próbáló élővilág helyzetét is ismertettük Péntek István természetvédelmi őr segítségével, bár az élővilágot szemléltetni, jelen körülmények között, csak fotókkal és néhány jelen lévő holló segítségével tudtuk. A helyenként igen meredek, szédítő mélység fölött szerpentinező jeges törmeléket és a bányaudvaron egyébként is gyakori szelet magunk alatt hagyva, a 814 méteres Bél-kő-nyaknál jól esett a forró tea. A kilátás most meglehetősen ködös és színtelen volt – pedig innen jó esetben a Tátra is szépen látszik –, de a Bél-kő hajdani magasztos sziklavilágának megcsonkított maradványa felülnézetből így is meghökkentő.

Egy ilyen szakvezetés sok megállóval zajlik, hiszen szinte minden útkanyarulatban található valamilyen érdekes látvány télen is. Mire a következő kilátóponthoz érkeztünk a Kerek-kőre, már bőven délutánba hajlott az idő. Innen újra fantasztikus panoráma nyílik, csak most az előzőhöz képest az ellenkező irányba, a "Kövek" láncolatára, ami a Fennsíkot szegélyezi, és a Déli-Bükkre. Innen egy fokozottan védett területen lévő érdekes sziklaalakzatot, az Angyalszárnyat kerestük fel, azzal a nem titkolt céllal, hogy a körülötte lévő idős erdőben beszélgessünk ökológiáról, biodiverzitásról, éghajlatváltozásról és az ember tájátalakító tevékenységéről.


A Gyetra-völgy felső szakaszához leereszkedve, a Gyetra-tó mellett szót ejtettünk a kisvizes élőhelyek rendkívüli jelentőségéről, majd a Gyetra-kunyhó érintésével egy keskeny erdei ösvényen átkeltünk a Pes-kő-völgybe, ahol újabb frissítőpont várt bennünket. Felsőtárkány felé a saras völgyben már sötétben mentünk végig, majd' másfél órás csúszással, hét óra körül érkeztünk meg a felsőtárkányi Nyugati Kapu Látogatóközpontba.

A 2013-as Transzbükki átkelésen részt vett a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság akkori védnöke, Erőss Zsolt hegymászó. A védnöki program szellemében hírnevével és megnyerő egyéniségével segített felhívni a figyelmet természeti értékeink védelmének fontosságára. Hamarosan indult társával, Kiss Péterrel következő expedíciójukra, ahonnét egyikük sem tért vissza. 2014 óta a túra egyben az Erőss Zsolt emléktúra nevet is viseli és a végpontjában egy kopjafát állítottunk emlékére, amelyet most is megkoszorúztunk. A programot idén is finom vacsorával zártuk Rázsi Andrásnak köszönhetően.

A résztvevőknek köszönjük az érdeklődést és – bár most kevésbé feszegettünk határokat, mint az a korábbi átkelések után már sokak számára megszokott – gratulálunk az erőpróba teljesítéséhez.


A túrán velünk tartott a Tv Eger három fős stábja, beszámolójuk itt látható:




Kapcsolódó

2023/1 5. Butterfly studies

2023/1 5. Butterfly studies

2023.07.10. 15:54
Am heutigen Tage durfte ich zwei Ranger und einen aus Deutschland angereisten Forscher (juhuu) in ein Waldstück nahe Kerecsend begleiten. Der Forscher wollte die gefährdete Schmetterlingsart Maivogel (Euphydryas maturna) (Wikipedia-Link für die Interessierten: https://de.wikipedia.org/wiki/Maivogel ;) ) untersuchen, bzw. besser gesagt deren Raupen und Lebensraum.Der Maivogel kommt natürlicherweise in Ost- und Mitteleuropa vor, jedoch nur sehr lokal und die Populationen liegen weit verstreut. Leider ist er, wie so viele Arten, stark vom Aussterben bedroht (unter anderem aufgrund von Lebensraumverlust durch Forstwirtschaft und dem Einsatz von Insektiziden). In Deutschland gibt es beispielsweise nur noch vier verschiedene Populationen. In Ungarn gibt es noch eine etwas weitere Verbreitung (bei der letzten Zählung wurden etwa zwanzig Individuen festgestellt), unter anderem auf dem Gebiet des Bükk Nationalpark Direktorats in der Nähe der Kleinstadt Kerecsend. Aus diesem Grund ist der Forscher extra aus Deutschland angereist, um sich hier ein Bild der Lebensräume zu machen.Wir machten uns also auf die Suche nach den Raupen des Maivogels, welche für gewöhnlich an Eschen und Ligustern zu finden sind. Leider hat das Wetter mal wieder nicht mitgespielt (warum schneit es im April L ??) und die Raupen haben sich alle verkrochen, sodass nicht einmal der speziell darauf trainierte Artenspürhund die Raupen finden konnte.Alles in allem war es jedoch ein interessanter (wenn auch seeehr kalter) Nachmittag, bei dem ich wieder etwas Neues gelernt habe.Zum Abschluss haben wir uns noch bei einem Kaffee aufgewärmt und dann war es Zeit für den Feierabend!
Tovább olvasom