A Sajó-völgy központi részének madárvilága nem teljesen ismeretlen. 1997-ben az Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány munkatársai által szervezett és kivitelezett, több élőhelyre kiterjedő kutatás már érintette a területet.
Ez a felmérés a Borsodi Hőerőmű körüli 50 km2-es területére szorítkozott. A vizes területek mellett – a szárazföldi élőhelyeket is beleértve – ekkor 118 madárfaj előfordulását jelezték a felmérők.
Egy Múcsony térségébe tervezett, külszíni bánya nyitása kapcsán Huber A. (2017) is készített beszámolót a Sajó bal partjának Múcsony környéki madárvilágáról. Munkájában a szárazföldi fajokkal együtt 150 madárfajról tett említést. 2017-18-ban a miskolci Zöld Akció Egyesület munkatársai végeztek havi rendszerességgel megfigyeléseket az üzemterületen.
A térségben folytatott felmérések is igazolták, hogy figyelemre méltó madárélőhelyekről van szó ebben az iparilag terhelt térségben.
De miért is érdekes a BorsodChem Zrt. hulladék- és szennyvízkezelő telepe, és a sós ipari szennyvízszikkasztó területe? Az alábbiakban erre próbálunk válaszolni és bemutatjuk azokat a madárfajokat is, amelyek előfordulnak az üzemterületen és annak környezetében.
Szikes jellegű élőhely a sósvízülepítő területén (2018)
A BorsodChem Zrt. a térség és Európa meghatározó vegyipari üzeme. Üzemterülete Kazincbarcika és Sajószentpéter között, közel 6 km hosszan kíséri a Sajó völgyét. Területfoglalása jelentős ökológiai gát a Sajó-völgyi ökológiai hálózatban és környezeti hatásai miatt többek között a helyi klímát is alakító tényező, amelyet az évente jelentkező ipari havazás is jól mutat. Az üzemterületen két jelentős madárélőhely alakult ki: a Sajó jobb partján elterülő BorsodChem Zrt. hulladék- és szennyvízkezelő üzeme, illetve a bal parton lévő, technológiai sósvíztározó medencék és környezetük. A jobb parti szennyvíztisztító telepen a bekerülő ipari szennyvizek több lépcsős tisztítás során válnak alkalmassá arra, hogy a Sajóba, mint befogadóba kerüljenek. A tisztítótelep területén 6 db, egyenként 4 ha vízfelületű medence található, amelyek közül három az idegyűlő vízimadarak kedvelt tartózkodási helye. Itt a vízáramlás és a 6 oC fok körüli vízhőmérséklet miatt csak a kemény, hideg időszakokban fagy be a medencék egy része, így nagy tömegű és változatos vízimadár-népesség használja a vízfelületüket telelésre és átmeneti tartózkodásra.
A Sajó jobb partján lévő hulladék- és szennyvízkezelő üzem területe (forrás: Google map)
A Sajó bal partján lévő sósvíztározó medencék a sós és lúgos ipari szennyvizeket gyűjtik. Területükön élőhelyi szempontból a legjelentősebb az M3 jelű hígoldattároló medence, melynek iparivíz-utánpótlása már nincs, de a korábbi sósvízszikkasztás eredményeként ezen az élőhelyen leginkább a szikes területeket idéző környezeti feltételek jöttek létre. A medence vízutánpótlása napjainkban csapadékból származik, és emiatt a csapadékszegény időszakokban ki is szárad. Az élőhelyen főként partimadarak fordulnak elő.
A Sajó bal partján lévő technológiai sósvíztározó medencék (forrás: Google map)
A fentiekben már említettük, hogy egyrészről azért, mert az ipari szennyvizeket tisztító telep vizei nem fagynak be, illetve a sósvízszikkasztó területén szikeseket idéző élőhelyek alakultak ki. De a jelenség megértéséhez távolabbra kell tekintenünk.
A Kazincbarcika és Múcsony környékén található vizes élőhelyek azért értékes természeti területek, mert a több mint 200 kilométer hosszú Sajó-völgy hazai és szlovák szakaszán hasonlóak már roncsolt, fragmentált formában sem maradtak fenn. A legközelebbi hasonló élőhelyek dél-délkelet felé a Tisza mentén és Szerencsen (cukorgyári ülepítők), észak felé pedig csak a Kárpátok túloldalán, Lengyelországban figyelhetők meg. Ezért a területen fészkelő madárállományok életlehetősége mellett a vonuló állományok tekintetében is kiemelkedő jelentőségű a terület. A vonulás során a Kárpátok lábaihoz legközelebb elterülő, első jelentősebb vizes élőhely ez, ahol a vonuló vízimadarak a hegyvidék leküzdése előtt/után meg tudnak pihenni, erőt gyűjtve a vonulás további szakaszaira (Huber 2017).
