A karsztfennsíkon vezető tíz kilométeres körtúra bejárása közben felfedezhetjük a barlangok világát, a különleges élővilággal büszkélkedő hegyi réteket és a bükkerdőket is. Legmagasabb pontja a fennsík peremét jelző „Kövek” vonulatának tagja, a Tar-kő, ahonnét nagyszerű kilátás nyílik a Déli-Bükkre, de tiszta időben az Alföld és a Mátra is látható. A tanösvény kiindulópontja a Szilvásvárad felől személykocsival is megközelíthető Olasz-kapui parkoló, bejárása pedig fél-vagy egész napos túraélményt jelent.
Bükk-fennsík – Olasz-kapui Tanösvény
Az Olasz-kapui Tanösvény (Olasz kapu – Fekete-sár-rét – Tar-kő – Őserdő – Káposztáskert-lápa – Olasz-kapu) geológiai, felszínalaktani, botanikai, zoológiai és kultúrtörténeti ismereteket egyaránt nyújt. Megismerkedhetünk az antropogén eredetű hegyi rétek (Fekete-sár-rét, Zsidó-rét) gazdag karsztforma-kincsével (karrmezők, karsztvápák, töbörcsoportok), a fennsíkperemi bércek karros felszíneivel, gazdag élővilágot rejtő sziklagyepjeivel (Tar-kő), az Őserdő 24 hektár területű montán bükkösével (amelyet 1942-ben nyilvánították védetté), a Nagy-fennsík nyugati felének leghosszabb töbörsoros völgyével (Káposztáskert-lápa) és az ország legmagasabban elhelyezkedő barlangjával: a hegység legidősebb forrásbarlang-nemzedékéhez tartozó Kőrös-barlanggal.Az Olasz-kapui Tanösvényt (Olasz kapu - Fekete-sár-rét - Tar-kő - Őserdő - Káposztáskert-lápa - Olasz-kapu) bejárva geológiai, felszínalaktani, botanikai, zoológiai és kultúrtörténeti ismereteket egyaránt kapunk.
Megismerkedhetünk az antropogén eredetű hegyi rétek (Fekete-sár-rét, Zsidó-rét) gazdag karsztforma-kincsével, a fennsíkperemi bércek karros felszíneivel, gazdag élővilágot rejtő sziklagyepekkel, a fokozottan védett Őserdő öreg bükkösével, az ország legmagasabban elhelyezkedő barlangjával.
A tanösvény állomásai:
1. Olasz-kapu: A Nagy-fennsík nyugati kapuja. A sorompó is jelzi, hogy itt már a nemzeti park különlegesen értékes területe következik. A közelben hegyi rétek, füves területek, távolabb pedig körös-körül erdők, főként bükkösök vannak. A fennsík növényzeti képét a bükkösök határozzák meg. A montán éghajlat érvényesülése miatt a legnagyobb kiterjedésű zonális társulása a sisakvirágos-bükkös. Idősebb montán bükkös foltokat az Istállós-kő és a Zsidó-rét közelében, a Nagy-Kopasz, a Virágos-sár, a Vöröskő-bérc, a Küllő-hegy, a Nagy-mező és a Kis-mezőtérségében találunk. Ezek fajkészletébe magashegyi fajok tartoznak, mint a kárpáti és karcsú sisakvirág, a völgycsillag, a hosszú levelű buvákfű, a farkasboroszlán, a pávafarkú salamonpecsét, a nyúlsaláta, a havasi rózsa és a berki aggófű.
2. Fekete-sár, Zsidó-rét: A Zsidó-rét - a Nagy-mezőhöz hasonlóan - poljénak, azaz karsztvápának tekinthető. A Zsidó-rét lényegesen különbözik a többsoros völgyektől, ami főleg annak köszönhető, hogy széles vápájában nemcsak egymás után, hanem egymás mellé is számos víznyelőtöbör és karszttál mélyül. E sűrű horpa-rendszer tagjai - miközben a tengelyvölgyektől csaknem függetlennek tűnnek -látszatra áttekinthetetlenül kapcsolódnak egymáshoz. A Bükk-fennsíki réteket egykor kaszálóként hasznosították. Igen értékes fajkészletűk ennek megfelelően alakult ki és a különböző állományfoltok és a korábbi erdőtársulások faj maradványai miatt olyan sokszínű. A Nagy-mezőn és a Zsidó-rét töbrös felszínén is sok ritka növényfaj található, mint például a karcsú sisakvirág, a palástfű fajok, a kis- és sokcimpájú holdruta, a szártalan bábakalács, a zöldike, a bodzaszagú ujjaskosbor, a farkasboroszlán, a prémes- és fecsketárnics, a csinos és hegyi tárnicska, a réti kardvirág, a szúnyoglábú bibircsvirág, a szibériai nőszirom, a tűzliliom, a kígyónyelv páfrány, a füles kosbor és a gömböskosbor. A töbrök alján meghúzódó, sajátos mikroklímájú víznyelők állandóan párás és hűvös zugaiban egy különleges magashegységi magaskórós társulás töböralji változatával, a sisakvirágos magaskóróssal találkozunk.