Gólyatöcs (Himantopus himantopus) a sós ülepítő tavaknál (2018)
2017-2018 során a szennyvíztisztító telep medencéiben és azok közvetlen környezetében 67 madárfajt sikerült megfigyelni (Barati S.-Barati B. 2018). Közülük figyelemre méltóak a récefélék közül a barátréce (Aythya ferina), cigányréce (Aythya nyroca), csörgő réce (Anas crecca), fütyülő réce, (Mareca penelope), kerceréce (Bucephala clangula), kontyos réce (Aythya fuligula), kanalas réce (Spatula clypeata). Téli vendégként megfigyelhető volt a nagy bukó (Mergus merganser). A gázlómadarakat az erdei cankó (Tringa ochropus), pajzsoscankó (Calidris pugnax), és a sós tavakról idelátogató gólyatöcs (Himantopus himantopus) és gulipán (Recurvirostra avosetta) képviselte. 2018-ban az üzemterületen először fészkelt a küszvágó csér (Sterna hirundo) és az Igy/2 és Igy/1 kazetták közötti rézsűn a bütykös hattyú (Cygnus olor). A szennyvíztisztító területe a tőkés récék (Anas platyrhynchos) fontos téli gyülekezőhelye is. A leghidegebb időszakokban 1000 példánynál is több tartózkodik a tavakon.
A sós ipari szennyvízszikkasztó területén ugyanebben az időszakban 49 madárfaj fordult elő.
A terület legértékesebb fészkelő madárfajai a gulipán (Recurvirostra avosetta) és a gólyatöcs (Himantopus himantopus); a zagykazetták környezetében a bölömbika (Botaurus stellaris) és a piroslábú cankó (Tringa totanus). Egész évben megfigyelhetők itt a gémfélék képviselői is. Ugyancsak a terület közelében fészkelnek a bütykös ásóludak (Tadorna tadorna) is, akik 18 fiókát vezettek és neveltek föl az üzemterületen 2018-ban.
Bütykös ásólúd (Tadorna tadorna) a sós ülepítőtavaknál (2018)
2020 januárjában ismét lehetőségünk nyílt az üzemterületen megfigyeléseket végezni. A madármegfigyelésen ekkor Balázsi Péter (BNPI), Barati Sándor (BNPI), Farkas Roland (BNPI) és Huber Attila (ANPI) vettek részt. Az idei megfigyelések azért voltak érdekesek, mert a szennyvíztisztító területén 2018-ban jelentős munkálatok kezdődtek. Ennek során a kazetták szigetelését cserélték, az iszapot kitermelték. A munkák alatt az egyes kazetták vizét leeresztették, így élőhelyi szerepük megszűnt a vízimadarak számára. A munkálatok befejeztével kíváncsiak voltunk, a közel másfél éves zavarás milyen hatással volt az itteni madárvilágra. Az már a munkálatok idején is nyilvánvaló volt, hogy a madarak a munkaterületet elkerülték, de a szomszédos tavakról nem menekültek el. Az idei januári megfigyelés idején a szennyvíztisztító területéről a következő fajok kerültek elő: a récék közül itt tartózkodott a barátréce (Aythya ferina), a fütyülő réce, (Mareca penelope), a kendermagos réce (Mareca strepera), a kontyos réce (Aythya fuligula) és 300 példányra becsültük a vízfelületeken tartózkodó tőkés récék (Anas platyrhynchos) egyedszámát. De mellettük itt kereste táplálékát a hegyi billegető (Motacilla cinerea), a jégmadár (Alcedo atthis), a nagy kócsagok (Casmerodius albus), a szürke gémek (Ardea cinerea), a szárcsák (Fulica atra) kis csoportja, és a nagy kárókatonák (Phalacrocorax carbo) is itt gyülekeztek.
A sós ülepítőtavak környezetében szerényebb volt a madármozgás. Egyrészről ennek azaz oka, hogy a legjobb itteni élőhely az M3-as jelű hígoldattározó ebben az időszakban ki van száradva. Másrészről az üzemterületen átalakítások folynak. De így is sikerült a tavak közelében egy 9 egyedből álló hósármány (Plectrophenax nivalis) csapatot megpillantani.
A 21/B újraszigetelt kazettán pihenő récék csapata (2020)
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az ipari telephelyek is lehetnek fontos madárélőhelyek. Mindkét üzemterületen jelentős a védett madárfajok előfordulása. Mivel a területek ipari térszínek és a Sajó-völgyi ökológiai hálózat részének tekinthetők, jelenlétük és fajmegtartó szerepük az ipari terület kedvezőtlen hatásait némileg ellensúlyozni tudják. Jelen pillanatban a befejeződött munkálatok negatív hatásai nem érzékelhetőek, de kíváncsian várjuk, hogy visszatérnek-e az értékes költőfajok 2020 tavaszán korábbi élőhelyükre.
Köszönjük Szentpéteri Sándornak és Kiss Gábornak, a BorsodChem Zrt. Környezetvédelmi Osztálya munkatársainak a megfigyelés előkészítésében nyújtott segítséget.
Felhasznált irodalmak:
Barati S.- Barati B. (2018): Vizes élőhelyek a BorsodChem Zrt. ipari területein. Zöld Akció Egyesület, kézirat.
Barati S.-Nagy D.-Szász R. szerk. (1997): Adatok a Sajó-völgy központi részének élővilágáról.
Nagy Dezső szerk. (1997): A Borsodi Hőerőmű 165 MW CFB beruházás részletes környezeti hatásvizsgálata (élővilág-táj).
Huber A. (2017): Múcsony 0121 hrsz-ú ingatlan - ANPI kézirat.