3. Tar-kő: A Tar-kő a Nagy-fennsík déli peremét szegélyező ún. "Kövek vonulatá"-nak egyik nevezetes tagja. Magassága 950 m, ormáról pompás kilátás nyílik a tőle délre és keletre elterülő csodálatos bükki tájra. A növényzetből megemlítendők a teljes vonulat sziklai társulásai: a mészkő sziklagyepek és sztyepprétek, valamint a gyöngyvessző és mogyoró cserjések. Kiemelhető értékes fajaik: az erdei szellőrózsa, a pongyola harangvirág nagyvirágú alfaja, a tarka búzavirág, a pikkelypáfrány, a kövér daravirág, a leánykökörcsin, a jajrózsa. A melegkedvelő fás vegetáció - a karsztbokorerdő, a melegkedvelő tölgyes és a hársas-kőrises sziklaerdő - a délies oldalakra, sziklaélekre, illetve tetőkre jellemzőek.
4. Őserdő-biológia: A Virágos-sár-hegy oldalában elterülő 24 hektáros magashegyi (montán) bükkös a Bükki Nemzeti Park egyik legérdekesebb része. A 40-50 méter magasságot is elérő öles fatörzseken taplógombák élnek, csakúgy, mint a kidőlt fákon. Az idős faóriások száma ma már kevés, mellettük az újabb nemzedékek 10 méteres és 25-30 méteres koronaszintű tagjai vannak többségben. Az Őserdő flóráját 68 virágos növényfaj, két páfrányfaj, 154 nagygomba-, 65 moha- és 75 zuzmófaj alkotja.
5. Őserdő-történet: Az 1800-as évek első felében az akkori tulajdonosok, a Keglevich-ek vették ki a gazdálkodásból. 1942-ben Király Lajos erdőmérnök javaslatára Pallavicini őrgróf a teljes jelenlegi területet véglegesen kivonatta a fakitermelésből és azt a tudományos kutatás rendelkezésére bocsátotta, majd az Őserdőt, mint a hazai magashegyi bükkösök legidősebb és egyik legszebb állományát az Országos Természetvédelmi Tanács azévben védetté is nyilvánította. Az erdő természetes életén itt lassan 200 éve nem változtatott az ember, a 180-250 éves faóriásokat is tartalmazó állomány zavartalanul éli a maga természetes életét, valamikori művelésére mára csupán az átfutó hajdani kisvasúti nyomvonal emlékeztet. A tekintélyes, tiszteletet parancsoló fákat már csak a szelek/viharok és a hó/jég tizedelik. A Nyugat-Magyaroszági Egyetem, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Nemzeti Erdőrezervátum Program, az Ökológiai Kutatóközpont, illetve a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság szakemberei és projekt-partnerei folytatnak itt tudományos erdő- és élővilág-kutatásokat.
6. Káposztáskerti-beszakadás (Pihenő-barlang): A barlang 871 m magasságban nyílik a Káposztáskert-lápán, a jól karsztosodó mészkőben. A természetes állapotában mindössze kb. 2 m mély beszakadást 12 m mélységig, 14 m hosszúságban tárták fel a barlangkutatók. A töbörperemi helyzetben lévő függőleges, egyetlen zsombolyszerű aknából álló barlang egy elaggott, egykori víznyelő, mely viszonylag tágas, kb. 5x2,5 méteres függőleges bejárattal nyílik. Közel függőleges, lefelé szűkülő lépcsőzetes akna-szelvénye pár méter után kb. 1 méterre csökken, illetve alja vízszintesbe fordul és ember számára járhatatlan méretűre szűkül. A bejáratában inkább felszíni karsztos oldásformák, pl. gyökérkarr, csorga stb. figyelhetők meg. A barlang alsóbb szakaszán az aknafalon fagyaprózódás következtében töredezett, illetve korrodálódott felületek jellemzők. A barlangban cseppkő nem található.
7. Káposztáskert-völgy: A víznyelő töbörsoros völgyek túlnyomó hányada a fennsík peremei felől a belseje felé tart, és a Kis-fennsíkon a Forrás-völgybe, a Nagy-fennsíkon a Lusta-völgybe és a jávorkúti-létrási nyílt, vegyes, nem önálló karszt völgyrendszerébe torkollik. Egyetlen jelentős kivétel a Káposztás-kert-völgy, amely a Kőrös-lyuki-völgy "fölvétele" után a Sima-kő-lápán, majd a Vörös-kő- és az Egeres-völgyön át a Tárkányi-medencéhez kapcsolódik. Ugyanide vezetnek a Káposztás-kert-völgytől nyugatra lévő délnek tartó rövid lápák is. A felszíni formák mellett az erdő élővilága is érdekes.
8. Körös-bérci-barlang: A Nagy-fennsík nyugati részén, a Körös-bérc csúcsától délnyugatra, 935 m tszf. magasságban nyíló fosszilis forrásüreg hazánk legmagasabban fekvő barlangja. A triász időszaki mészkőben kialakult, bejárati szakaszán a felszínre nyíló, 40 m hosszú, tágas szelvényű járat kitöltéséből gazdag középső pleisztocén gerincesfauna, valamint a felszínről már lepusztult egykori miocén fedőhelységből származó üledékréteg került elő. Fokozottan védetté nyilvánítását (1993) elhelyezkedése, földtani és őslénytani jelentősége, valamint a raktározás céljára történő erdészeti hasznosításából adódó veszélyeztetettsége indokolta. Szabadon látogatható, bejáráshoz csak lámpa szükséges.
